Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes ötödik könyve 32. fejezetéből
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2032&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2032&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Erre az énekre úgy utalnak, mint Izrael
nemzeti énekére, ami egy isteni előrejelzés a zsidó nép egész történetére.
Ez a második ének, aminek Mózes a szerzője. A
két ének megszületése között 40 év telt el. Mózes második könyvének 15.
fejezetében egy győzelmi éneket olvashatunk, amely a Vörös-tengeren való
átkelés után hangzott el; ez az ének pedig Mózes éneke, amit közvetlen halála
előtt énekelt, hogy emlékeztesse Izraelt arra, hogy a menny már tudja: jönnek
olyan idők, amikor hűtlenek lesznek majd.
Mennyire fontos ez a fejezet? Annyira, hogy
úgy Ézsaiás, mint Mikeás utalnak erre a fejezetre. Az Újszövetség pedig
huszonháromszor utal rá.
Háromszor találunk utalást a sasra. Amikor egy
anya sas elkezdi a fészkét építeni, tövissel, törött gallyakkal, éles
szikladarabokkal és egyéb tárgyakkal kezdi, amelyek nem tűnnek alkalmasnak
fészek építéshez. Aztán beborítja a fészket vastag gyapjú réteggel, tollakkal
és olyan állatok bundájával, amelyeket ő ölt meg, hogy puhává és kényelmessé
varázsolja a tojások számára.
Amikor a növekvő madarak elérik a repülési
kort, a fészek kényelme és az ingyen étkezés luxusa miatt vonakodnak elhagyni a
fészket. Ekkor az anya sas „kirebbenti a fészket” (11. vers - új prot. ford.).
A puha bélés összegabalyodik és a fészek kényelmetlenné válik a fiatal sasok
számára. Csak ekkor kapnak indíttatást a repülésre.
„Drága Istenem! Kavard fel az én komfort
zónámat is, hogy megtanuljak benned bízva repülni!"
John Ash
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet
33. fejezet – A SINAITÓL KÁDESIG (7.
rész)
Isten Mózest választotta ki és adta
Szentlelkét. Miriám és Áron zúgolódásukkal nemcsak az Isten által kijelölt
vezető ellen, hanem maga Isten ellen is a hűtlenség bűnét követték el. Isten a
zendülő suttogókat a sátorhoz hívta össze, és szembe állította őket Mózessel.
"Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak
nyílásánál és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten" (4Móz
12:5). Igényüket a prófétikus ajándékra Isten nem vonta kétségbe. Isten
szólhatott volna hozzájuk látomásokban és álmokban is. Mózesnek azonban, akiről
maga Isten ezt jelentette ki: "[...] aki az én egész házamban hív"
(4Móz 12:7), önmagával való bensőségesebb közösséget ajándékozott. Mózessel
Isten színről-színre beszélt. "[...] Miért nem féltetek hát szólni az én
szolgám ellen, Mózes ellen? És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és
elméne" (4Móz 12:8-9). Isten nemtetszésének jeleként a felhő eltűnt a
sátor fölül és Miriámot megverte az Isten. "[...] és ímé Miriám poklos
vala, fejér mint a hó". Isten ugyan megkímélte életüket, de Miriámot
büntetésével szigorúan megdorgálta. Isten most porig alázta gőgjüket. Áron
megvallotta bűnüket és könyörögve kérte Mózesen keresztül Istent, hogy nővérét
ne engedje elpusztulni ebben az undorító és halálos betegségben. Válaszul Mózes
imádságára Miriámról Isten letisztította a poklosságot. Mindazáltal Miriámot
hét napra kizárták a táborból. Mindaddig, amíg Miriámnak a táborból való
száműzetése tartott, Isten kegyének jele nem nyugodott meg újra a sátor felett.
Tekintettel Miriám magas tisztségére és a büntetés felett érzett fájdalmára, az
egész nép, amely Háseróthban tartózkodott, Miriám visszatérésére várakozott.
Az Úr nemtetszésének ez a
kinyilatkoztatása figyelmeztetés, volt az egész Izráel számára, hogy
megakadályozza az elégedetlenség és az engedetlenség lelkületének növekedését.
Ha Miriám irigységét, elégedetlenségét Isten nem büntette volna meg ily feltűnő
módon, akkor az nagyon sok rosszat és bajt eredményezett volna. Az irigység
egyike a legsátánibb jellegzetességeknek, amely csak az emberi szívben
létezhet, hatásaiban pedig egyike a legkárosabbaknak. A bibliai bölcs így szól:
"A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg
az irigység előtt?" (Péld 27:4). A mennyben is az irigység okozta a
viszályt. Az emberek között is az irigység elnézése hozta létre a
kibeszélhetetlen nyomort. "Mert ahol irigység van, ott háborúság és minden
gonosz cselekedet is van" (Jak 3:16).
Nem tekinthetjük csekély dolognak, mikor
másokról rosszat mondunk, vagy pedig magunkat tesszük meg embertársaink
indokainak és cselekedeteinek bíráivá: "[...] aki kárhoztatja atyjafiát,
az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt
kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek" (Jak 4:11).
Csak egy bíró van - az Úr, "[...] aki egyrészt világra hozza a sötétségnek
titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait..." (1Kor 4:5). Azért
mindaz, aki magára veszi azt a felelősséget, hogy elítélje és kárhoztassa
embertársait, bitorolja a Teremtő jogát.
A Biblia különösképpen arra tanít
bennünket, óvakodjunk megvádolni azokat, akiket Isten követeiként hívott el
ezen a földön. Péter apostol az elhagyatott bűnösök osztályáról beszélve ezt
mondja: "[...] Vakmerők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:
Holott az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok
ellen az Úr előtt káromló ítéletet" (2Pét 2:10-11). Pál apostol pedig,
mikor oktatásában azokról beszél, akiket az egyház élére vezetőkként helyeztek,
azt mondja: "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három
tanúbizonyságra" (1Tim 5:19). Az, aki népe tanítóinak és vezetőinek súlyos
felelősségét emberekre helyezte, számon kéri népétől szolgáival szembeni
magatartását. Meg kell becsülnünk és meg kell adnunk minden tiszteletet
azoknak, akiket Isten tisztséggel tisztelt meg. Az az ítélet, amely
meglátogatta Miriámot, mindazokat megdorgálja, akik helyet adnak szívükben a
féltékenységnek, az irigységnek és zúgolódásnak azok ellen, akiknek a vállára
helyezte Isten az ő munkájának terhét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése