2015. október 17., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 17, SZOMBAT - 3 Mózes 8

Blogban itt olvasható minden olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 98. nap

Istennek csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ez alatt az irgalom védi a bűnöst.

"Igazság és jogosság az ő székének erőssége" (Zsolt 97 : 2). "Hosszútűrő az Úr", de "nagyhatalmú" is, "és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő" (Náh 1:3).

A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét. Egymást kegyetlenkedésre, Isten öröksége elnyomására biztatják. Így szólnak: "Mit tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát.

Az emberek Noé korában semmibe vették Isten törvényét, és szinte már egyáltalán nem gondoltak a Teremtőre. Gonoszságuk olyan méreteket öltött, hogy az Úr elárasztotta a földet vízzel, és elsöpörte gonosz lakóit.

Az Úr minden korban megismertette munkamódszerét az emberekkel. A válság idején kinyilatkoztatta önmagát, és közbelépett, hogy meghiúsítsa Sátán terveit. Sokszor megengedett válságot nemzetek, családok és egyének életében, hogy tapasztalják gondviselését. Megmutatta, hogy van Isten Izraelben, aki fenntartja törvényét és megvédi népét.

Most, amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság. Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével, amikor népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr Isten nemsokára így szól: "Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!" (Ésa 26:20-21). Emberek, akik magukat kereszténynek mondják - mivel nem tudják Isten népe lelkiismeretét befolyásolni -, megkárosítják és sanyargatják a szegényt, megrabolják az özvegyet és árvát, szabad folyást engednek sátáni gyűlöletüknek. Mindez Isten ítélőszéke elé kerül. "Az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot" (Jak 2:13). Nemsokára odaállnak a föld Bírája elé, hogy számot adjanak azért a fájdalomért, amelyet Isten népének testileg és lelkileg okoztak. Most még örömüket lelhetik a hamis vádakban, kigúnyolhatják azokat, akikre Isten feladatokat bízott, hivő gyermekeit börtönbe, megláncolt rabok közé, száműzetésbe vagy halálra juttathatják, de minden szenvedésért, minden könnyért felelniük kell. Isten kettős büntetést mér rájuk bűneikért. Babilonról, a hitehagyó egyház szimbólumáról ezt mondja ítélete végrehajtóinak: "Bűnei az égig hatottak és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, amint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki" (Jel 18: 5-6).

Indiából, Afrikából, Kínából, a tenger szigeteiről és az úgynevezett keresztény országok elnyomott milliói közül az emberi jajkiáltás felszáll Istenhez. Ez a kiáltás nem marad sokáig megválaszolatlanul. Isten meg fogja tisztítani a földet az erkölcsi romlottságtól; nem vízözönnel, mint Noé korában, hanem tűzözönnel, amelyet az ember nem tud eloltani.
"Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben" (Dán 12:1).

Padlásszobákból és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és pusztaságokból; barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni gyermekeit. A földön szűkölködtek, bánkódtak, gyötrődtek. Milliók tértek megbélyegezve a sírba, mert nem engedtek Sátán csalásainak. Földi törvényszékek Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták. De közel van már az a nap, amikor Isten lesz a "bíró" (Zsolt 50 : 6), és a földi ítéleteket visszájukra fordítja. "Népe gyalázatát eltávolítja." Fehér ruhát kapnak. És "hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak" (Ésa 25 :8; Jel 6:11; Ésa 62:12).

Bármilyen keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit. "Látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4).


A kijelentés sátra, a felszerelésével és papjaival, fizikailag kész volt. Ez viszont még nem volt elég ahhoz, hogy mennyei palotaként elláthassa feladatát. Ahhoz, hogy az Úrhoz méltó lehessen, meg kellett szentelni, mivel Ő is szent. Minden szentség Tőle ered, így egyedül Ő szentelhette fel a szentélyt, amely az igazi mennyei szentélyt tükrözte, amelyet nem emberi kéz alkotott (Zsid 8:2, 5). Ezt a felszentelést egy sor szertartás jelképezte, amelyek között volt a felkenésre való olaj használata és különleges áldozatok bemutatása, és melyet Mózes, mint Isten képviselője végzett el.

Áron fiainak Isten, a közösségen belüli, különleges szolgálóivá való felavatásaként Mózes a felavatási áldozatból vett vérrel kente meg a jobb fülük cimpáját, a jobb hüvelykujjukat és jobb lábuk nagyujját. Ez azt mutatja be, hogy minden pap a gyakorlatilag Krisztus áldozatából áradó isteni kegyelemből részesült, amely képessé tette őt az élet-halál felelősséget jelentő szolgálatára Istennek, az Ő népe javára. Ma nincs Isten által felszentelt elit keresztény papság, Krisztus papi munkáján kívül, Isten népének ezen keresztül kell megközelítenie Őt (Zsid 4:7-10). Az emberi királyi papság magába foglalja az összes keresztényt, mint Isten követeit (1Pt 2:9-10). Csodálatos kegyelem vértezi fel a férfiakat és nőket, hogy teljesítsék Krisztus megbízását a mások megmentéséért való szolgálatra (vö. Mt 28:19-20).

Roy Gane

12. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezetéhez (október 11-17).

Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni. Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.

Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.

A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk: Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé. Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.

Oliver máris nagyon jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha nem foglalná le éppen a képernyő.

Randy Ban, ügyvezető igazgató  
Light Bearers lightbearers.com



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése