Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23, PÉNTEK - 3 Mózes 14

Blogban itt olvasható minden olvasmány: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezet 104. nap

Az elveszett drachma

Az elveszett juh példázata után Krisztus egy másik példázatot is mondott: "Ha valamely asszonynak tíz drachmája van, és egy drachmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?"

Keleten a szegények háza rendszerint csak egy szobából állt, és ez is sokszor ablaktalan, sötét helyiség volt, amelyet csak ritkán söpörtek ki. A földre hullott pénzdarabot csakhamar belepte a por és a szemét. Megkereséséhez még nappal is gyertyát kellett gyújtani, és a házat alaposan kisöpörni.

Az asszony hozománya többnyire néhány pénzdarabból állt, amelyet legdrágább kincsként gondosan őrzött, hogy örökségül hagyhassa lányainak. Súlyos csapásnak tartották, ha egy ilyen pénzdarab elveszett, és nagy volt az öröm, amikor megtalálták. Ebben az örömben szívesen osztoztak a szomszédban lakó asszonyok is.

"Ha megtalálja - mondta Krisztus -, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén."

E példázat, mint az előző is, olyan dolog elvesztéséről beszél, amely gondos kereséssel meglelhető, és megtalálása nagy örömet szerez. A két példázat két különböző osztályt ábrázol. Az elveszett juh tudja, hogy eltévedt. Elhagyta a pásztort és a nyájat, de megmenteni nem tudja magát. Az elveszett juh azokat ábrázolja, akik érzik, hogy elszakadtak Istentől, és tele vannak kétségekkel, szégyenérzettel, kísértésekkel. Az elveszett pénzdarab azokat ábrázolja, akik bűneik miatt vesztek el, de nincsenek tisztában helyzetükkel. Elhidegültek Istentől, de nem vették észre. Lelkük veszélybe került, de erről mit sem tudnak. Nem is nyugtalanítja őket. Krisztus azt tanítja ebben a példázatban, hogy Isten azokat is szánakozva szereti, akik közönyösek parancsolataival szemben. Őket is meg kell keresnünk, hogy visszatalálhassanak Istenhez.

A juh elkóborolt a nyájtól, és elveszett a pusztában vagy a hegyekben. A pénzdarab a házban veszett el. Közel volt, mégis csak szorgalmas keresés árán lehetett megtalálni.

E példázat tanítása a családnak szól. A család tagjai sokszor nagyon felelőtlenek egymás lelki életével szemben. Lehet, hogy egyikük elhidegült Istentől, de nem nagyon aggasztja őket, hogy valaki elvész Isten reájuk bízott ajándékai közül.

A pénzdarab, ha a porban és szemétben hever, akkor is ezüst. Gazdája keresi, mert értékes. Hasonlóképpen minden lélek, bármilyen mélyre vitte a bűn, Isten szemében drága. Mint ahogy a pénzdarabon rajta van az uralkodó képe és neve, a teremtéskor az ember is magán viselte Isten képmását és jellemét. És bár a bűn hatására Isten képmása megkopott és elhomályosult, nyomai megmaradtak minden lélekben. Isten meg akarja tisztítani az ember lelkét, hogy újra Isten képmását - az igazságot és szentséget - tükrözze.

A példázatbeli asszony szorgalmasan keresi elveszett pénzét. Gyertyát gyújt, és kisöpri a házat. Mindent elmozdít, ami a keresésben akadályozná. Csak egy darab veszett el, mégis addig keres, mígnem megtalálja. Ha a család egy tagja Isten számára elveszett, mindent el kell követnünk, hogy megtaláljuk. A család többi tagja tartson figyelmes, gondos önvizsgálatot! Vizsgálják meg életformájukat! Nézzék meg, hogy nincs-e valami hiba eljárásaikban, amellyel családjuk eltévelyedett tagját még makacsabbá teszik!

Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 14. fejezete

Egy egyén csak akkor tud részt venni egy rituális megtisztulásban, ha a fizikai tisztátalansága már megszűnt. A tisztulási ceremónia nem gyógyít meg (kivéve Naámán csodálatos esetét 2Kir 5-ben), hanem rámutat a halhatatlan élet nagyobb gyógyulására, amikor az embereknek újra teljes bejárásuk lesz Isten szent jelenlétébe. A bőrbetegségek utáni tisztulás hangsúlyozza a helyzet komolyságát azzal a többlépcsős és hosszadalmas folyamattal, amelyben az ember visszatér a megszokott életbe, a családjához és a közösségbe. Az ember mindegyik lépcső után „tiszta” volt, ami azt jelentette, hogy a folyamatban az adott szinthez képest megfelelően tiszta. Az első lépésnél egy élő madarat belemártottak egy halott madár vérébe, amit aztán szabadon engedtek, ami azt jelképezi, hogy az élő madár elviszi a tisztátalanságot (hasonlítsd össze a két bak esetével 3Móz 16-ban). A nyolcadik napi ceremónia magába foglalta a „bűnért való áldozat” vérének, valamint egy kevés olajnak a rákenését a jobb fülre, hüvelykujjra és nagy lábujjra, megtisztítva a teljes személyt az Istennel való megújított életre (lásd 3Móz 8:23-24). 

A mi szívünk megtisztítása, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy meglássuk az Istent (Mt 5:8) szintén egy folyamat, és Krisztus „bűnért való áldozatára” van szükség hozzá (Ésa 53:10-ban ugyanaz a héber szó szerepel). Isten megengedi, hogy megtapasztaljuk a különböző lépcsőfokokat ebben a folyamatban azért, hogy meglássuk az Ő munkájának hatalmas voltát, amint megtisztít bennünket az Ő vérével és vízzel (Jn 19:34; 1Jn 5:8; és „izsóppal” - Zsolt 51:9; 3Móz 14:4-7) a bűn halálos leprájától.

Roy Gane

13. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 15. fejezetéhez (október 18-25).

Eddigi életemben rengetegszer hallottam az elveszett juh és pénz példázatát, de most, két szép gyermek apjaként a történet a szívemet egészen új magaslatokba emelte. Láttam magam a pásztor helyében, aki az elveszett bárányát keresi és az asszony helyében, aki az elveszett pénze után kutat, és ez segített megérteni azt, hogy Isten mennyire szeret engem. 

Ha Lucy lányom elveszne a városban, átkutatnám a város minden egyes négyzetméterét, nem törődve azzal, hogy milyen veszélyes a környék. Semmi sem tartana vissza attól, hogy megkeressem és nem pihennék addig, míg meg nem találnám. A mennyei Pásztor is veszélynek tette ki magát azért, hogy engem, az elveszett bárányt megtaláljon. Dicsőség ezért az Istennek!

Könnyű ilyen lelkülettel lennem a saját gyermekeim iránt, de vajon ilyen hozzáállásom lenne a te gyermekeiddel szemben is? És mi a helyzet Isten gyermekeivel, akik különböző nemzetiségűek és különböző kulturális háttérrel rendelkeznek? Mi arra hívattunk, hogy pásztorai legyünk a világ sok elveszett bárányának. Nem szabad megengednünk, hogy bármi is megállítson bennünket abban, hogy megtaláljuk őket, még  a saját vesztünk sem.

Azonban rájöttem arra, hogy túl kell lépnem azon, hogy úgy lássam magam, mint pásztort és gyermekeimet, mint bárányokat, hanem inkább úgy kell látnom magam, mint az együtt érző Jézust és azokat, akik elvesztek, mint a saját gyermekeimet.

Randy Ban

Light Bearers lightbearers.com 

USA