Blogban itt olvasható minden
olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 97. nap
A
Megváltó mennyei szánalommal fordult a kananeus asszony felé. Szíve megindult
az asszony fájdalmán. Szerette volna azonnal megnyugtatni, és imáját meghallgatni.
De valamire meg akarta tanítványait tanítani. Egy darabig úgy tűnt, hogy az
asszony meggyötört szívének jaja nem is érinti. Amikor azonban hitéről
bizonyságot tett, Krisztus megdicsérte, és a kért drága áldással küldte el. A
tanítványok soha nem felejtették el ezt a leckét, és a Szentírás megörökítette,
hogy megmutassa, mit eredményez a kitartó ima.
Krisztus
tette az asszonyt olyan állhatatossá, hogy nem lehetett visszautasítani.
Krisztus adott a könyörgő özvegynek is bátorságot és határozottságot a bíróval
szemben. Századokkal előbb a Jabbok partján vívott titokzatos küzdelemben
Krisztus éppilyen állhatatos hitet ébresztett Jákóbban. Azt a bizalmat, amelyet
Ő adott, meg is jutalmazta.
A
mennyei templomban lakó Krisztus igazságosan ítél. Jobban gyönyörködik népében,
amely a bűn világában a kísértések ellen küzd, mint az angyalokban, akik trónja
körül vannak.
A
mennyei lények a legnagyobb érdeklődést tanúsítják e porszemnyi világ iránt,
mert Krisztus végtelen árat fizetett lakói életéért. A világ Megváltója a
mennyei lények szolgálata útján összekapcsolja a földet a mennyel, mert az Úr
megváltottai itt vannak. A mennyei lények ma is éppúgy látogatják a földet,
mint Ábrahám és Mózes idején. Nagyvárosaink forgatagában, a főutakat és
vásártereket elárasztó tömegben, ahol az emberek reggeltől estig úgy
viselkednek, mintha az élet csak üzlet, játék és szórakozás volna, és ahol
olyan kevesen gondolnak a láthatatlan valóságokra, ott is jelen vannak a menny
őrei és szentei. Láthatatlan lények figyelik az emberek minden szavát és
tettét. Minden üzleti tárgyalásnak, minden istentiszteletnek több résztvevője
van, mint amennyit szemünkkel látunk. A mennyei lények néha félrehúzzák a
láthatatlan világot eltakaró függönyt, hogy figyelmünket a rohanó, nyüzsgő
életről tetteink és szavaink láthatatlan tanúira irányítsák.
Jobban
meg kell értenünk az angyalok küldetését. El kellene gondolkoznunk azon, hogy
minden munkánkat mennyei lények együttműködése és gondviselése segíti. Hatalmas
lények, a világosság láthatatlan seregei kísérik a szelídet és alázatost, aki
hiszi és igényli Isten ígéreteit. Kérubok, szeráfok és hatalmas erejű angyalok
- tízezerszer tízezeren és ezerszer ezeren - állnak Isten jobbján. Mindezek
"szolgáló lelkek ... elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az
üdvösséget" (Zsid 1:14).
Ezek az
angyalkövetek pontosan feljegyzik az emberek szavait és cselekedeteit. A
mennyei könyvek számon tartják az Isten népével szemben elkövetett
kegyetlenséget és igazságtalanságot, a gonosz hatalmaktól elviselt szenvedést.
"Az
Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és
nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük
hamar."
"Ne
dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes
tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén elnyerjétek az
ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik"
(Zsid 10: 35-37). "Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel
várja, míg reggeli és estvéli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és
erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van" (Jk 5:7-8).
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 7. fejezete
A fejezet
első hét verse elénk tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak elrendelése,
hogy a hús a papot illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról, hogy a pap az
áldozat mely részeire jogosult a különböző áldozat fajták esetében. Az egész
áldozatot az Úrnak ajánlották fel, aki kijelölte azt a részt, amely szolgáját, az
áldozat bemutatásánál közreműködő papot illette meg. Így a papok, akik teljes
idejükben az Úrnak szolgáltak, elvégzett munkájuk alapján részesültek
javadalmazásban, ami ellátta a szükséges anyagi javakkal őket és családjukat
(vö. 1Kor 9:1-14).
Ugyanígy
a békeáldozatot is teljes egészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat
egyedülálló módon került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között,
így az erre az áldozatformára vonatkozó útmutatások az áldozati
rendszabályok leírásának a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése,
vagy egy fogadalmuk beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk
kifejezése indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének örömteli
alkalma volt ez. A vér az életet jelképezte, és éppen ezért nem volt szabad
elfogyasztaniuk (vö. 1Móz 9:4, ApCsel 15:20, 29), éppen így a pogányokból lett
őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett. Ez a vér – mint helyettes
áldozat váltságdíj volt az áldozathozó életéért (3Móz 17:10-14). Ez mutatja,
hogy még istendicsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül elfogadható! Ma
imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt 141:2), és hatalmas
áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellett valódi, még
kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten iránt.
Roy Gane
12. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 14.
fejezetéhez (október 11-17).
Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős
közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik
egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az
igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt
könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is
engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni.
Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.
Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat
arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez
egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan
engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám
valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez
könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy
megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.
A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk:
Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé.
Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad
az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.
Oliver máris nagyon
jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha
nem foglalná le éppen a képernyő.
Randy Ban, ügyvezető
igazgató
Light Bearers
lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése