Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 625. nap
"Menj - parancsolta az Úr Illésnek -, kelj ismét útra
a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává.
Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábélmehólái
Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! És aki majd megmenekül
Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt
Elizeus öli meg."
Illés azt gondolta, hogy Izráelben egyedül csak ő imádja az
igaz Istent. De az Úr, aki olvas mindenkinek a szívében, elárulta a prófétának,
hogy sokan vannak még, akik a hitehagyás hosszú évei alatt hűségesek maradtak
Hozzá. "De meghagyok Izráelben hétezer embert - mondta Isten -, minden
térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta
meg azt."
Sok tanulságot vonhatunk le abból, amit Illés a csüggedés
és látszólagos kudarc napjaiban tapasztalt. Felbecsülhetetlen tanulságok ezek
Isten szolgái számára korunkban is, az igazságtól való általános elfordulás
korában. Napjaink hitehagyása hasonló ahhoz, ami a próféta korát jellemezte
Izráelben. Az emberinek az isteni fölé értékelésével, a népszerű vezetők
dicsőítésével, a mammon imádásával és a tudománynak a kinyilatkoztatás fölé
helyezésével tömegek követik ma a Baált. Kétely és hitetlenség árasztja
végzetes befolyását az emberek értelmére és szívére. Sokan az emberi
elméleteket Isten kinyilatkoztatásai helyére teszik. Nyíltan tanítják, hogy
eljutottunk abba a korba, amikor az emberi értelmet az Ige tanításai fölé kell
emelni. Kimondják, hogy érvénytelen Isten törvénye, az igaz élet mennyei
normája. Az igazság ellenségének munkamódszere a megtévesztés. Ilyen eszközzel
akarja rávenni az embert, hogy emberi rendelkezéseket állítson az isteni
helyére, és felejtse el azt, amit Isten az ember boldogsága és üdvössége
érdekében rendelt el.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
148
Ebben a zsoltárban
minden teremtmény – beleértve a mennyeieket és Isten gyermekeit a Földön – mind
Őt dicséri.
Először az angyalok és
angyalseregek dicsőítik Istent. Utána a teremtés időrendi sorrendje szerint,
amit Mózes első könyve részletez, minden elem és teremtmény felemeli a hangját
Istenhez. A gyümölcsfákon és szálló madarakon keresztül a dicsőítéshez végül az
ember, a teremtés koronája is csatlakozik, a leghatalmasabb királytól a
legkisebb gyermekig – mind a Halleluja kórusban énekelnek.
Mégis, ez
a kozmikus szimfónia egy meghitt megjegyzéssel ér véget: Istennek van egy
„hozzá közel való népe” és amíg Isten a legmagasabb helyet érdemelné meg, Ő
mégis az emberiséggel keresi a közelséget. Közel emeli népét a szívéhez.
Ez egyedül Jézus
kereszthalála által lett lehetséges. Ez az áldozat és minden más, ami ez által
megvalósult, örök hálaénekre indít bennünket a Halleluja kórusban.
Thandi Klingbeil
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése