2018. április 8., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 8 - VASÁRNAP - János 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 22. fejezet 1000. nap

22. János bebörtönzése és halála

Keresztelő János elsőként hirdette Krisztus országát, s első volt a szenvedésben is. A puszta friss levegője, az ajkán csüggő hatalmas tömegek után most be volt zárva egy pincebörtön falai közé. Fogoly lett Heródes Antipás erődjében. János szolgálatának legnagyobb részét a Jordántól keletre fekvő területeken töltötte, ami Antipás uralma alatt állt. Maga Heródes is hallgatta Keresztelő János prédikálását. Az erkölcstelen király megremegett a megtérésre intő felhívás hallatán: "Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, [...] és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt" (Mk 6:20). János hűségesen foglalkozott vele, leleplezte Heródiással, testvére feleségével fenntartott gonosz viszonyát. Egy darabig Heródes erőtlenül szabadulni próbált az őt fogva tartó testi vágy láncaitól, ám Heródiás még erősebben kötözte meg hálójában, s bosszút forralt Keresztelő János ellen. Rávette Heródest, hogy vesse börtönbe a prófétát.

János élete aktív munkával telt, így börtönéletének sötétje, tehetetlensége súlyosan nehezedett rá. Amint egyik hét telt a másik után, s az idő nem hozott változást, csüggedés, kétség lett úrrá rajta. Tanítványai nem feledkeztek meg róla. Szabad bejárásuk volt a fogolyhoz, vitték neki a híreket Jézus munkálkodásáról, s elmondták, hogyan sereglenek köré az emberek. Azt is megkérdezték, hogy ha ez az új tanító a Messiás, akkor miért nem tesz valamit János kiszabadítása érdekében. Hogyan engedheti meg, hogy hűséges hírvivőjét megfosszák szabadságától, sőt talán életétől is?

E kérdések nem maradtak hatástalanok. Olyan kétségeket sugalltak Jánosnak, melyek soha fel sem merültek volna benne. Sátán örömmel hallgatta e tanítványok szavait, s látta, hogyan kavarják föl az Úr követének lelkét. Ó milyen gyakran éppen azok bizonyulnak a legveszélyesebb ellenségnek, akik egy jó ember barátainak hiszik magukat, s vágyakoznak hűségük kimutatására! De ahelyett, hogy megerősítenék barátjuk hitét, szavaik hányszor letörnek és elbátortalanítanak!

A Megváltó tanítványaihoz hasonlóan Keresztelő János sem értette meg Krisztus országának természetét. Várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, s ahogy telt az idő, és a Megváltó nem igényelte a királyi hatalmat, János összezavarodott és aggódni kezdett. Annakidején kijelentette a népnek, hogy Ésaiás próféciájának be kell teljesednie az Úr útjának előkészítése érdekében: minden hegynek és halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen egyenessé legyen és a bércek rónává. Arra várt, hogy az emberi büszkeség és hatalom leromboltassék. Úgy mutatta be a Messiást, mint akinek szórólapátja a kezében van, és mindenestül megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti meg. Illés prófétához hasonlóan, akinek lelkével és erejével jött el Izraelhez, várta, hogy az Úr kijelentse Önmagát, mint tűz által válaszoló Isten.

Küldetése során Keresztelő János a gonoszság félelem nélküli dorgálójaként állt meg magas és alacsony helyeken egyaránt, Heródes király elé mert állni, s nyíltan megfeddte a bűnt. Életét sem tekintette drágának, csak hogy kijelölt munkáját elvégezhesse. Föld alatti börtönéből most Juda törzsének Oroszlánját figyelte: mikor töri meg az elnyomó büszkeségét, s szabadítja meg a szegényt, és őt, a kiáltót. Jézus azonban látszólag megelégedett azzal, hogy tanítványokat gyűjtött maga köré, gyógyította és tanította az embereket. A vámszedők asztalánál evett, mialatt a római iga naponta súlyosabban nehezedett Izraelre, s míg Heródes király és hitvány szeretője azt tette, amit akart, a szegények és szenvedők kiáltása az égig hatolt.

A sivatagi próféta számára mindez megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Időnként démonok sugallatai kínozták lelkét, s szörnyű félelem árnya borult rá. Lehetséges, hogy a rég várt Szabadító még nem jelent meg? Akkor mit jelent az üzenet, amelyet hordoznia kell? János keserűen csalódott munkájának eredményében. Azt várta, hogy Isten üzenetének ugyanolyan hatása lesz, mint amikor a törvényt felolvasták Jósiás és Ezsdrás idejében (Vö. 2Krón 34; Neh 8.9. fejezet). Mélységes megtérést és az Úr felé fordulást remélt. Küldetésének sikere érdekében feláldozta egész életét. Hiába lett volna?

Jánosnak fájdalmat okozott, hogy iránta való szeretetből tanítványai hitetlenséget táplálnak Jézussal szemben. Gyümölcstelen lett volna érettük végzett munkája? Hűtlenül végezte volna küldetését, hogy most megfosztották a munkától? Ha a megígért Szabadító megjelent, s János igazán betöltötte misszióját, vajon Jézus nem törné-e meg az elnyomó hatalmát, s nem szabadítaná-e ki követét?

Keresztelő János mégsem adta fel Krisztusba vetett hitét. A mennyei szózat és a leszálló galamb emléke, Jézus folttalan tisztasága, a Szentlélek ereje, amely megnyugodott Jánoson, amikor a Megváltó színe elé került, s a prófétai iratok tanúsága - mindez bizonyította, hogy a Názáreti Jézus a megígért Messiás.

Mai Bibliai szakasz: János 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A mai olvasmányunk a jeruzsálemi Juhkapuhoz röpít bennünket, ahol egy tó található. Héberül Bethesdának nevezik, ami azt jelenti: a kegyelem háza. Rengeteg beteg ember gyűlik a partjára, mivel odavonzza őket az általános hiedelem, hogy a vízben néha varázserő rejlik. Ettől várják gyógyulásukat.

A többi evangélium nem jegyzi fel ezt a történetet, hiszen többnyire a galileai csodákra szorítkoznak, de János inkább azokról az eseményekről számol be, amelyek Jeruzsálemben történtek. Jézus pontosan azzal van elfoglalva, amit a názáreti zsinagógában bejelentett, miközben Ézsaiás próféta szavait tartalmazó tekercsből olvasott fel: „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lk 4:18-19).

A férfi, aki 38 éve magatehetetlen, mert egy sorvadást okozó betegségben szenved, felkelti Jézus figyelmét és együttérzését. Az Ő küldetésének lényege, hogy segítsen az embereken. Így hát biztosak lehetünk abban, hogy nincs olyan szenvedés, szívfájdalom, vagy lelkünket fogságban tartó bűn, amiről Jézus ne tudna, és amitől ne szeretne megszabadítani.

A parton fekvő bénáról, akit mindenki magára hagyott, és már egészen reményét vesztette, Ellen White így ír: „Jézus nem kérte ezt a szenvedőt, hogy higgyen benne. Egyszerűen így szólt: »Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!« Ám a férfi hite belekapaszkodik ebbe a mondatba. … Felszökken, és újra tud mozogni” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 160. oldal).

Jézus hatalma túlmutat azon, hogy képes meggyógyítani a fizikai betegségeket. Ő arra vágyik, hogy megbocsáthassa bűneinket, megszabadítson bennünket mindentől, ami lehúz bennünket, hogy ne tudjunk készülni az Ő eljövetelére. Fogadjuk el Isten kegyelmi ajándékát ma, és örüljünk szabadításának! 

Willie Oliver

140. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  22-23. fejezeteihez (április 8 –14.).

Keresztelő Jánosnak a Messiás számára végzett előkészítő munkája végül egy utolsó helyhez vezetett: a sírhoz. A szolgálata és élete vége felé közeledő János tapasztalata előre vetítette Jézus földi szolgálatának és életének végét. János a börtöncellájában kétségbeesve vívódott, amikor azon tűnődött, vajon a helyes utat választotta-e, és hogy a tanítványainak hitén esett csorba mit is jelent az Istennel való kapcsolatukban. Így aztán elküldte a tanítványait, hogy kérdezzék meg, kell-e másik utat választaniuk.

Miután Jézus megválaszolta János tanítványainak kérdését, János úgy döntött, hűséges lesz a halálig.

Amikor Jézus a Gecsemáné kertben imádkozott, vajon gondolt-e Jánosra? Mikor azon töprengett, van-e másik út, ami megfelel Isten akaratának, és vajon mi fog történni kételkedő tanítványaival, eldöntötte-e, hogy ha János úgy döntött, hogy hűséges lesz a halálig, akkor Ő is megteheti?

Jánoshoz hasonlóan mindannyiunkkal megesik, hogy el-eltöprengünk azon: vajon az Istenbe vetett hitünk jó útra vezet-e minket. Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy Isten Jánost épp a megfelelő időben küldte el, hogy előkészítse az utat Jézus számára, aki épp a megfelelő időben szolgált, hogy előkészítse az utat a mi számunkra. Igaz, hogy nem láthatjuk kezdettől fogva a véget, és nem is tudhatjuk, hogy Krisztus mikor tér vissza, de tudhatjuk, hogy közel ez az idő, közel van Isten, és mi is választhatjuk a hit útját.

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia Tanszék
Southern Adventist University
Collegedale, Tennessee USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: