Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 16. fejezet 109. nap
Amikor az
atya kijön, hogy megintse, a fiú gőgös és gyűlölködő természete megmutatkozik.
Azt hangoztatja, hogy élete atyja házában a viszonzatlan szolgálat körforgása,
és ezt most kicsinyeskedve szembeállítja a hazatérő fiú iránti
megkülönböztetett bánásmóddal. Ezzel elárulja, hogy szolgálata inkább szolgai,
mint gyermeki. Amikor élvezhette volna atyja közelségét, inkább azon a hasznon
járt az esze, amely elővigyázatos életéből fakad. Szavai arról árulkodnak, hogy
ezért mondott le a bűn örömeiről. Ha pedig az atya most kisebbik fiát is
részesíti ajándékaiban, méltánytalan vele, az idősebbel. Irigyli testvérétől az
atya jóindulatát. Világosan kifejezésre juttatja, hogy az atya helyében nem
fogadta volna be a tékozlót. Még testvérének sem ismeri el. Csak hidegen "a
te fiad"-nak mondja. Az atya szeretettel bánik vele is. "Fiam -
mondja -, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!" Hiszen az évek
során, amíg öcséd járta a világot, te élvezhetted társaságomat!
A
gyermekek mindenben dúslakodtak, ami boldogságot adhat. A fiúnak nem lett volna
szabad felvetni a jutalom és ajándék kérdését. "Mindenem a tiéd!"
Neked csak bíznod kell szeretetemben, és elfogadnod az ajándékot, amelyet oly
bőven mérek.
Az egyik
fiú egy időre elhagyta családját, és nem vett tudomást az atya szeretetéről. De
most visszatért, és az öröm árja elűzött minden nyugtalanító gondolatot.
"Ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és
megtaláltatott."
Ráébredt-e
az idősebb fiú arra, hogy milyen kicsinyes és hálátlan? Megértette-e, hogy
jóllehet öccse gonoszul cselekedett, akkor is a testvére? Megbánta-e irigységét
és könyörtelenségét? Krisztus erről hallgatott, mert a történet, amelyről a
példázat szól, még játszódott. Krisztus hallgatóinak kellett eldönteniük, hogy
miként végződjék.
Az
idősebb fiú a Jézus-korabeli, megtérni nem akaró zsidókat és minden kor
farizeusait ábrázolja. A farizeusok megvetik az általuk vámszedőnek vagy
bűnösnek tartott embereket. Mivel nem követnek el látványos bűnöket, önigazultak.
Krisztus saját érveiket fordította e gáncsoskodók ellen. Mint a példázatban
szereplő idősebb fiú, különleges kiváltságokat kaptak Istentől. Isten
családjában a fiú helyére tartottak igényt, de lelkükben béresek voltak. Nem
szeretetből szolgáltak, hanem a jutalom reményében. Szemükben Isten szigorú
gazda volt. Látták, hogy Krisztus felkínálja a vámszedőknek és bűnösöknek
kegyelmi ajándékát ingyen - azt az ajándékot, amelyet a rabbik csak fárasztó
munkával és vezekléssel próbáltak megszerezni -, és megsértődtek. A tékozló
hazatérése, amely örömmel töltötte el az Atya szívét, csak irigységet keltett
bennük.
A
farizeusokat is olyan meleg szeretettel intette és kérlelte a menny, mint a
példázatbeli atya idősebb fiát. "Mindenem a tiéd" - nem mint bér,
hanem mint ajándék. Te is csak úgy kaphatod, mint a tékozló fiú - meg nem
érdemelten. Az Atya szeretetből adja.
Az
embert önigazultsága nemcsak arra készteti, hogy hamis színben tüntesse fel
Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó
legyen. Az önző, irigy idősebb fiú leste testvérét, hogy megbírálja minden
tettét, és hibáztassa a legkisebb fogyatékosságért is. Minden tévedését
észrevette, minden hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját
engesztelhetetlenségét. Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi
fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen, konokul becsmérlik és
hibáztatják. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak
el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt Isten színétől nem sugározhat
rájuk fény.
Sokan
kérdezgetik: "Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos
Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é
az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olajpatakokban?" Pedig
"megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr
tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel" (Mik 6:18).
A
szolgálat, amelyet Isten kedvel, ez: "hogy megnyisd a gonoszságnak
bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat,
és hogy minden igát széttépjetek? ... és tested előtt el ne rejtsd
magadat" (Ésa 58:6.7). Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged
is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben
szenvedőket. Többé nem leszel irigy és gáncsoskodó a bűnbánat láttán. Amikor az
önzés jege leolvad szívedről, éppúgy fogsz érezni, mint Isten; osztozol az
elveszettek megmentésén érzett örömében.
Isten
gyermekének mondod magad. Hogy ez az állításod igaz legyen, a "te
testvéred" az, aki "meghalt, és feltámadott; és elveszett, és
megtaláltatott." A legszorosabb kötelékkel fonódik hozzád, mert Isten
elismeri őt fiának. Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a
háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában.
Az öröm
akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni elveszett testvéredet! A
hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett és az Atya szolgálatában. Akinek sok
bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben.
Mert "aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten
szeretet" (1 Jn 4:8).
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 19. fejezete
Mai olvasmányunkban
Isten a figyelmet visszatereli a Tízparancsolatra, valamint kifejt és
újrahangsúlyoz különböző törvényeket. Az első négy parancsolat témáját a 2.
vers foglalja össze: „Szentség az Úrnak”,
a következő hat parancsolatot pedig a 18. vers: „Szeresd embertársadat.” Érdekes azonban, hogy az itt említett
parancsolatok sora, amelyek 2 Mózes 20-ra emlékeztet, a szülők és a szombat
tiszteletének a kombinációja.
Sajnos, mi mint Isten
népe (úgy az ősi időkben, mint ma) hajlunk arra, hogy megfeledkezzünk arról,
hogy honnan jöttünk és kit kell imádnunk. Ezért Isten folyamatosan visszavezeti
gondolatainkat ehhez a két fontos témához. „Emlékezz arra, hogy honnan jöttél
és tiszteld szüleidet. De ezen felül emlékezz Rám is, mint mennyei szülődre! Én
teremtettelek. Tőlem származol! Imádatod és hűséged egyedül nekem jár, mert én
az Úr vagyok, a te Istened.”
Ebben a fejezetben az
„Én vagyok az Úr” kifejezés
tizenötször ismétlődik, mindegyik parancsolat végén. Nézzük közelebbről: Én
vagyok a te kezdeted Ura, ne feledkezz meg erről (3. vers). Én nem egy kőből
készült isten vagyok, hanem az élő Isten (4. vers). Szabályosan mutasd be
áldozatodat (5. vers). Én vagyok az az Isten, aki mindent megad neked, ami az
életre és kegyességre való (9. vers). Országom alapja az igazság, nem pedig a
hazugság (11. vers). Az én nevem szent és nem használható bűnös életmód
elfedezésére (12. vers). Én vagyok az az Isten, aki megbocsát neked, tehát ne
vonakodj megbocsátani másoknak (18. vers). Ne vagdosd össze a testedet, mert az
az enyém (28. vers). Gondoskodj a szegényekről, gyengékről és a kivetettekről
(32. és 34. versek). Én vagyok az ítélet és a kegyelem Istene… én
szabadítottalak meg a rabszolgaságból (36. vers). Én adtam nektek ezeket a
rendelkezéseket, ne feledkezzetek meg róluk, hanem tartsátok meg (37. vers). És
mindenek felett, emlékezz arra, hogy én vagyok az Úr a te Istened, és rajtam
kívül nincsen más! Engem imádj!
Imádjuk Őt ma hálás
szívvel!
Melodious Echo Mason
13. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 16-17.
fejezetéhez (október 25-31).
Az emberi szeretet gyakran bizonyul
feltételesnek. Vagy szeretetet várunk a szeretetért, vagy az érzéseink alapján
döntjük el, hogy szeretetből cselekszünk-e éppen, avagy sem. Hányszor állunk
meg és gondolunk úgy a szeretetre, mint tisztán önzetlen tettre, aminek
központja csakis „a másik”? Én ritkán teszem ezt. Miért? Talán félek gyengének,
sebezhetőnek, kihasználtnak érezni magam. A szeretet igen bonyolult lehet a
gyakorlati emberi kapcsolatainkban, hiszen azt jelenti, hogy rábízom magam más
bűnös, bukott emberi lények irgalmára, akik – jómagamhoz hasonlóan – alig-alig
értik, mit jelent önzetlen emberi életet élni.
A tékozló fiú példázata olyan gyönyörűen
mutatja be az Atya szeretetét! Az apa nem esik neki eltévedt, de hazatalált
fiának, hogy megleckéztesse és leszidja, hanem őszinte, szívbéli örömmel és
együttérzéssel üdvözli őt otthon! „A bűnös évek torzításai sem tudták a fiú
kilétét elrejteni atyja elől” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, Budapest, 1999, Advent Kiadó. 136. o.). Ám még
egy ilyen kinyilatkoztatás alapján is oly kevéssé tudjuk felfogni Isten
feltétel nélküli szeretetének lényegét! Amíg nem jövünk Krisztushoz, addig nem
ismerjük fel azt a tényt, hogy ez a szeretet nem arról szól, hogy mi eljövünk
hozzá, mert vágyunk a bocsánatra és a szabadításra, hanem arról, hogy az Atya
felénk siet! És amikor közel ér hozzánk, már halljuk szavait: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és
mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ézs 44:22).
Vajon éreztünk már ennyire mélységes és
tiszta szeretetet? Imádkozom, hogy amint megértjük az Atya szeretetét, napról
napra tanuljunk mi is ebből a szemszögből látni egymást, és így is bánni a
másikkal!
Jessica Rosario
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése