Blogban itt olvasható minden
olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 14. fejezet 98. nap
Istennek
csodálatos türelme van. Az igazságszolgáltatás sokáig vár, és ez alatt az
irgalom védi a bűnöst.
"Igazság
és jogosság az ő székének erőssége" (Zsolt 97 : 2). "Hosszútűrő az
Úr", de "nagyhatalmú" is, "és nem hagy büntetlenül.
Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő" (Náh
1:3).
A világ
vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják
tekintélyét. Egymást kegyetlenkedésre, Isten öröksége elnyomására biztatják.
Így szólnak: "Mit tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban
értelem?" (Zsolt 73:11). Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át,
és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének
határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje
méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát.
Az
emberek Noé korában semmibe vették Isten törvényét, és szinte már egyáltalán
nem gondoltak a Teremtőre. Gonoszságuk olyan méreteket öltött, hogy az Úr
elárasztotta a földet vízzel, és elsöpörte gonosz lakóit.
Az Úr
minden korban megismertette munkamódszerét az emberekkel. A válság idején
kinyilatkoztatta önmagát, és közbelépett, hogy meghiúsítsa Sátán terveit.
Sokszor megengedett válságot nemzetek, családok és egyének életében, hogy
tapasztalják gondviselését. Megmutatta, hogy van Isten Izraelben, aki
fenntartja törvényét és megvédi népét.
Most,
amikor túlsúlyban van a gonoszság, tudhatjuk, hogy közel van a végső válság.
Amikor az emberek majdnem egyetemesen szembehelyezkednek Isten törvényével,
amikor népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr Isten nemsokára így szól:
"Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd
el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő
helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a
vért, és el nem fedi megöletteit többé!" (Ésa 26:20-21). Emberek, akik
magukat kereszténynek mondják - mivel nem tudják Isten népe lelkiismeretét
befolyásolni -, megkárosítják és sanyargatják a szegényt, megrabolják az
özvegyet és árvát, szabad folyást engednek sátáni gyűlöletüknek. Mindez Isten
ítélőszéke elé kerül. "Az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik
irgalmasságot" (Jak 2:13). Nemsokára odaállnak a föld Bírája elé, hogy
számot adjanak azért a fájdalomért, amelyet Isten népének testileg és lelkileg
okoztak. Most még örömüket lelhetik a hamis vádakban, kigúnyolhatják azokat,
akikre Isten feladatokat bízott, hivő gyermekeit börtönbe, megláncolt rabok
közé, száműzetésbe vagy halálra juttathatják, de minden szenvedésért, minden
könnyért felelniük kell. Isten kettős büntetést mér rájuk bűneikért.
Babilonról, a hitehagyó egyház szimbólumáról ezt mondja ítélete végrehajtóinak:
"Bűnei az égig hatottak és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
Fizessetek úgy néki, amint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg
néki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit
töltsetek néki" (Jel 18: 5-6).
Indiából,
Afrikából, Kínából, a tenger szigeteiről és az úgynevezett keresztény országok
elnyomott milliói közül az emberi jajkiáltás felszáll Istenhez. Ez a kiáltás
nem marad sokáig megválaszolatlanul. Isten meg fogja tisztítani a földet az
erkölcsi romlottságtól; nem vízözönnel, mint Noé korában, hanem tűzözönnel,
amelyet az ember nem tud eloltani.
"Nyomorúságos
idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig.
És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a
könyvben" (Dán 12:1).
Padlásszobákból
és viskókból; börtönökből és vesztőhelyekről; hegyekről és pusztaságokból;
barlangokból és tengerparti üregekből fogja Krisztus magához gyűjteni
gyermekeit. A földön szűkölködtek, bánkódtak, gyötrődtek. Milliók tértek
megbélyegezve a sírba, mert nem engedtek Sátán csalásainak. Földi törvényszékek
Isten gyermekeire a leggonoszabb bűnözőknek kijáró büntetést szabták. De közel
van már az a nap, amikor Isten lesz a "bíró" (Zsolt 50 : 6), és a
földi ítéleteket visszájukra fordítja. "Népe gyalázatát eltávolítja."
Fehér ruhát kapnak. És "hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak"
(Ésa 25 :8; Jel 6:11; Ésa 62:12).
Bármilyen
keresztet hordtak, bármit vesztettek, bárhogyan üldözték őket, még ha földi
életükkel kellett is fizetniük, Isten bőségesen kárpótolja gyermekeit.
"Látják az Ő orcáját; és az Ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4).
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 8. fejezete
A
kijelentés sátra, a felszerelésével és papjaival, fizikailag kész volt. Ez
viszont még nem volt elég ahhoz, hogy mennyei palotaként elláthassa feladatát.
Ahhoz, hogy az Úrhoz méltó lehessen, meg kellett szentelni, mivel Ő is szent.
Minden szentség Tőle ered, így egyedül Ő szentelhette fel a szentélyt, amely az
igazi mennyei szentélyt tükrözte, amelyet nem emberi kéz alkotott (Zsid 8:2,
5). Ezt a felszentelést egy sor szertartás jelképezte, amelyek között volt a
felkenésre való olaj használata és különleges áldozatok bemutatása, és melyet
Mózes, mint Isten képviselője végzett el.
Áron
fiainak Isten, a közösségen belüli, különleges szolgálóivá való felavatásaként
Mózes a felavatási áldozatból vett vérrel kente meg a jobb fülük cimpáját, a
jobb hüvelykujjukat és jobb lábuk nagyujját. Ez azt mutatja be, hogy minden pap
a gyakorlatilag Krisztus áldozatából áradó isteni kegyelemből részesült, amely
képessé tette őt az élet-halál felelősséget jelentő szolgálatára Istennek, az Ő
népe javára. Ma nincs Isten által felszentelt elit keresztény papság, Krisztus
papi munkáján kívül, Isten népének ezen keresztül kell megközelítenie Őt (Zsid
4:7-10). Az emberi királyi papság magába foglalja az összes keresztényt, mint
Isten követeit (1Pt 2:9-10). Csodálatos kegyelem vértezi fel a férfiakat és
nőket, hogy teljesítsék Krisztus megbízását a mások megmentéséért való
szolgálatra (vö. Mt 28:19-20).
Roy Gane
12. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 14.
fejezetéhez (október 11-17).
Hároméves kisfiam, Oliver a dackorszak kellős
közepén van (legalábbis remélem, hogy ez a kellős közepe!). Amikor bekövetkezik
egy-egy véget nem érő hisztije, gyakran eszembe jut az özvegyről és az
igazságtalan bíróról szóló példázat. Miközben e sorokat gépelem, éppen itt
könyörög mellettem, hogy hadd ülhessen a tévé elé. A bíróhoz hasonlóan én is
engedtem Olivernek, ám szigorúan azon az alapon, hogy hagyjon békén dolgozni.
Jó, jó, tudom, hogy ez nem valami kiváló nevelési elv, de most őszinte vagyok.
Senki sem kellett, hogy megtanítsa a fiamat
arra, hogyan nyafogjon és könyörögje ki apjától mindazt, amit el akar érni. Ez
egy háromévesnek a természetéből fakad. Nekem sem tanította senki, hogyan
engedjek neki önző vágyam miatt, hogy békét és csendet akarok magam körül. Ám
valamilyen oknál fogva az már nem annyira természetes, hogy Istenhez
könyörögjek, amikor szükséghelyzetben vagyok. Sokkal inkább hajlok arra, hogy
megpróbáljam magamtól megoldani a helyzetet.
A példázat célja az, hogy megtanítsa velünk:
Isten vágyik arra, úgy járuljunk hozzá, ahogy az özvegy járult a bíró elé.
Habár a bíró önző érdekből cselekedett, Istennek viszont a természetéből fakad
az, hogy szabadon árassza áldásait gyermekeire, akiket végtelenül szeret.
Oliver máris nagyon
jól ismeri az állhatatosságból fakadó előnyöket. Ő maga is elmondaná nektek, ha
nem foglalná le éppen a képernyő.
Randy Ban, ügyvezető
igazgató
Light Bearers
lightbearers.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése