Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Józsué könyve 4. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%204&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mindnyájunknak szüksége van egy Gilgálra. Sőt, újra meg újra szükségünk van olyan helyekre az életünkben, ahol emlékeztetőket helyezünk el, és megállunk, hogy azon gondolkodjunk, mit tett Isten értünk a múltban, hogyan szabadított ki bennünket a különböző megpróbáltatásokból, nehézségekből és bajokból.
Ezek a „Gilgálok” legalább két célt szolgálnak: (1) Amikor megkísértetünk, hogy megkérdezzük, hol van az Isten, vagy amikor olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket nem tudunk kezelni, akkor visszaemlékezhetünk arra, mit tett Ő a múltban, és bizalommal nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy ismét meg tud és meg is fog áldani; és (2) ezek az emlékeztetők bizonyságul szolgálnak másoknak, akik saját kihívásaikkal néznek szembe. Őket is bátoríthatja az a tudat, hogy az az Isten, aki bennünket megáldott, kész arra, hogy őket is megáldja a maga különleges módján.
Willie Edward Hucks II
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 34-35. fejezet
35. fejezet – KÓRÉ LÁZADÁSA (3. rész)
Az ítélet még nem ért véget. Tűzláng csapott ki a felhőből és megemésztette azt a kétszázötven főembert, kik tömjént füstölögtettek az Úr előtt Kóré parancsára. Ezek a férfiak nem játszottak főszerepet a lázadásban, ezért Isten nem semmisítette meg a fő összeesküvőkkel együtt. Isten megengedte nekik, hogy lássák a lázadók végét, és így alkalmat adott nekik bűneik megbánására. Mivel azonban együtt éreztek a lázadókkal, mégis osztozniuk kellett azok végzetében.
Mikor Mózes nyomatékosan arra kérte Izraelt, hogy meneküljön el az eljövendő pusztulástól, az isteni ítélet bekövetkezése még akkor is megállhatott volna, ha Kóré és társai bűnbánatot tartva bocsánatért esedeznek. Makacs kitartásuk azonban megpecsételte sorsukat. Bűneikben részt vett az egész gyülekezet. Igen, mert a gyülekezet minden egyes tagja kisebb vagy nagyobb mértékben rokonszenvezett velük. Isten azonban nagy kegyelmében különbséget tett a lázadás vezetői és azok között, akiket csak megtévesztettek és félrevezettek. Azoknak, akik engedték magukat becsapni, félrevezetni, Isten még mindig megadta a lehetőséget arra, hogy megbánják bűnüket. Meggyőző bizonyítékát adta az igazságnak: Mózesnek volt igaza és nem nekik. Isten hatalmának jelentős megnyilatkozása eltávolított minden bizonytalanságot.
Jézus, vagyis az az angyal, aki a héberek előtt járt, igyekezett megvédeni őket a pusztulástól. A megbocsátás sóvárgott utánuk. Isten ítélete egészen közel ért hozzájuk és arra szólította fel őket, hogy bánják meg bűneiket. A mennyből jövő különleges és ellenállhatatlan beavatkozás tartóztatta fel lázadásukat. Ha ők most megfelelően válaszolnának az isteni gondviselés közbelépésére, akkor megszabadulhatnának. Mialatt azonban menekültek az ítélettől a pusztulástól való félelem útján, a lázadásból még nem gyógyultak ki. Azon az éjszakán rettegve vonultak vissza sátraikba, de nem bűnbánatot tartó emberekként.
Kóré és társai addig hízelegtek nekik, amíg magukat valóban nagyon jó embereknek tartották és tényleg azt hitték, hogy Mózes jogtalanságot követett el ellenük és visszaélt bizalmukkal, sőt rosszul bánt velük. Ha most be kell ismerniük, hogy Kóré és társai tévedtek és Mózesnek volt igaza, akkor Isten szavaként kell elfogadniuk azt az ítéletet, hogy nekik a pusztában kell meghalniuk. Ennek nem voltak hajlandók magukat alávetni. Inkább elhitték azt, hogy Mózes csapta be őket. Naivan azt a reménységet dédelgették, hogy a dolgok új rendje honosul majd meg, amelyben a dicséret helyettesíti majd a dorgálást, eloszlatja az aggodalmat és lecsillapítja az összeütközést. Azok a férfiak, akik elpusztultak, hízelgő szavakat mondtak és nagy érdeklődést és szeretetet tanúsítottak irántuk. Ebből az emberek arra következtettek, hogy Kórénak és társainak bizonyára jó embereknek kellett lenniük, és valamiképpen Mózes lett az oka pusztulásuknak. {PP 401.4}
Az emberek Istent sértik meg, amikor megvetik és elvetik kiválasztott és szolgálatára elhívott eszközeit, akiket éppen az ő megmentésükre és üdvözítésükre akar felhasználni. Az izraeliták pedig nemcsak ezt követték el, hanem Mózest és Áront halálra is akarták adni. Nem fogták fel annak szükséges voltát, hogy súlyos bűnükért Isten bocsánatát addig keressék, míg meg nem találják. A próba éjszakáját nem bűnbánattal és bűneik megvallásával töltötték el, hanem azzal, hogy valami módon hatástalanítsák azokat a bizonyítékokat, amelyek leleplezték bűneiket. Még mindig ápolták magukban az Isten által kiválasztott emberek gyűlöletét és elszánták magukat a vezetők tekintélyének és hatalmának lerombolására. Sátán pedig készen volt, hogy megrontsa ítélőképességüket és szemüket bekötve romlásba vezesse őket.
Egész Izrael elmenekült a halálra ítélt bűnösök riadóként felhangzó kiáltására, mikor azokat elnyelte a megrepedt föld és elevenen zuhantak a mélységbe. Igen, mert azt mondták: "Netalán elnyel minket a föld!" De "másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!" (4Móz 16:41). Nem volt kétséges, hogy erőszakot készültek elkövetni ismét az Úr hűséges és önfeláldozó szolgái ellen.
Az isteni dicsőség megnyilatkozása volt látható a sátor felett álló felhőben, és ebből a felhőből egy hang szólott Mózeshez és Áronhoz: "Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemésszem őket egy szempillantásban" (4Móz 16:45).
A bűn terhe nem Mózesen nyugodott. Ennélfogva Mózes nem félt és nem sietett el onnan és nem hagyta a gyülekezetet elveszni. Mózes továbbra is ott tartózkodott, és ebben a félelmetes válságban kinyilatkoztatta a hű pásztor nyája iránti érdeklődését és gondoskodását. Buzgón könyörgött, hogy Isten haragja ne semmisítse meg teljesen az ő választott népét. Közbenjárásával fel is tartóztatta a bosszú karját, hogy az engedetlen és lázadozó Izrael teljes megsemmisülése ne következhessék be. {PP 402.4}
A harag szolgáját azonban Isten már kiküldötte. A pestis már osztogatta a halált. Testvére utasítására Áron fogta a tömjénezőt és a gyülekezet közé sietett, hogy engesztelést szerezzen számukra. Így is történt: Áron "[...] engesztelést szerze a népnek" (4Móz 16:47). "És megálla a megholtak között és élők között" (4Móz 16:48). A tömjén füstjével együtt Mózes imája is, amelyet a sátorban elmondott, feljutott Istenhez. A csapás azonban nem szűnt meg mindaddig, míg Izrael népéből tizennégyezer ember ott nem feküdt holtan, bizonyságául a zúgolódás és lázadás bűnének. {PP 402.5}
Isten további bizonyítékot is adott arról, hogy a papság Áron családját illeti. Isteni utasításra Izrael mindegyik törzse vesszőt készített és ráírta arra a törzs nevét. Áron neve a Lévi törzs vesszőjén szerepelt. A vesszőket a sátorban halmozták fel "[...] a bizonyság ládája" előtt. A kivirágzott vessző jelül szolgált, hogy Isten azt a törzset választotta ki a papságra. "És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt" (4Móz 17:8). Ezt a kivirágzott vesszőt Mózes megmutatta a népnek, azután elhelyezte a sátorban tanúbizonyságul a következő nemzedékeknek. Ez a csoda hathatósan megoldotta a papság kérdését.
Most tökéletes megállapítást nyert, hogy Mózes és Áron isteni tekintéllyel és hatalommal beszéltek, valahányszor szóltak a néphez. Ezért a nép kénytelen volt elhinni azt a nem szívesen hallott igazságot, hogy a pusztában kell meghalniuk. "És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk veszünk, mi mindnyájan elveszünk!" (4Móz 17:12). Megvallották, hogy bűnt követtek el, amikor fellázadtak vezetőik ellen, és azt is beismerték, hogy Kóré és társai Isten igazságos ítéletétől szenvedték el büntetésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése