Higgyetek az Ő prófétáinak - október 14, SZERDA - 3 Mózes 5

Blogban itt olvasható minden olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 95. nap

"Eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz" (Ésa 59:14-15).Ez Krisztus földi életében beteljesedett. Krisztus hűségesen teljesítette Isten parancsolatait. Félretette az emberi hagyományokat és követelményeket, amelyeket az emberek dicsőítettek, és a parancsolatok helyére tettek. Ezért gyűlölték és üldözték Krisztust. A történelem megismétlődik. Az emberi törvényeket és hagyományokat Isten törvénye fölé emelik, és az Isten parancsolataihoz hűségeseket pedig becsmérlik és üldözik. Krisztust, mert hű volt Istenhez, szombatrontással és istenkáromlással vádolták. Azt mondták róla, hogy démon szállta meg, és Belzebubnak nevezték. Követőit hasonlóképpen vádolják, és hamis színben tüntetik fel. Sátán így akarja bűnbe sodorni őket, hogy Istent meggyalázzák.

A példázatbeli bíró jellemének bemutatásával, aki Istent nem félt, és embert nem becsült, Krisztus megmutatta korának ítélkezési módját, amelynek nemsokára szemlélői lehettek tanítványai Jézus kihallgatásakor. Az Úr szeremé, ha népe meglátná, milyen kevéssé lehet földi uralkodókban és bírákban bízni a megpróbáltatás idején. Isten választott népét sokszor idézik hivatalos személyek elé, akik nem Isten Igéjének útmutatására és tanácsaira, hanem saját megszenteletlen és fegyelmezetlen indítékaikra hallgatnak. A hamis bíróról szóló példázatban Krisztus feltárta tennivalónkat: "Az Isten nem állé bosszút az Ő választottaiért?" Krisztus, a mi példaképünk semmit sem tett a maga védelmére vagy megszabadítására. Ügyét Istenre bízta. Követői se vádaskodjanak, ne ítélgessenek, és ne alkalmazzanak erőszakot szabadulásuk érdekében!

Ne veszítsük el békességünket akkor sem, ha nem tudjuk próbáink miértjét! Bármilyen igazságtalanul bánnak velünk, ne gerjedjünk haragra! A bosszúálló lelkülettel önmagunknak ártunk, Istenbe vetett bizalmunkat elveszítjük, és a Szentlelket megszomorítjuk. Mellettünk egy tanú áll - egy mennyei követ -, aki zászlót bont ellenségünk előtt, és az Igazság Napjának fényes sugaraival zár körül minket. Sátán ezen nem hatolhat át. E szent fénypajzsot nem tudja áttörni.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy miközben a világ gonoszsága nő, mi elkerülhetjük a nehézségeket! De éppen ezek a nehézségek űznek bennünket a magasságos Isten fogadótermébe. Attól kérhetünk tanácsot, akinek bölcsessége végtelen.

Az Úr így szól: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején" (Zsolt 50:15). Arra szólít, hogy mondjuk el neki problémáinkat, és azt, hogy szükségünk van segítségére. Arra szólít, hogy legyünk mindig készek az imádkozásra. Amikor nehézség támad, küldjük fel hozzá őszinte, buzgó könyörgésünket! Kitartó imádkozásunkkal arról teszünk bizonyságot, hogy szilárdan bízunk Istenben. Hiányérzetünk buzgó imádkozásra késztet, és könyörgésünk megindítja Istent.

Sokszor azok, akiket hitükért gyaláznak vagy üldöznek, azt gondolják, hogy Isten elhagyta őket. Az emberek szemében kisebbségnek látszanak. Ellenségeik látszólag diadalmaskodnak rajtuk, de mindezek ellenére se alkudjanak meg a lelkiismeretükkel. Jézus, aki szenvedett értük, aki fájdalmaikat és szenvedéseiket viselte, nem hagyja el őket.

Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 5. fejezete

Mózes harmadik könyvének 4. fejezetében, a bűnért való áldozat gyógyír volt a nem szándékosan elkövetett bűnökre, amikor az emberek bűnük elkövetésekor nem ismerték fel tettük bűnös voltát. Mózes harmadik könyve 5:1-13 versei kiterjesztik a bűnért való áldozat hatáskörét azokra az esetekre, amikor valaki szándékosan nem tanúskodott egy bűnös cselekedet ellen (1. vers), és amikor valaki nem volt tudatában, hogy tisztátalan dolgot, vagy személyt érintett, ill. azt érintve nem tudta, hogy tisztátalan lett, így gondatlanságból elmulasztotta alávetni magát a szükséges megtisztulási szertartásnak, valamint ha valaki meggondolatlanul tett esküt és nem tudta teljesíteni (2-4. vers). Amikor valaki (akár férfi, akár nő) felismert egy bűnt, akkor annak szégyenét hordozta, és büntetésben részesült mindaddig, amíg meg nem vallotta a bűnt Istennek (nem egy papnak), és amíg a bűnéért áldozatot nem mutatott be. Ezután Isten (nem a pap), aki tudja, hogy a bűnbánat mikor őszinte, úgy döntött, hogy megbocsát. A bűnért való áldozatkor egy közembernek egy, a nyájából származó nőstény állatot (szintén Jézust jelképezi) kellett bemutatnia, vagy madárfélékből is hozhatott áldozatot, esetleg gabonafélékből. Így volt Isten kegyelmesen tekintettel a szegényekre is.

Mózes harmadik könyve 5:14-6:7 versei szerint, a vétekért való áldozat engesztelés volt a szentségtörés súlyos bűnéért, ami visszaélni azokkal a szent dolgokkal, amik Isten közvetlen tulajdonába tartoznak (mint például a tized), vagy tudatosan visszaélni Isten szent nevével egy hamis esküben, félrevezetve egy másik személyt. Az ilyen bűnök jogtalan anyagi előnyt eredményeznek, amit a bűn elkövetője köteles volt megtéríteni Istennek ill. embertársának, valamint köteles volt ezen felül 20% büntetést is megfizetni, mielőtt vétekért való áldozatot hozott volna Isten elé (vö. Mt 5:23-24.) Még akkor is Krisztus áldozatára van szükségünk, amikor mindent, a mennyire csak lehet,  jóvá teszünk. Ugyanakkor, még amikor tudatlanul vétkezünk is, és nem tudjuk teljes egészében beazonosítani a bűnünket, de bűntudatot érzünk (3Móz 5:17-19), letehetjük bűnünk terhét Jézus lábainál.

Roy Gane

12. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez (október 11-17).

Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni. Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.

Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.

A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk: Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé. Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.

Oliver máris nagyon jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha nem foglalná le éppen a képernyő.

Randy Ban, ügyvezető igazgató  

Light Bearers lightbearers.com