Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%205&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Habár az olvasó kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.
Sokan, akiket mi „ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek, vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a „Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel emlékeztetőül – az „ellenség” megremeg Isten előtt, aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.
A legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak a Menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi Istenünk hatalmas mentsvár!
Willie Edward Hucks II
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 34-35. fejezet
35. fejezet – KÓRÉ LÁZADÁSA (4. rész)
Kóré lázadásában kisebb mértékben megvalósulni látjuk azt a lelkületet, amely Sátán lázadásához vezetett a mennyben. A büszkeség és a becsvágy ösztökélte Lucifert arra, hogy zúgolódjék Isten uralma ellen, és hogy igyekezzék megdönteni azt a rendet, amelyet Isten a mennyben létrehozott. Bukása után Sátán célja mindig az volt, hogy az irigység és az elégedetlenség ugyanazon lelkületét; a pozíció és a méltóság utáni vágyat töltse be az emberek elméjébe. Így munkálkodott Kóré, Dáthán és Abirám elméjén is, hogy felkeltse bennük az önfelmagasztalás, az irigység, a bizalmatlanság és a lázadás vágyát. Sátán vette rá őket arra, hogy elvessék Istent, mint vezetőjüket és ugyanakkor elvessék azokat az embereket is, akiket maga Isten rendelt ki számukra vezetőkként. Nem vették észre, hogy miközben részt vettek a Mózes és Áron elleni zúgolódásban és lázadásban, tulajdonképpen magát Istent káromolták. Oly nagy volt vakságuk, hogy igaznak hitték magukat, azokat pedig, akik hűségesen megrótták bűneiket, Sátán eszközeinek tekintették.
Vajon nem a Kóré pusztulását előidéző gonosz szellem uralkodik a világban napjainkban is? A gőg és a becsvágy széles körben elterjedt, és aki ezeket dédelgeti magában, az kitárja az ajtót az irigység és a hatalomért való törtetés előtt. Az ember elidegenedik Istentől, és öntudatlanul is beáll Sátán hadseregébe. Kóréhoz és társaihoz hasonlóan ma is nagyon sokan - még olyanok is, akik Krisztus követőinek vallják magukat -, buzgón munkálkodnak, gondolkodnak és terveznek önmaguk felmagasztalása érdekében. Ezek az emberek azért, hogy elnyerjék mások rokonszenvét és támogatását, készek az igazság meghamisítására, és arra törekednek, hogy hamis színben tüntessék fel az Úr szolgáit. Saját szívük vágya céljából aljas és önző indítékokkal vádolják meg őket. Addig-addig ismételgetik folyamatosan a hazugságot, míg maguk is, minden bizonyíték ellenére végül igazságnak hiszik azt el. Miközben arra törekednek, hogy az emberek és a népek bizalmát megrendítsék Isten választott szolgáiban elhiszik, hogy jó munkával foglalják el magukat és Istent és az ő ügyét szolgálják. {PP 403.4}
A héberek nem voltak hajlandók engedelmeskedni az Úr utasításainak és nem fogadták el korlátozásait. Nyugtalanok voltak, ha szemrehányásokat kellett elviselniük és nem akarták elfogadni a dorgálásokat. Ez volt az oka Mózes elleni zúgolódásaiknak. Ha szabadon mindig azt tehették volna, ami nékik tetszik, akkor kevesebbet morogtak volna vezetőjük ellen. Az egyház egész története folyamán Isten szolgái mindig ezzel a lelkülettel találkoztak.
Bűnös engedékenység az, amikor az emberek szabad bemenetelt biztosítanak Sátánnak az elméjükhöz, a gondolataikhoz és azután vele együtt haladnak a gonoszság útján. A világosság elvetése elsötétíti az elmét és megkeményíti a szívet, úgyhogy mindig könnyebb lesz számukra megtenni a következő lépést a bűnben való előrehaladásban és mindig könnyebben vetik el az egyre tisztábbá váló világosságot, míg végül a gonosz, hamis, bűnös dolgok cselekvése megrögzött szokásukká válik. A bűn megszűnik előttük bűnös gondolatnak, beszédnek és cselekedetnek lenni. Az, aki hűségesen prédikálja Isten szavát, üzenetét és ezáltal elítéli és ostorozza az emberek bűneit, magára vonja hallgatói gyűlöletét. Azoknak, akik a fájdalmat és az áldozatot csak vonakodva tudják elszenvedni, meg kell újulniuk. Különben az Úr szolgái ellen fordulnak, igazságtalannak, szükségtelennek és szigorúnak ítélik feddéseiket. Kóréhoz hasonlóan kijelentik, hogy nem a nép a hibás. A feddőző, a dorgáló, a megrovó az, aki minden bajnak az okozója. Lelkiismeretüket ezzel a csalással, ámítással megnyugtatva, az irigyek és az elégedetlenek arra szövetkeznek, hogy egyenetlenséget, diszharmóniát támasszanak az egyházban és meggyengítsék azokat, akik nem rombolni, hanem építeni akarnak.
Minden előrehaladás, amelyet azok hoztak és hoznak létre, akiket Isten azért hívott el, hogy ők legyenek a vezetők az ő munkájában, gyanút keltett és kelt az irigyek, a féltékenyek körében. Isten szolgáinak miden tevékenységét hamisan adják elő az irigyek, a féltékenyek, a mindenben csak hibát keresők. Így volt ez Luther, Wesley és a többi reformátor idejében; így van ez ma is.
Kóré bizonyára nem követte volna azt az életutat, amelyet követett, ha tudta volna, hogy mindazok az utasítások és megrovások, amelyeket Izraellel közöltek, magától Istentől származtak. Ezt azonban tudhatta volna. Isten lenyűgöző bizonyítékát adta annak, hogy maga volt Izrael vezetője. Kóré és társai azonban elvetették a világosságot, míg vakká lettek annyira, hogy Isten hatalmának legközvetlenebb megnyilatkozásai sem voltak elegendők meggyőzésükre. Isten minden utasítását és dorgálását csak emberi vagy sátáni tevékenységnek minősítették. Ugyanezt tette az egész nép is. A Kóré és társai megsemmisítését követő napon a nép Mózeshez és Áronhoz ment mondván: "[...] Ti öltétek meg az Úrnak népét!" (4Móz 16:41). Annak ellenére, hogy birtokában voltak Isten nem tetszése legmeggyőzőbb bizonyítékának útjukkal és azoknak az embereknek elpusztításával kapcsolatban, akik becsapták őket, mégis Sátánnak tulajdonították Isten ítéleteit. Kijelentették, hogy Mózes és Áron a gonosz hatalmával okozták a jó és a szent emberek pusztulását. Ez volt az a tett, amely megpecsételte sorsukat. A Szentlélek ellen követték el a bűnt, mégpedig olyan bűnt, amely megkeményíti az ember szívét az isteni kegyelem befolyásával szemben. "Még aki az ember Fia ellen szól" - mondja Jézus - "annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik" (Mt 12:32). Ezeket a szavakat akkor mondta Üdvözítőnk, amikor könyörületes cselekedeteit - amelyeket Isten hatalmával vitt véghez - a zsidók Belzebubnak tulajdonították. Isten a Szentlélek tevékenysége útján érintkezik az emberekkel. Azok pedig, akik szándékosan sátáni tevékenységként elvetik a Szentlélek munkáját, elvágják az érintkezés, a közlés csatornáját a lélek és a menny között.
Isten a Szentlélek megnyilatkozásával inti és győzi meg a bűnöst. Isten semmit sem tud tenni többé azért a lélekért, aki a Szentlélek munkáját véglegesen elutasította. Az ilyen lélek ugyanis az isteni irgalom utolsó erőforrását is felhasználta és kimerítette. A bűnös ezzel a cselekedetével véglegesen elvágta magát Istentől, a bűn számára pedig nincs olyan orvosság, amellyel meggyógyíthatná magát. Nincs semmiféle olyan fenntartott hatalom, amellyel Isten azon munkálkodhatna, hogy meggyőzze és megtérítse a bűnöst. Az isteni parancs így hangzik: "[...] hagyd hát magára!" (Hós 4:17). Isten utolsó szava pedig így szól az ilyenekhez: "[...] többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket" (Zsid 10:26-27).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése