Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 13. fejezet 86. nap
A
farizeus és a vámszedő az Istent imádók két nagy osztályát ábrázolja. A világra
született első két gyermekben felismerhetjük első képviselőiket. Kain igaznak vélte
önmagát, és csak hálaáldozattal járult Isten elé. Nem tett bűnvallomást, és nem
ismerte be, hogy szüksége van kegyelemre. Ábel vért hozott, amely Isten
Bárányára mutatott. Bűnösként jött, beismerve elveszett állapotát. Egyedüli
reménye Isten ki nem érdemelt szeretete volt. Az Úr elfogadta Ábel áldozatát.
Kaint és áldozatát pedig nem becsülte. Ínségünk tudata, nyomorúságunk és
bűnösségünk beismerése az első feltétele annak, hogy Isten elfogadjon minket.
"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa" (Mt 5:
3).
Péter
apostol története tanulságul szolgál mind a farizeus, mind a vámszedő által
ábrázolt osztály számára. Péter tanítványsága elején erősnek képzelte magát. A
farizeushoz hasonlóan saját értékelése szerint nem volt "olyan, mint egyéb
emberek". Krisztus figyelmeztette tanítványait elárulása estéjén:
"Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem." Péter
magabiztosan mondta: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem"
(Mk 14: 27.29). Péter nem tudott a maga nyomorúságáról. Magabízása rossz útra
vitte. Azt hitte, hogy le tudja győzni a kísértést. Néhány rövid óra múlva jött
a próba, és ő átkozódva, szitkozódva megtagadta Urát.
Amikor a
kakas kukorékolása Krisztus szavaira emlékeztette, saját tettén meglepődve és
megrémülve megfordult, és Mesterére nézett. Ebben a pillanatban Krisztus is
Péterre tekintett. E fájdalmas pillantásra, amelybe szánalom és szeretet
vegyült, Péter önmagára eszmélt. Kiment, és keservesen sírt. Krisztus tekintete
szívébe hasított. Péter fordulóponthoz érkezett. Könnyek között bánta meg
bűnét. A töredelmes és bűnbánó Péter olyan volt, mint a vámszedő; és a
vámszedőhöz hasonlóan ő is kegyelmet talált. Krisztus tekintete arról
biztosította, hogy megbocsátott neki.
Magabízása
elmúlt. Soha többé nem dicsekedett, nem bizonygatott.
Feltámadása
után Krisztus háromszorosan próbára tette Pétert. "Simon, Jónának fia -
mondta -, jobban szeretsz-é engem ezeknél?" Péter most nem emelte magát a
többiek fölé. Olvassa ki Jézus a szívéből! "Uram - mondta - Te mindent
tudsz; Te tudod, hogy én szeretlek Téged" (Jn 21:15.17).
Ezután
kapta megbízatását. Az eddiginél nagyobb és felelősségteljesebb feladatot
kapott. Krisztus megbízta a juhok és bárányok legeltetésével. A Megváltó tehát
Péter gondjaira bízta azokat a lelkeket, akikért feláldozta életét. Ennél
jobban semmivel sem tanúsíthatta volna, hogy bízik megtérésében. Az egykor
nyughatatlan, dicsekvő, elbizakodott tanítvány megbánta bűneit, és szelíd lett.
Ezentúl követte Urát az önmegtagadásban és önfeláldozásban. Krisztus
szenvedéseinek részese lett, és részese lesz dicsőségének is, amikor Krisztus
az Ő dicsőségének trónjára ül.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 36. fejezete
Milyen csodálatos lehetett annak a művésznek a feladata, aki a szent
sátor elkészítését vezette, amely Isten dicsőségének hajléka kellett, hogy
legyen! A puszta emberi tehetség nem lett volna ehhez elegendő, viszont
Bésaléelt és Aholiábot Isten látta el hozzáértéssel és bölcsességgel. Így már
tudták, hogyan készítsék el a szentélyszolgálathoz tartozó különböző eszközöket
(1. vers). A szent sátort tervező és építő művészre nagy felelősség is hárult,
mivel Isten ezen az épületen keresztül akarta bemutatni, hogy Ő valóságosan
velük lakozik, és kinyilvánítani az Ő nagyságát, szeretetét és dicsőségét. A
művész Isten közvetítője, és Isten látja el őt pontos utasításokkal,
bölcsességgel és ihlettel. Végül Isten megáldja ezeket a művészeket
munkájukért. Nincs annál nagyobb öröm, mint Istennel közösen alkotni valami
ennyire jelentőségteljes dolgot az emberiség számára! A művész alkotása által
sokan értették meg a megváltási tervet, és így az ő munkája nem különbözött a
papétól, aki a napi szentélyszolgálatot végezte.
Isten úgy látta el a művészeket az alapanyagokkal, hogy Isten Lelke az
emberek szívében volt, és ők többet hoztak, mint amennyi szükséges volt. A
szent sátor befedését és díszítését szolgáló sátorlapok méretét és arányait
Isten utasításai szerint készítették. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Isten a
rend és a részletek Istene. Meg kell bíznunk Isten tervében és azt kell
követnünk; nem a saját akaratunkat, hanem az Ő akaratát cselekedve. Itt az
isteni ihletés emberek általi közvetítésére találunk tökéletes példát, éppúgy,
ahogy a Biblia írói esetében. A művészek részletes utasításokat kaptak, mégis
sok végső, apró döntést a művésznek kell meghoznia az Istentől kapott
bölcsessége segítségével. Mi is az életünkre vonatkozó konkrét bibliai elveket
ismerünk meg az Ő Igéjéből. A Biblia a vezetőnk, mégis Isten bölcsességére és
az Ő Lelkére van szükségünk, hogy nap mint nap teljesíteni tudjuk az Ő tervét.
A megszentelődés folyamata Istennek az életünkben végzett munkájának, és a
saját mindennapi döntéseinknek a kombinációja, hogy miként teljesítjük ezeket
az utasításokat.
Giselle Sarli Hasel
11. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 13.
fejezetéhez (október 4-10).
Semmi sem félelmetesebb, mint saját szívünk
csalárdsága. Éveken keresztül vallhatjuk hívőknek magunkat és gyakorolhatunk
bizonyos lelki fegyelmezőket csak azért, hogy egyszer azon találjuk magunkat
(ha nem vagyunk eléggé figyelmesek), hogy szívünk távol van attól, Akiről azt
vallottuk, hogy szeretjük és imádjuk. Jelenlegi lelki állapotunk ismerete
rendkívül fontos.
A mai világ sok olyan módszert ajánl fel
számunkra, amely segítségével megismerhetjük önmagunkat, mint például az
eredményeken alapuló tudás, személyiségtesztek és a saját belső hangunk
meghallása. Ezek a dolgok hasznosak lehetnek bizonyos területeken, de egyik sem
válaszolja meg szívünk igazi kérdését. A Szentírás szerint ezek a módszerek
mind kudarcot vallottak. Pál apostol azt mondja, hogy "tudom, hogy nem
lakik én bennem, azaz a testemben jó" (Róm 7:18). Ez a szakasz elmondja,
hogy az önmagunkba fordulás annak érdekében, hogy jobban megértsük szívünk
állapotát, haszontalan
Egy másik csapda, amibe könnyen beleeshetünk
az, hogy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat. A hasonlítgatásnak semmi haszna és
végtelenül káros lelki egészségünkre. "Csak egyetlen módon érhetjük el az
igazi önismeretet. Krisztusra kell nézzünk" (KP 159. az angolban). Az Ő
életén kell elmélkednünk. Napról napra és percről percre csodálnunk kell az Ő
kiválóságát, tisztaságát és szeretetét. Itt van az üdvösségünk titka: ha
tudatában vagyunk Krisztus hatalmának és teljesen alárendeljük gyengeségeinket
Neki
Jessica Rosario
Light Bearers lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése