Blogban itt olvasható minden
olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezet 101. nap
Az
elveszett juh
Krisztus
ezúttal nem a Szentírás szavaira emlékeztette hallgatóit, hanem saját tapasztalataikra.
A Jordántól keletre szélesen elterülő fennsíkok gazdag legelőt nyújtottak a
nyájnak. Sok elveszett juh kóborolt a szakadékokban és az erdő borította
dombokon. A pásztornak kellett megkeresnie és visszavinnie őket a nyájhoz.
Jézus társaságában voltak pásztorok és nyájtulajdonosok is. Mindnyájuknak
érthető és érdekes volt Krisztus példázata: "Melyik ember az közületek,
akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a
kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja
azt?"
Azok,
akiket ti semmibe vesztek - mondta Jézus -, Isten tulajdonai. Övéi a teremtés
és a megváltás jogán. Értéket lát bennük. Miként a pásztor, Isten is szereti
juhait, és nem tud nyugodni, amíg egy is hiányzik. Isten szeret minden
tévelygőt; mérhetetlenül jobban, mint a pásztor a juhát. Az emberek kétségbe
vonhatják Isten szeretetét. Hátat fordíthatnak neki. Választhatnak más gazdát.
Akkor is Isten tulajdonai. Ő újra magához akarja vonni őket. Így szól:
"Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt
juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről,
ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján" (Ez 34:12).
A
példázatban a pásztor kimegy, hogy megkeressen egyetlen juhot, egyet, amely a
legkisebb mennyiség. Ha csak egyetlen elveszett lélek lett volna, Krisztus
meghalt volna azért az egyért is.
A
nyájtól elkószált juh a leggyámoltalanabb teremtmény. A pásztornak kell
megkeresnie, különben nem talál vissza a nyájhoz. Ez arra a lélekre is
érvényes, aki eltávolodott Istentől. Olyan gyámoltalan, mint az elveszett juh.
Ha a szerető Isten nem siet segítségére, nem talál vissza hozzá.
A
pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik egy juha, nem nézi közönnyel
biztonságban levő nyáját, és nem mondja: van kilencvenkilenc juhom. Túl
fárasztó lenne kimenni és keresni az eltévedtet. Jöjjön vissza magától! Én
pedig kinyitom az akol ajtaját, és beengedem. Nem így tesz. Mihelyt a juh
eltéved, a pásztor szívét elfogja a bánat és az aggodalom. Újra meg újra
megszámolja nyáját. Amikor meggyőződik arról, hogy egy juh elveszett, nincs
nyugalma többé. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és elmegy, hogy
megkeresse az eltévedtet. Minél sötétebb és viharosabb az éjszaka, minél
veszélyesebb az út, a pásztor annál jobban aggódik, és annál nagyobb
igyekezettel keres. Mindent megtesz, hogy megtalálja az elveszett juhot.
Hogy
fellélegzik, amikor a távolból meghallja az erőtlen sírást! A hangot követve
megmássza a legmeredekebb csúcsot is, elmegy saját életét kockáztatva egészen a
szakadék széléig. Így keres, és az egyre halkuló sírásból tudja, hogy juha
haldoklik. Igyekezetét végül siker koronázza. Megtalálja az elveszettet. Nem
korholja, hogy olyan sok bajt okozott. Nem is hajtja ostorral. Még csak vezetni
sem próbálja. Örömében vállára emeli a reszkető teremtést. Ha megsérült,
karjába veszi és magához szorítja, hogy saját szívének melegével tartsa
életben. Hálás szívvel viszi vissza a nyájhoz. Fáradtsága nem volt hiábavaló.
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 11. fejezete
Az Isten szerinti élet az étrendet is magában
foglalja. Ha valaki valami tisztátalant (ami halandóságot, valaminek a halálos
voltát ábrázolja) visz be a testébe, akkor a szentséget utasítja vissza (magát
az életet is beleértve). Isten nem közli, hogy némelyik állat miért tiszta és
így megengedett a fogyasztásuk is, amíg más állatok tisztátalanok. Az a tény,
hogy némely állat tisztátalan, arra utal, hogy ezek valamilyen kapcsolatban
vannak a halállal. Mindenesetre az Úr azt várja népétől, hogy bízzon benne és
engedelmeskedjen, még akkor is, ha a konkrét okok nem ismertek. Ugyanakkor
Isten megadja a mindent átfogó magyarázatot: összhangban kell élnünk Isten szent
természetével (3Móz 11:44-45).
Mózes harmadik könyve 11. fejezetének egy
része az elhullott állatok érintése miatti átmeneti tisztátalansággal is
foglalkozik, amely eltávolítható, és így nincs hatással a földi szentéllyel
kapcsolatos szent dolgok egyikére sem. Ezeknek az utasításoknak nincs mai
alkalmazásuk. Ugyanakkor a tiszta és tisztátalan állatok alapvető megkülönböztetése
sosem függött a földi szentély lététől (1Móz 7-8. fejezete). Dániel Babilonban,
távol a lerombolt jeruzsálemi templomtól, értette, hogy a tisztátalan állatok
fogyasztása ellentmondásba kerülne Istennek szentelt életével (ld. Dániel 1.
fejezete). Éppúgy ahogyan Dániel szent volt, minden kereszténynek, minden
korban és az élet minden területén szentnek, Krisztusban megszentelt embernek
kell lennie (1Pt 1:15-16).
Egy forrást nem tudnak megfertőzni az
elhullott állatok (3Móz 11:36), mert a forrásból mindig tiszta víz jön.
Ugyanígy, amikor Jézus a földön járt, szabadon érintkezhetett tisztátalan
emberekkel, mert Ő maga a tisztaság, az élet és a gyógyulás forrása. Krisztus
bennünket is meg tud óvni az erkölcsi romlástól, amikor gyógyító érintését a
bűnbeteg világ számára közvetítjük.
Roy Gane
13. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 15.
fejezetéhez (október 11-17).
Eddigi életemben rengetegszer hallottam az
elveszett juh és pénz példázatát, de most, két szép gyermek apjaként a történet
a szívemet egészen új magaslatokba emelte. Láttam magam a pásztor helyében, aki
az elveszett bárányát keresi és az asszony helyében, aki az elveszett pénze
után kutat, és ez segített megérteni azt, hogy Isten mennyire szeret
engem.
Ha Lucy lányom elveszne a városban,
átkutatnám a város minden egyes négyzetméterét, nem törődve azzal, hogy milyen
veszélyes a környék. Semmi sem tartana vissza attól, hogy megkeressem és nem
pihennék addig, míg meg nem találnám. A mennyei Pásztor is veszélynek tette ki
magát azért, hogy engem, az elveszett bárányt megtaláljon. Dicsőség ezért az
Istennek!
Könnyű ilyen lelkülettel lennem a saját
gyermekeim iránt, de vajon ilyen hozzáállásom lenne a te gyermekeiddel szemben
is? És mi a helyzet Isten gyermekeivel, akik különböző nemzetiségűek és
különböző kulturális háttérrel rendelkeznek? Mi arra hívattunk, hogy pásztorai
legyünk a világ sok elveszett bárányának. Nem szabad megengednünk, hogy bármi
is megállítson bennünket abban, hogy megtaláljuk őket, még a saját vesztünk sem.
Azonban rájöttem arra, hogy túl kell lépnem
azon, hogy úgy lássam magam, mint pásztort és gyermekeimet, mint bárányokat,
hanem inkább úgy kell látnom magam, mint az együtt érző Jézust és azokat, akik
elvesztek, mint a saját gyermekeimet.
Randy Ban
Light Bearers
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése