Higgyetek az Ő prófétáinak - október 19, HÉTFŐ - 3 Mózes 10

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezet 100. nap

Isten szereti és keresi a bűnöst

"Emberi kötelékkel vontam öket, szeretetnek köteleivel" (Hóseás 11: 4)

A bűnösök menedéke

A rabbiknak nem tetszett, hogy "a vámszedők és a bűnösök" Jézus köré gyűlnek. "Ez bűnösöket fogad magához - mondták -, és velük együtt eszik."

E váddal arra céloztak, hogy Krisztus szereti a bűnösök, a becstelenek társaságát, és nem törődik gonoszságukkal. A rabbik csalódtak Jézusban. Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, és miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Miért jár-kel olyan szerényen, és miért dolgozik mindenféle ember között? Ha igazi próféta volna - mondták a rabbik -, egyetértene velünk, és olyan részvétlenül kezelné a vámszedőket és bűnösöket, ahogy megérdemlik. A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és elmarasztalta őket, szemmel láthatóan rokonszenvez a társadalom kivetettjeivel. A rabbik művelt, csiszolt és kiváltképp vallásos embereknek tartották magukat. Krisztus példája azonban leleplezte önzésüket.

Az is bosszantotta őket, hogy azok az emberek, akik semmibe veszik a rabbikat, és nem járnak a zsinagógába, Jézus köré gyűlnek, és elragadtatással figyelnek szavaira. Az írástudók és farizeusok Jézus jelenlétének tisztaságában elmarasztalva érezték magukat. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és bűnösök vonzódnak Jézushoz?

Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a magyarázat éppen vádaskodó, gúnyos szavaikban rejlik: "Ez bűnösöket fogad magához." Azok az emberek, akik Jézushoz jöttek, közelében úgy érezték, hogy még számukra is van menekvés a bűn csapdájából. A farizeusok csak megvetették és elítélték őket. Krisztus pedig Istennek az atyai háztól elidegenedett, de az Atya által el nem felejtett gyermekeit üdvözölte bennük. Nyomorult és bűnös voltuk miatt még inkább szánta őket. Minél távolabb tévedtek tőle, annál mélységesebben vágyakozott megmentésükre, és annál nagyobb áldozatot volt hajlandó szabadulásukért hozni.

Izráel tanítói mindezt megtanulhatták volna a szent tekercsekből, amelyek őrzésével és magyarázásával büszkélkedtek. Vajon nem írta-e a halálos bűnbe esett Dávid: "Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a Te szolgádat" (Zsolt 119:176)? Nem tett-e Mikeás tanúságot Istennek a bűnösök iránti szeretetéről, amikor ezt mondta: "Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban" (Mik 7:18).

Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 10. fejezete

Az előző fejezet végén (3Móz 9:24) Isten megmutatta, hogy elfogadta az áldozatot és a papok szolgálatát. De mielőtt még a nép bűnéért való áldozat teljes lett volna, két pap olyan tűzzel kezdte el égetni a füstölő szert, amit ember gyújtott, ahelyett, hogy az oltárról származó tüzet használták volna, ami Istentől szállt alá. Ez az eltávolodás Isten utasításaitól tévesen mutatta be Őt, amely által a nép arra a következtetésre juthatott volna, hogy Isten szolgái saját elgondolásaik szerint is kialakíthatják Isten tiszteletének alapelveit és szabályait. Ezért tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette Nádábot és Abihut. Az sem lehetett kifogás, hogy értelmüket alkohol tompította (3Móz 10:8-11).

Mindez megrázta Mózest. Ha a papok nem tudják Isten utasításaihoz híven elvégezni a szolgálatukat, hogyan tudna Isten népe között jelen lenni, hogy védelmezze őket? Mózest feldúlták az események, különösen az, amikor megtudta, hogy az életben maradt papok elégették a nép bűnéért való áldozat visszamaradt részét. Ezt a részt meg kellett volna enniük (3Móz 6:26), hogy így jelképesen magukra vegyék a nép bűnét, amely azt mutatja be, hogy Krisztus hogyan hordozza az ember bűnét. Áron azt mondta Mózesnek, hogy amiatt ami a fiaival történt, nem érezte magát méltónak, hogy elfogyassza a bűnért való áldozatot.

Az izraelita papok nem haltak meg, amikor szolgálatuk szerint mások bűnét hordozták, de Krisztus igen. Magára véve bűneinket megemésztett, mint a mi bűneinkért való áldozat. Ez mutatja be, hogy Krisztus a mi Helyettesünk, aki érettünk, miattunk, és helyettünk halt meg.

Roy Gane

13. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezetéhez (október 11-17).

Eddigi életemben rengetegszer hallottam az elveszett juh és pénz példázatát, de most, két szép gyermek apjaként a történet a szívemet egészen új magaslatokba emelte. Láttam magam a pásztor helyében, aki az elveszett bárányát keresi és az asszony helyében, aki az elveszett pénze után kutat, és ez segített megérteni azt, hogy Isten mennyire szeret engem. 

Ha Lucy lányom elveszne a városban, átkutatnám a város minden egyes négyzetméterét, nem törődve azzal, hogy milyen veszélyes a környék. Semmi sem tartana vissza attól, hogy megkeressem és nem pihennék addig, míg meg nem találnám. A mennyei Pásztor is veszélynek tette ki magát azért, hogy engem, az elveszett bárányt megtaláljon. Dicsőség ezért az Istennek!

Könnyű ilyen lelkülettel lennem a saját gyermekeim iránt, de vajon ilyen hozzáállásom lenne a te gyermekeiddel szemben is? És mi a helyzet Isten gyermekeivel, akik különböző nemzetiségűek és különböző kulturális háttérrel rendelkeznek? Mi arra hívattunk, hogy pásztorai legyünk a világ sok elveszett bárányának. Nem szabad megengednünk, hogy bármi is megállítson bennünket abban, hogy megtaláljuk őket, még  a saját vesztünk sem.

Azonban rájöttem arra, hogy túl kell lépnem azon, hogy úgy lássam magam, mint pásztort és gyermekeimet, mint bárányokat, hanem inkább úgy kell látnom magam, mint az együtt érző Jézust és azokat, akik elvesztek, mint a saját gyermekeimet.

Randy Ban

Light Bearers lightbearers.com 

USA