Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet 355. nap
Háseróthnál,
a legközelebbi táborhelyen, ahol megálltak Thabera elhagyása után, még keserűbb
megpróbáltatás várt Mózesre. Áron és Miriám igen megbecsült tisztséget és
vezető helyet foglalt el Izrael népe körében. Isten mindkettőjüket
megajándékozta a prófétaság lelkével és mindketten kapcsolatban voltak Mózessel
a héberek megszabadításában. "[...] előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!"
(Mik 6:4). Így adta tovább az Úr szavát Mikeás próféta. Miriám erős jelleme és
rátermettsége már gyermekkorában, tehát elég korán kitűnt, amikor a Nílus
mellett azt a kis gyékényből fonott kosarat őrizte, amelybe a csecsemőt Mózest
rejtették el. Önuralmát és ügyes viselkedését Isten már akkor eszközül
használta fel népe megszabadítójának megőrzésére és megmentésére. Gazdagon
megajándékozta költői és zenei adottságokkal. Miriám Izrael asszonyait énekelve
és táncolva vezette a Vörös-tenger partján. A nép iránta való szeretete és a
menny személye iránt tanúsított megbecsülése tekintetében kétségtelen, hogy
közvetlenül Mózes és Áron mögött állt. Az a gonosz azonban, amely a mennyben is
megzavarta az összhangot, ennek az izraelita asszonynak a szívében is megjelent,
aki nem mulasztotta el, hogy elégedetlenkedő társat találjon magának.
A hetven
vén kiválasztásánál és kinevezésénél Mózes nem tanácskozott előzőleg Miriámmal
és Áronnal. Ez felkeltette a féltékenységet, sőt az irigységet szívükben
Mózessel szemben. Jethró látogatása alkalmával, amikor az izraeliták a Sinai
felé vezető úton vándoroltak, már feltámadt Áron és Miriám szívében a félelem,
mivel Mózes készségesen fogadta apósa tanácsát, és azt gondolták, hogy annak
befolyása a nagy vezetőre nagyobb lesz az övékénél. Most a vének tanácsának
megszervezésénél úgy érezték, Mózes semmibe sem vette pozíciójukat és
tekintélyüket. Miriám és Áron valójában sohasem fogták fel annak a gondnak és
felelősségnek súlyát, amely Mózes vállára nehezedett. Mivel Isten arra választotta
ki őket, hogy legyenek Mózes segítségére, azért olyanoknak tekintették magukat,
mint akik vele egyenlő mértékben osztoznak a vezetés minden terhében és úgy
gondolták, további segítőtársak kinevezésére nem volt semmi szükség.
Mózes a
rábízott nagy munka fontosságát úgy érezte át, ahogy azt senki más soha nem
érezte át. Tudatában volt saját gyengeségének és éppen ezért csak Istent
fogadta el egyedüli tanácsadójának. Áron sokkal többre és magasabbra értékelte
magát a kelleténél és kevésbé bízott Istenben. Mindig kudarcot vallott, amikor
felelősséggel járó feladatokkal bízták meg. Ilyenkor mindig nyilvánvalóvá lett
jellembeli gyengesége. Ez mutatkozott meg a Sinai hegynél is, amikor alapvető
engedékenységével hozzájárult a nép bálványimádásához. Miriám és Áron azonban
féltékenységüktől és nagyravágyásuktól elvakítva, szem elől tévesztették ezt a
tényt. Isten magasra becsülte Áront azzal, hogy a papság szent tisztének
betöltésére rendelte családját. Sajnos éppen ez a tény járult most hozzá
önfelmagasztalásához. Áron és Miriám ezt mondták: "Avagy csak Mózes által
szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?" (4Móz 12:2). Azt
gondolták, hogy Isten Mózessel egyenlő mértékben tüntette ki és tisztelte meg
őket és ezért úgy érezték, hogy ugyanarra a pozícióra és tekintélyre is
jogosultak, amelyben eddig csak Mózes részesült.
Miriám
teljesen behódolva az elégedetlenség lelkületének, olyan dolgokban is okot
talált a panaszra, a kifogásra, amelyeket Isten különösképpen önmaga kívánt
rendezni. Miriámnak nem tetszett Mózes házassága. Családi és népi büszkeségét
sértette az a tény, hogy Mózes más nemzetségből vett magának feleséget,
ahelyett, hogy a héberek közül választott volna. Ezért aztán Czippórát mindig
rosszul palástolt megvetéssel kezelte.
Bár
Mózes feleségét "kúsita asszony"-nak (4Móz 12:1) nevezték, Czippóra
valójában a midiániták nemzetségéből származott, és így Ábrahám leszármazottja
volt. Külső megjelenése különbözött a héber nőkétől, mivel az arcszíne egy
kicsit sötétebb volt. Annak ellenére, hogy nem volt izraelita, Czippóra mégis
az egy igaz Istent imádta. Félénk, visszahúzódó természetű, alázatos és odaadó
nő volt, akit a szenvedés látványa nagyon megszomorított. Mózes ez okból járult
hozzá ahhoz, hogy felesége térjen vissza Midiánba, mikor ő útban volt Egyiptom
felé. Meg akarta őt kímélni az egyiptomiakat sújtó ítéletek látványától.
Mikor
Czippóra újból csatlakozott férjéhez a pusztaságban, megrendülve látta, hogy a
terhek megtörték Mózes erejét. Félelmeit közölte édesapjával, Jethróval, aki Mózes
terheinek megkönnyítésére nagyszerű megoldást javasolt. Ez volt a fő oka annak,
hogy Miriám ellenszenvvel viseltetett Czippórával szemben. Szenvedve egy
feltételezett mellőzés miatt, amelyben Mózes őt és Áront részesítette, Mózes
feleségét tekintette e képzelt mellőzés okának. Arra a következtetésre jutott,
hogy Czippóra befolyása akadályozta meg Mózest abban, hogy az előző évekhez
hasonlóan bevegye őket tanácsadói közé. Ha most Áron szilárdan kiállt volna az
igazság mellett, akkor megakadályozhatta volna a gonoszt. Áron azonban
ahelyett, hogy rámutatott volna Miriám viselkedésének bűnös voltára,
együttérzett vele, hallgatott zúgolódó szavaira és így maga is osztozott
féltékenységében és irigységében.
Mózes
türelmesen és csendesen viselte vádaskodásaikat. Midiánban, a várakozás
küzdelmes évei alatt tapasztalatokat szerzett. Ott alázatosságot és türelmet
tanult, amely felkészítette arra, hogy hosszútűréssel elviselje azok
hitetlenségét és zúgolódását; büszkeségét és irigységét, akiknek
tántoríthatatlanul mellette kellett volna állniuk.
Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 18
Ez a bibliai beszámoló arról szól, hogy Dávid
becsületesen és igazságosan uralkodott egész Izrael felett. Mily’ boldog az a
nép, amelynek vezetői igazságosan kormányoznak, nem nyomják el a szegényeket,
és nem részesítik előnyben a gazdagokat!
Hűsége miatt Isten egymás után adta Dávid
kezébe az ellenségeit. Megverte az edomitákat, moábitákat, ammonitákat,
filiszteusokat, és az amálekieket. Az ezüstöt és az aranyat, amiket ezektől a
nemzetektől vettek el, az Úrnak szentelték. Mind a kisebb, mind a nagyobb
győzelmekben Dávid alázatosan tudatosította mindenkiben, hogy ezek a győzelmek
csakis Isten vezetésének köszönhetőek, akinek védő keze óvta őt és katonáit.
A sikeres és igazságos királyságot nem egy
éjszaka alatt építette fel Dávid. Időt vett igénybe, hogy megvalósítsa ezeket a
győzelmeket. A magas rangú kormányzati tisztviselőknek fontos szerepe volt
abban, hogy a nép politikai és lelki értelemben jólétben élt-e vagy sem. Az ő
segítségükkel Dávid kiterjesztette királyságát az Eufrátesz folyó partjáig (3.
vers). Segítőinek nevét is feljegyezte a krónikás, így tisztelegve előttük
azokért a tettekért, amiket Isten népéért vittek végbe.
A nemes jellem felépítése időt vesz igénybe.
A Szentlélek az emberek és a körülmények által segít abban, hogy
felülkerekedjünk jellemünk hibáin. Legyünk hálásak azoknak, akik jó hatással
vannak életünkre! Adjunk nekik helyet tisztelettel az emlékeinkben és az
imáinkban!
Szerető Istenünk, köszönetet mondok
Neked azokért a személyekért, akik bátorságot adtak, hogy a Te álmaid irányába
tudjak növekedni.
Jobson Santos
48. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 33. fejezetéhez
(jún. 26- júl. 2.).
Könnyű másokat
kritizálni! A vezetőknek célkereszt van a mellkasukon. Könnyű fogni a
hajítódárdát és hagyni, hogy suhanjon a levegőben, amint darabokra szaggatjuk,
amit nem szeretünk vagy nem illik bele a szerintünk vallott „helyes” fogalmába.
Miközben egy ujjunk vádlón elhelyezkedik, három visszafelé mutat magunkra.
Jaj! Mirjám leprával volt sújtva. Áron
megszégyeníttetett azáltal, hogy Isten visszavonta jelenlétét. „A hűtlenség
bűnébe estek nem csak az Úr által rendelt vezetővel szemben, hanem magával Istennel
szemben.” Míg a saját romlott szívünkkel folytatunk küzdelmet, könnyű másokkal
szemben kritikusnak lennünk. De milyen az, amikor minket kritizálnak?
Neheztelünk-e miatta? Vissza szólunk-e? A legjobbat gondoljuk-e?
Megvizsgáljuk-e a saját szívünket?
Izrael gyermekeinek története a Sínai-hegytől
Kádesig történő útjuk során arra emlékeztet minket, hogy Isten nem helyeseli a
morgolódást és a panaszkodást. A történet arra emlékeztet minket, hogy bízzunk
Isten képességében, ahogyan a vezetőkkel együttműködik, nem pedig ellenük
dolgozik. A történet arra is emlékeztet minket, hogy a testvéreinkkel, akik
ellenünk vétenek, személyesen beszélgessünk el, és ne terjesszük a pletykákat
körülöttünk.
„Ó, Uram, tégy rám szájkosarat. Adj nekem
olyan szívet és magatartást, mint a tied, olyat, ami arra vágyik, hogy
megmentsék, és nem pedig leromboljon, építsen és ne pusztítson. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése