2017. március 11., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 11 - SZOMBAT - Zsoltárok 131

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezet 608. nap

Sok névleges keresztény van, akik, ha kifejeznék, amit igazán éreznek, ezt mondanák: Miért kell olyan nyíltan beszélni? Éppúgy ezt is megkérdezhetnék: Miért kellett Jánosnak így szólni a farizeusokhoz: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?" (Lk 3:7) Miért kellett Heródiás haragját felkeltenie? Miért kellett azt mondania Heródesnek, hogy törvényellenesen él együtt testvére feleségével? E nyílt beszéd miatt Krisztus előfutára elvesztette életét. Miért nem tevékenykedett anélkül, hogy magára vonja a bűnben élők haragját?

Így az emberek, akiknek hűségesen kellene Isten törvényét őrizniük, addig érvelnek, amíg az igazlelkűség helyét elfoglalja a megalkuvás, és a bűn feddés nélkül marad. Mikor lesz Isten házában újra hallható az elvhű dorgálás hangja?

"Te vagy az az ember" (2Sám 12:7) - mondta Nátán Dávidnak. Ma ritkán hallatszanak ilyen félreérthetetlen szavak a szószékről, és csak elvétve jelennek meg a sajtóban. Ha ez nem volna olyan ritka, többször látnánk Isten hatalma megnyilatkozását az emberek között. Az Úr követei addig ne panaszkodjanak munkájuk eredménytelensége miatt, amíg meg nem térnek az elismerés szeretetéből és abból, hogy tetszeni vágyásból elhallgatják az igazságot.

Az emberek tetszését kereső lelkészek, akik így kiáltanak: béke, béke! - amikor Isten nem hirdet békét - alázzák meg szívüket Isten előtt, és kérjenek bocsánatot kétszínűségük és erkölcsi gyengeségük miatt. Nem felebarátjuk iránti szeretetből tompítják a rájuk bízott üzenet élét, hanem mert önmaguk iránt elnézőek, és szeretik a kényelmet. Az igazi szeretet elsősorban Istent akarja megdicsőíteni és lelkeket akar menteni. Akikben él ez a szeretet, azok nem kerülik meg az igazságot, hogy megmeneküljenek a nyílt beszéd kellemetlen következményeitől. Amikor emberek vannak veszélyben, Isten szolgája nem törődik önmagával, hanem azt az igét mondja, amelyet Isten mondat vele. Nem hajlandó a bűnt mentegetni vagy szépítgetni.

Bárcsak minden lelkész megértené, hogy milyen szent az a szolgálat és az a munka, amelyet illési bátorságot tanúsítva végez! A lelkésznek - mint Isten követének - félelmes a felelőssége. Ezt a feladatot kapta: "feddj, ints, biztass teljes türelemmel" (2Tim 4:2). A Megváltó követségében kell dolgoznia mint a menny titkainak sáfára. Bátorítsa az engedelmest és intse az engedetlent! Eljárásait nem szabhatja a világ normáihoz. Sohasem térhet le arról az ösvényről, amelyen Jézus parancsára jár. Hitben kell előre mennie, látva a bizonyságok fellegét maga körül. Amikor szól, ne saját elgondolásait fogalmazza meg, hanem azt mondja, amit földi hatalmasságoknál nagyobb Valaki bízott reá. Tanítása legyen az, amit "szól az Úr". Isten Illéshez, Nátánhoz és Jánoshoz hasonló emberekre vár - olyan emberekre, akik pontosan tolmácsolják üzenetét, tekintet nélkül a következményekre; akik bátran megmondják az igazságot, még ha az mindenük feláldozásába kerül is.

Isten nem tud felhasználni olyan embereket, akik a veszély idején - amikor erőre, bátorságra és minden befolyásra szükség van - félnek az igazság melletti határozott állásfoglalástól. Olyan emberekre vár, akik becsületesen harcolnak a hibák ellen, küzdenek a láthatatlan hatalmasságokkal szemben, a sötétség erői és a gonoszság lelkei ellen. Nékik mondja majd ezeket a szavakat: "Jól van, jó és hű szolgám... menj be urad ünnepi lakomájára" (Mt 25:21).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 131

Emlékezzünk, még mindig a „Grádicsok énekeit” avagy a „Zarándokénekeket” olvassuk. (Zsolt 120-134), és jusson eszünkbe, hogy ezeket a zsoltárokat egy csokorban való éneklésre szánták. Ezért a 131. zsoltár mélyebb megértéséhez, közvetlenül a 130. zsoltár után kell elolvasnunk (vagy elénekelnünk!) azt. Emlékszünk a tegnapi zsoltárra? Beismerjük a bűnünket, majd az Úr szerető és irgalmas megváltásába vetjük bizalmunkat. Tekintetünket önmagunkról elfordítva, Jézusra emeljük szemeinket.

Gyönyörű a mondanivaló átívelése a 131. zsoltárba. Különösen egy anyának, mint én, aki a gyermekeiért él. Egy olyan ember példáját láthatjuk itt, aki teljesen az Úrban bízik, és nem a saját képességeiben. Ahogy a kisgyermek, aki szorosan édesanyja közelében marad, mert teljesen biztos az ő szeretetében, gondoskodásában és oltalmában. Nem aggodalmaskodik önmaga miatt és feltétel nélkül megbízik édesanyjában.

Ó, Izrael, ó, Isten népe, ó te, aki ma olvasod ezt a zsoltárt! Mindnyájan bízhatunk az Úrban, ma, holnap és mindörökké! Az Ő szeretete irántunk sokkal mélyebb, mint azt valaha is felfoghatnánk.

Cindy Nash

84. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezetéhez (március 5-11.).

Illés és a sareptabeli özvegyasszony története mindig is egyike volt a kedvenceimnek. Ez a történet Isten gondviseléséről és védelméről szól, amelyet nem csak Illés, hanem az özvegy és a fia számára is biztosított. Az, hogy Isten megparancsolta Illésnek, hogy „pogány földön keressen menedéket” egy újabb emlékeztető arra, hogy Isten útjai és a gondolatai is magasabbak a miénknél.

Ahogyan Isten a Bibliában már sok asszony életében tette, az özvegyet is arra kérte, hogy bízzon Benne, ami az életét és a fia életét illeti. Csodálom az ő Illésnek adott engedelmes válaszát, hogy megbízott Isten ígéretében, és a legvégsőkig elment, mint háziasszony: Illés szükségleteit a sajátja elő helyezte. Isten elsőkézből ismeri a szülő és gyermek közti mély szeretetet. Éppen úgy, ahogyan Ábrahám hite elnyerte jutalmát, és visszakapta a fiát, amikor az özvegyasszony fia beteg lett és meghalt, Isten elküldte Illést, hogy hozza vissza őt az édesanyja számára.

Ez engem arra emlékeztet, amikor gyakran az életem során Isten az én személyes hitemet tette próbára. Emlékszem a mérhetetlen megfeszítettségre, amikor a férjem és én éreztük az elhívást az írországi önellátó szolgálatra. Isten várt az utolsó percig, hogy eladjuk a házunkat, majd hűségesen ellátott minket, és megadta szükségleteinket a tengerentúli nyolc és fél évnyi szolgálatunk során.

Mi nem tudunk többet adni, mint Isten. Ő mindig megjutalmazza a hitünket, bár néha váratlan utakon. Isten a legfőbb Adományozó!

Annemarie Freeman
Munkaterapeuta, háztartásbeli anyuka, lelkészfeleség
Georgia, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése