2015. október 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 27, KEDD - 3 Mózes 18

Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 16. fejezet 108. nap

A példázatban nem olvassuk, hogy a tékozló fiút gúnyos megjegyzés vagy szemrehányás érte volna bűnei miatt. A fiú érzi, hogy az atya örökre megbocsátotta és elfelejtette múltját. Isten is ezt mondja a bűnösnek: "Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet" (Ésa 44:22). "Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem" (Jer 31:34). "Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban." "Azokban a napokban és abban az időben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izrael bűne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak" (Ésa 55:7; Jer 50:20).

Micsoda ígéret! Isten kész elfogadni a megtérő bűnöst. Vajon te, 'Kedves Olvasó, a magad választotta úton jársz-e? Nem távolodtál-e Istentől messzire? A törvényszegés gyümölcsét akarod-e élvezni, amely - amikor belekóstolsz - füstté és hamuvá lesz? És most, hogy már nincs semmid, terveid meghiúsultak, reményeid elsorvadtak, magadba roskadtan és vigasztalanul ülsz? Az a hang, amely már régóta szól szívedhez, de amelyre eddig nem figyeltél, most tisztán és világosan mondja: "Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít, éspedig borzasztó veszedelemmel" (Mik 2:10). Térj vissza Atyád házába! Atyád hív: "Térj énhozzám, mert megváltottalak" (Ésa 44:22).

Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg nem javulsz meg, amíg nem vagy elég jó ahhoz, hogy hozzá mehess! Ha addig vársz, akkor soha nem indulsz el. Amikor Sátán szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét: "Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Mondd az ellenségnek, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől! Dáviddal együtt te is imádkozd: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál" (Zsolt S 1:9).

Kelj fel, és menj el Atyádhoz! Mikor még messze vagy, eléd megy. Ha bűneidet bánva csak egy lépést is teszel felé, sietve zár karába, mert végtelenül szeret. Meghallja a töredelmes lélek kiáltását. Azt is észreveszi, amikor felébred a vágy szívedben Isten után.

Nincs egyetlen ima - ha dadogva hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp - ha titkon hull is -, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után - ha gyenge is -, amellyel Isten Lelke ne azonosulna. Sőt, még mielőtt az ima felhangzik, vagy a szív sóvárgása kifejezésre jut, Krisztus lelkierőt küld annak az embernek, akinek szívét kegyelme érintette. Mennyei Atyád elveszi tőled bűnnel szennyezett ruhád. Zakariás példázatba burkolt, örökszép próféciájában Jósua, az Úr angyala előtt szennyes ruhában álló főpap a bűnöst ábrázolja. E szavakat az Úr mondja: "Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! ... Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt" (Zak 3:4-5). Isten így fog téged is felöltöztetni "az üdvnek ruháival", és betakarni "az igazság palástjával". "Ha cserények* között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, amelyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, amelyek színarany fényűek" (Ésa 61:10; Zsolt 68:14).

Bevisz dísztermébe, és zászló lesz feletted szerelme. (Lásd Énekek 2:4.) "Ha az én utaimban jársz" - mondja az Úr -, "ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között" (Zak 3:7.) - az Isten trónját körülvevő szent angyalok között.

"Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni." "Ő megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az Ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Ésa 62:5; Sof 3:17). A menny és a föld az Atyával együtt örvendezve énekli: "Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott."

A Megváltó példázatában eddig nincs egy disszonáns hang sem, amely megzavarná az osztatlan örömet. Most azonban Krisztus másféle lelkületről tesz említést. Amikor a tékozló fiú hazajött, az idősebb fiú "a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. Erre ő megharaguvék és nem akara bemenni." Az idősebb fiú nem osztozott az atya aggodalmában, és nem leste, hogy öccse jön-e már. Ezért nem osztozik az atya örömében sem, amikor a tévelygő hazatér. Az örvendezés hallatán semmi örömet nem érez. Egy szolgától megkérdezi, hogy miért ez az ünnepség, és a válasz felkelti irigységét. Nem megy be, hogy üdvözölje elveszett testvérét. Sérti a tékozló iránti kedvesség.


Mózes harmadik könyvének 18. fejezetében nem csak egyszerűen az áldozatok sajátosságaira összpontosítunk, hanem inkább a megszentelésre. Isten elhívta az Ő népét, hogy Neki legyenek elkülönítve. Nem gyakorolhatják Egyiptom utálatosságait, de őrizkedniük kell Kánaán buja gyakorlataitól is. Ebben a fejezetben azt látjuk, hogy Isten egy szabályrendszert állít fel, amely a család és a házasság szentségét védelmezi, és ami a legfontosabb: a szív szentségét. 

Ahogy Pál apostol 1Thess 4:3-4, 7-ben mondja: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (új prot. ford.) Azt hiszem, hogy ez a kulcsgondolata az egész fejezetnek. „Hallgassatok rám Izrael fiai! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindazzal, amivel a körülöttetek élők tisztátalanná teszik magukat. Titeket magasabb színvonalra hívtalak el. Mennyei színvonalra, amit úgy hívnak, hogy szentség az Úrnak, mert amilyen Ő, olyanoknak kell nektek is lennetek.” (3Móz 18:24; 2Móz 28:36).

Az ördög megpróbálta nyilvánosságra hozni Isten népének lelki mezítelenségét, és ezt teszi ma is. De Isten mindent megtesz, hogy megsegítse népét és betakarja őket saját fehér ruhájával. Emberi ruháink csak szennyes rongyok, és csak annyira tudják eltakarni mezítelenségünket, mint annak idején Ádám és Éva fügefalevél körülkötői. A bárányt megölték, így számunkra elérhető Krisztus tökéletes igazságának ruhája. Elfogadtuk-e már és magunkra öltöttük ezt a ruhát?

A mezítelenség nem választ el bennünket Istentől, hanem megmutatja azt, hogy szükségünk van az Ő fehér ruhájára, amit Ő készségesen nekünk ad. „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök (vagy mezítelenek) voltunk” (Róm 5:8 – új prot. ford.). Fogadjuk el azt a ruhát ma! „Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged” (Jel 3:18 új prot. ford.).

Melodious Echo Mason

13. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 16-17. fejezetéhez (október 25-31).

Az emberi szeretet gyakran bizonyul feltételesnek. Vagy szeretetet várunk a szeretetért, vagy az érzéseink alapján döntjük el, hogy szeretetből cselekszünk-e éppen, avagy sem. Hányszor állunk meg és gondolunk úgy a szeretetre, mint tisztán önzetlen tettre, aminek központja csakis „a másik”? Én ritkán teszem ezt. Miért? Talán félek gyengének, sebezhetőnek, kihasználtnak érezni magam. A szeretet igen bonyolult lehet a gyakorlati emberi kapcsolatainkban, hiszen azt jelenti, hogy rábízom magam más bűnös, bukott emberi lények irgalmára, akik – jómagamhoz hasonlóan – alig-alig értik, mit jelent önzetlen emberi életet élni. 

A tékozló fiú példázata olyan gyönyörűen mutatja be az Atya szeretetét! Az apa nem esik neki eltévedt, de hazatalált fiának, hogy megleckéztesse és leszidja, hanem őszinte, szívbéli örömmel és együttérzéssel üdvözli őt otthon! „A bűnös évek torzításai sem tudták a fiú kilétét elrejteni atyja elől” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, Budapest, 1999, Advent Kiadó. 136. o.). Ám még egy ilyen kinyilatkoztatás alapján is oly kevéssé tudjuk felfogni Isten feltétel nélküli szeretetének lényegét! Amíg nem jövünk Krisztushoz, addig nem ismerjük fel azt a tényt, hogy ez a szeretet nem arról szól, hogy mi eljövünk hozzá, mert vágyunk a bocsánatra és a szabadításra, hanem arról, hogy az Atya felénk siet! És amikor közel ér hozzánk, már halljuk szavait: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak” (Ézs 44:22).

Vajon éreztünk már ennyire mélységes és tiszta szeretetet? Imádkozom, hogy amint megértjük az Atya szeretetét, napról napra tanuljunk mi is ebből a szemszögből látni egymást, és így is bánni a másikkal!

Jessica Rosario
lightbearers.com
USA



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése