2015. október 15., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 15, CSÜTÖRTÖK - 3 Mózes 6

Blogban itt olvasható minden olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 96. nap

Isten gyermekei nem maradnak magukra. Isten nem hagyja őket védtelenül. Imájukra a Mindenható cselekszik. Ima által "országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték, megoltották a tűznek erejét". Amikor a hit mártírjairól hallunk, tudjuk, mit jelent, hogy "megszalasztották az idegenek táborát" (Zsid 11: 33-34).

Isten semmilyen helyzetben nem hagyja magára azt, aki szolgálatára szenteli életét. Bárhova sodródunk, van egy Vezetőnk, aki eligazít; bármi a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi fáj is, bárkit gyászolunk, bármilyen magányosak vagyunk, van egy Barátunk, aki velünk érez. Ha tudatlanságunk tévútra visz, Krisztus nem hagy magunkra. Világosan és érthetően mondja: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14: 6). "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője" (Zsolt 72:12).

Az Úr kijelenti, hogy azok dicsőítik meg, akik közelednek hozzá, és hűséggel szolgálják. "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik" (Ésa 26: 3). A Mindenható kinyújtja kezét, hogy előrevigyen minket, egyre előbbre. Lépjetek tovább - mondja az Úr -, én segítek. Nevemet dicsőíti meg, ha kértek. És kapni fogtok. A kudarcotokat lesők előtt megdicsőülök. Látni fogják, hogy szavam dicsőségesen beteljesül. "Amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek" (Mt 21:22).

A lesújtottak, akikhez az emberek igazságtalanok, kiáltsanak az Úrhoz! Forduljanak el azoktól, akiknek olyan a szívük, mint az acél, és tárják fel kéréseiket Alkotójuknak! Ő nem küld el senkit, aki töredelmes szívvel jön hozzá. Egyetlen őszinte ima sem vész el. A mennyei kórus himnuszán át Isten meghallja a leggyengébbek jaját is. Ha csendes kamránkban kiöntjük szívünket, vagy az úton járva felfohászkodunk, szavunk eljut a világegyetem Urához. Lehet, hogy emberi fül nem hallja imánkat, de nem vész bele a némaságba, és az élet zaja sem nyomja el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Az utca lármáján és a tömegek kavargásán át eljut a menny trónusához. Istenhez szólunk, és Ő hallja imánkat.

Te, aki érzed méltatlanságodat, ne félj ügyedet Isten elé vinni! Amikor az Atya feláldozta Krisztusban önmagát a világ bűneiért, minden lélek ügyét magára vállalta. "Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8 : 32). Isten teljesíti bátorításunkra és erősítésünkre adott ígéretét.

Krisztus legforróbb vágya, hogy örökségét megszabadítsa Sátán hatalmától. Mielőtt azonban külsőleg megszabadulhatnánk tőle, belső életünknek kell szabaddá válnia. Az Úr azért enged meg próbákat, hogy megtisztuljunk a földiességtől, önzéstől, jellemünk durva, Krisztustól idegen vonásaitól. Isten hagyja, hogy a szenvedés áradata elborítsa lelkünket, hogy megismerjük Őt, és Jézus Krisztust, akit elküldött; hogy szívünk mélyéből vágyakozzunk megtisztulni minden szennytől, és a próbából tisztábban, szentebben és boldogabban kerüljünk ki. Sokszor önzéstől elsötétült lélekkel lépünk be a megpróbáltatások kohójába. De ha türelmesen viseljük a súlyos próbát, Isten jellemét tükrözve kerülünk ki belőle. Amikor Isten elérte célját a szenvedés által, "felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" (Zsolt 37 : 6).

Attól nem kell félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Az a veszély azonban fennáll, hogy a kísértésekben és próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással.


3Móz 6:8-7:38-ban található útmutatások kiegészítik a korábbi fejezetekben található információkat. Az Isten által meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az áldozatokat (9:24), folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet központjában. Az ember által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen mutatta volna be a Megváltó áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az utolsó ítélet isteni tüzétől (Jelenések 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az által, hogy elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a tűzzel. A rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi volt.

A bűnért való áldozat igen szent volt, de ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap ruházatára, vagy az áldozat bemutatójára az áldozat megölése közben, ezt le kellett mosni, jelezve azt, hogy ez valamilyen szennyezést közvetített (vesd össze 2Móz 11:25,28,35; 4Móz 31:23-24) a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen vér használata Isten szenthelyén, megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök jegyzéke, ezért meg kellett tisztítani a nagy engesztelés napján (3Mózes 16). Más helyeken Mózes harmadik könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba hozatalát Isten szentségével (3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által – felszabadítva az áldozatot bemutatót a bűn alól – Isten magára vállalja a felelőséget, hiszen hordozta bűneiket a szent áldozatban, amely Krisztust ábrázolja. Jézus Krisztus drága vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, akár a testünkben levő vér, amely eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére megtisztít bennünket bűneiktől. 

Roy Gane

12. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez (október 11-17).

Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni. Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.

Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.

A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk: Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé. Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.

Oliver máris nagyon jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha nem foglalná le éppen a képernyő.

Randy Ban, ügyvezető igazgató  
Light Bearers lightbearers.com



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése