Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezet 91. nap
Őrizkedjünk
mindattól, ami büszkeséghez és önelégültséghez vezet! Ezért ne hízelegjünk, és
ne dicsérgessünk! Azt is utasítsuk vissza, ha nekünk hízelegnek, vagy minket
dicsérgetnek. A hízelgés Sátán műve. Ő éppúgy dolgozik hízelgéssel, mint
vádaskodással és kárhoztatással. Ily módon próbálja pusztulásba sodorni az
embert. Sátán eszközei azok, akik másokat dicsőítenek. Krisztus munkása
utasítson el minden dicsőítést! Veszítsük szem elől az "én"-t! Egyedül
Krisztust magasztaljuk! Mindenki figyelmét irányítsuk reá: "aki minket
szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által" (Jel
1:5). Minden szívből hozzá szálljon a dicséret!
Aki féli
az Urat, nem szomorú, nem lehangolt. Csak Krisztus hiánya teszi szomorúvá az
ember arcát, és sóhajokkal teli vándorúttá az életét. Az öntelt, önimádó ember
nem érzi a Krisztussal való élő, személyes kapcsolat szükségességét. Az a szív,
amely nem esett a Sziklára, büszke a maga szentségére. Az emberek tisztelettel
övezett vallást akarnak. Szeretnének olyan úton járni, amely elég széles ahhoz,
hogy magukkal vihetik saját tulajdonságaikat. Ónszeretetükkel, a népszerűség és
dicsőítés szeretetével kirekesztik szívükből a Megváltót. Nélküle homály és
bánat van. Krisztus pedig - ha szívünkben lakik - az öröm forrását jelenti.
Mindazok, akik Őt befogadják, felfedezik, hogy Isten Igéjének központi témája:
az örvendezés.
"Mert
így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent:
Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is,
hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek
szívét" (Ésa 57:15).
Mózes
akkor látta meg Isten dicsőségét, amikor elrejtőzött a szikla hasadékában.
Krisztus akkor takar be minket átszegezett kezével, amikor elrejtőzünk a
megrepesztett sziklában. Akkor meghalljuk, amit az Úr mond szolgáinak. Nekünk
is, mint annak idején Mózesnek, Isten "irgalmas és kegyelmes
Isten"-ként nyilatkoztatja ki önmagát, "aki késedelmes a haragra,
nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát
hamisságot, vétket és bűnt" (2 Móz 34:17).
A
megváltás munkája olyan áldásokban is gyümölcsözik, amelyek erősen próbára
teszik az ember képzelőerejét. "Amiket szem nem látott, fül nem hallott és
embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek"
(1 Kor 2:9). Amikor a bűnös Krisztus erejének vonzókörébe jutva, közeledik a
felemelt kereszthez, és leborul az Úr előtt, megújul. Új szívet kap. Új
teremtés lesz Krisztus Jézusban. A szentség nem kíván ennél többet. Isten maga
igazítja meg azt, "aki a Jézus hitéből való". "Akiket pedig
megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róm 3 : 26; 8: 30). A bűn nagyon
megalázza és mélyre süllyeszti az embert, de nagyobb lesz az a dicsőség és
felmagasztalás, ahová a megváltó szeretet emeli. Emberi lények, akik igyekeznek
átalakulni Isten képmására, a menny tárházából olyan csodálatos erőt kapnak,
amellyel magasabbra jutnak, mint az angyalok, akik soha nem buktak el.
"Így
szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához,
... Látják királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek és leborulnak az Úrért, aki
hű, Izrael Szentjéért, aki téged elválasztott" (Ésa 49:7).
"Mert
valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik."
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 1. fejezete
Isten korábban a Sínai-hegyről szólt a
néphez, most pedig új, hordozható földi lakhelyén tartja velük a kapcsolatot.
Mózes harmadik könyvében az Úrnak az istentisztelettel és a szent élettel kapcsolatos
különleges szavai kerültek feljegyzésre. A Pentateuchosnak (Mózes öt könyve),
az egész Szentírás alapjának a szívében Mózes harmadik könyve található. Ebben
a könyvben több, közvetlenül Isten szájából származó üzenet került
feljegyzésre, mint bármely másik bibliai iratban.
Isten legelső utasításai az áldozati
rendszerre vonatkoztak, amely által gyermekei hozzá jöhettek (3Móz 1-7). Az
első az égőáldozat (3Mózes 1), ami már korábbról is ismert volt (1Móz 8:20;
22:13). Az áldozati állatok értékben különbözőek lehettek a nagy testű
állatoktól a juhokon keresztül egészen a madarakig. Mindez lehetővé tette, hogy
a kevésbé tehetős izraeliták is áldozatot mutassanak be. Minden egyes
égőáldozatkor az áldozati állatot teljes egészében elfüstölögtették az Úr
oltárán, leszámítva a bőrt, amelyet az áldozatnál közreműködő pap kapott meg
szolgálataiért (3Móz 7:8). Az égő áldozatból még a pap sem ehetett.
Az égőáldozat arra tanította Izrael
gyermekeit, akiket bűneik teljesen elválasztottak Istentől, hogy az Ő szeretett
Fiának tökéletes és teljes odaáldozása az egyetlen útja annak, hogy ismét
Istenhez jöhessenek. Isten fia egyszer és mindenkorra, minden egyes emberért
ajánlotta fel önmagát áldozatul (Zsid 7:27; vö. Jn 1:29; 3:16). Isten ennyire
szeret téged, és azt akarja, hogy visszatérj hozzá!
Roy
Gane
Andrews
University
11. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 13.
fejezetéhez (október 4-10).
Semmi sem félelmetesebb, mint saját szívünk
csalárdsága. Éveken keresztül vallhatjuk hívőknek magunkat és gyakorolhatunk
bizonyos lelki fegyelmezőket csak azért, hogy egyszer azon találjuk magunkat
(ha nem vagyunk eléggé figyelmesek), hogy szívünk távol van attól, Akiről azt
vallottuk, hogy szeretjük és imádjuk. Jelenlegi lelki állapotunk ismerete
rendkívül fontos.
A mai világ sok olyan módszert ajánl fel
számunkra, amely segítségével megismerhetjük önmagunkat, mint például az
eredményeken alapuló tudás, személyiségtesztek és a saját belső hangunk
meghallása. Ezek a dolgok hasznosak lehetnek bizonyos területeken, de egyik sem
válaszolja meg szívünk igazi kérdését. A Szentírás szerint ezek a módszerek
mind kudarcot vallottak. Pál apostol azt mondja, hogy "tudom, hogy nem
lakik én bennem, azaz a testemben jó" (Róm 7:18). Ez a szakasz elmondja,
hogy az önmagunkba fordulás annak érdekében, hogy jobban megértsük szívünk
állapotát, haszontalan
Egy másik csapda, amibe könnyen beleeshetünk
az, hogy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat. A hasonlítgatásnak semmi haszna és
végtelenül káros lelki egészségünkre. "Csak egyetlen módon érhetjük el az
igazi önismeretet. Krisztusra kell nézzünk" (KP 159. az angolban). Az Ő
életén kell elmélkednünk. Napról napra és percről percre csodálnunk kell az Ő
kiválóságát, tisztaságát és szeretetét. Itt van az üdvösségünk titka: ha
tudatában vagyunk Krisztus hatalmának és teljesen alárendeljük gyengeségeinket
Neki
Jessica Rosario
Light Bearers lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése