Blogban itt olvasható minden
olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 96. nap
Isten
gyermekei nem maradnak magukra. Isten nem hagyja őket védtelenül. Imájukra a
Mindenható cselekszik. Ima által "országokat győztek le, igazságot
cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték,
megoltották a tűznek erejét". Amikor a hit mártírjairól hallunk, tudjuk,
mit jelent, hogy "megszalasztották az idegenek táborát" (Zsid 11:
33-34).
Isten
semmilyen helyzetben nem hagyja magára azt, aki szolgálatára szenteli életét.
Bárhova sodródunk, van egy Vezetőnk, aki eligazít; bármi a problémánk, biztos
Tanácsadónk van; bármi fáj is, bárkit gyászolunk, bármilyen magányosak vagyunk,
van egy Barátunk, aki velünk érez. Ha tudatlanságunk tévútra visz, Krisztus nem
hagy magunkra. Világosan és érthetően mondja: "Én vagyok az Út, az Igazság
és az Élet" (Jn 14: 6). "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a
nyomorultat, akinek nincs segítője" (Zsolt 72:12).
Az Úr
kijelenti, hogy azok dicsőítik meg, akik közelednek hozzá, és hűséggel
szolgálják. "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében,
mivel Tebenned bízik" (Ésa 26: 3). A Mindenható kinyújtja kezét, hogy
előrevigyen minket, egyre előbbre. Lépjetek tovább - mondja az Úr -, én
segítek. Nevemet dicsőíti meg, ha kértek. És kapni fogtok. A kudarcotokat lesők
előtt megdicsőülök. Látni fogják, hogy szavam dicsőségesen beteljesül.
"Amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek"
(Mt 21:22).
A
lesújtottak, akikhez az emberek igazságtalanok, kiáltsanak az Úrhoz!
Forduljanak el azoktól, akiknek olyan a szívük, mint az acél, és tárják fel
kéréseiket Alkotójuknak! Ő nem küld el senkit, aki töredelmes szívvel jön
hozzá. Egyetlen őszinte ima sem vész el. A mennyei kórus himnuszán át Isten
meghallja a leggyengébbek jaját is. Ha csendes kamránkban kiöntjük szívünket,
vagy az úton járva felfohászkodunk, szavunk eljut a világegyetem Urához. Lehet,
hogy emberi fül nem hallja imánkat, de nem vész bele a némaságba, és az élet
zaja sem nyomja el. Semmi sem fojthatja el a lélek sóvárgását. Az utca lármáján
és a tömegek kavargásán át eljut a menny trónusához. Istenhez szólunk, és Ő
hallja imánkat.
Te, aki
érzed méltatlanságodat, ne félj ügyedet Isten elé vinni! Amikor az Atya
feláldozta Krisztusban önmagát a világ bűneiért, minden lélek ügyét magára
vállalta. "Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért
odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8 :
32). Isten teljesíti bátorításunkra és erősítésünkre adott ígéretét.
Krisztus
legforróbb vágya, hogy örökségét megszabadítsa Sátán hatalmától. Mielőtt
azonban külsőleg megszabadulhatnánk tőle, belső életünknek kell szabaddá
válnia. Az Úr azért enged meg próbákat, hogy megtisztuljunk a földiességtől,
önzéstől, jellemünk durva, Krisztustól idegen vonásaitól. Isten hagyja, hogy a
szenvedés áradata elborítsa lelkünket, hogy megismerjük Őt, és Jézus Krisztust,
akit elküldött; hogy szívünk mélyéből vágyakozzunk megtisztulni minden
szennytől, és a próbából tisztábban, szentebben és boldogabban kerüljünk ki.
Sokszor önzéstől elsötétült lélekkel lépünk be a megpróbáltatások kohójába. De
ha türelmesen viseljük a súlyos próbát, Isten jellemét tükrözve kerülünk ki
belőle. Amikor Isten elérte célját a szenvedés által, "felhozza a te
igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet" (Zsolt
37 : 6).
Attól
nem kell félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Az a veszély
azonban fennáll, hogy a kísértésekben és próbákban elcsüggedve felhagyunk az
imádkozással.
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 6. fejezete
3Móz 6:8-7:38-ban
található útmutatások kiegészítik a korábbi fejezetekben található információkat.
Az Isten által meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az áldozatokat
(9:24), folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet központjában. Az
ember által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen mutatta volna be a
Megváltó áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az utolsó ítélet isteni tüzétől
(Jelenések 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az által, hogy
elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a tűzzel. A
rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi volt.
A bűnért való áldozat
igen szent volt, de ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap ruházatára, vagy az
áldozat bemutatójára az áldozat megölése közben, ezt le kellett mosni, jelezve
azt, hogy ez valamilyen szennyezést közvetített (vesd össze 2Móz 11:25,28,35;
4Móz 31:23-24) a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen vér használata Isten
szenthelyén, megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök jegyzéke, ezért meg
kellett tisztítani a nagy engesztelés napján (3Mózes 16). Más helyeken Mózes
harmadik könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba hozatalát Isten
szentségével (3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által – felszabadítva az
áldozatot bemutatót a bűn alól – Isten magára vállalja a felelőséget, hiszen
hordozta bűneiket a szent áldozatban, amely Krisztust ábrázolja. Jézus Krisztus
drága vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, akár a testünkben levő vér,
amely eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére megtisztít bennünket
bűneiktől.
Roy Gane
12. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 14.
fejezetéhez (október 11-17).
Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős
közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik
egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az
igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt
könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is
engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni.
Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.
Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat
arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez
egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan
engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám
valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez
könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy
megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.
A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk:
Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé.
Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad
az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.
Oliver máris nagyon
jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha
nem foglalná le éppen a képernyő.
Randy Ban, ügyvezető
igazgató
Light Bearers
lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése