Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 13. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 627. nap
Egyéneknek és családoknak egyaránt szól a kérdés: "Mit
csinálsz itt?" Sok gyülekezetben élnek Isten szavának igazságaira jól
megtanított családok, akik kiszélesíthetnék befolyásukat, ha olyan helyekre
költöznének, ahol szükség van arra a szolgálatra, amit ők tudnának nyújtani.
Isten arra szólítja a keresztény családokat, hogy menjenek el a föld sötét helyeire,
és dolgozzanak bölcsen, kitartóan azokért, akiket lelki sötétség vesz körül.
Csak önfeláldozással lehet ennek a hívásnak eleget tenni. Miközben sokan arra
várnak, hogy minden akadály eltűnjék útjukból, emberek halnak meg remény és
Isten nélkül. Földi előnyökért, tudományos ismeretért sokan járványtól
fertőzött vidékekre merészkednek, és elviselnek nehézségeket és nélkülözést.
Hol vannak azok, akik készek ugyanezt megtenni azért, hogy beszélhessenek
másoknak a Megváltóról?
Ha lelkileg erős emberek elcsüggednek és elkeserednek a
mérhetetlenül szorongató próbák között; ha néha semmi vonzót nem látnak az
életben, amiért érdemes volna ragaszkodni hozzá, - nincs ebben semmi különös
vagy új. Ezek az emberek gondoljanak arra, hogy egy próféta - a legnagyobbak
közül - életét féltve futott egy felbőszült asszony dühe elől. A hosszú
gyaloglástól megviselt, fáradt menekült, akinek lelkét keserű csalódás törte
össze, azt kérte: hadd haljon meg. De amikor reményét elvesztve úgy látta, hogy
munkáját kudarc fenyegeti, akkor tanulta meg életének legértékesebb leckéjét.
Abban az órában, amikor a leggyengébb volt, megtanulta, hogy szükséges és
lehetséges Istenben bízni a legfélelmesebb körülmények között is.
Illés tapasztalatából bátorságot meríthetnek azok, akiket -
miközben energiájuk önfeláldozó munkában őrlődik - Sátán reményük és bizalmuk
feladására kísért. Isten éber gondoskodása, szeretete, hatalma különösképpen
megmutatkozik azoknak a szolgáinak érdekében, akiknek lelkesedését félreértik
vagy nem értékelik, és reformtörekvéseikért gyűlölettel és ellenkezéssel
fizetnek.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
150
Ez az öt Halleluja
zsoltár közül az utolsó, amely zárja az egész Zsoltárok könyvét. Az utolsó öt
zsoltár közül mindegyik úgy kezdődik és végződik, hogy Dicsérjétek az Urat, a héberben hallelu
yah.
Amikor ezt a zsoltárt
olvasom és elképzelem a hangszereket, amelyeket az Istent dicsőítő zenekarban
használtak, és amelyeket a 3-5. versek említenek, Händel Halleluja kórusára
gondolok a Messiás oratórium második részéből. Ez a magasztos zenei darab Isten
végső győzelmét ünnepli a halál és bűn fölött. A Megváltó dicséretét zengi.
Noha nem az oratórium fináléja, egy szép befejezés is lehetne, mert annyira
tetőpontra ér.
Ez a zsoltár a
dicséretek csúcspontja a Zsoltárok könyvében. A zsoltáros arra hív, hogy
dicsőítsük Istent „hatalmas tetteiért”,
és „nagyságához méltóan” (2. vers –
új prot. ford.). Mindenkit hív, akiben élő lélek van, hogy dicsőítse Istent (6.
vers). El tudod képzelni azt, amikor az egész föld dicsőíti Istent? El tudod
képzelni milyen az, amikor minden térd leborul előtte és minden nyelv megvallja
őt (Ésa 45:23)?
Ez az álom hamarosan
valósággá válik, amikor az Isten országában bekapcsolódunk a legmagasztosabb
Halleluja kórusba: „És látám, és hallám a
királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő
számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván:
Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és
hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden
teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a
tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek
és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké"
(Jel 5:11-13)
Halleluja!
Dicsérjétek az Urat!
Thandi Klingbeil
87. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezetéhez (március 26-
április 1.).
A gyerekek hibáznak. A
mi gyermekeink hibáznak. Isten gyermekei hibáznak. Isten irgalmasan és
jóindulatúan bánik a hibákat elkövető gyermekeivel, különösen azokkal, akik az
életüket az Ő szolgálatára rendelték. Ez a helyzet Illéssel is.
Azt követően, hogy
Illés a hitét látványosan szemléltette a Kármel hegyén, és a Baál prófétáinak
százait győzte le, elbátortalanodott egyetlen asszony fenyegetése miatt, és az
életéért menekült! Hogyan tudja Isten valójában elérni a hibákat elkövető
gyermekeit? Nem tűzviharral, nem forgószéllel, nem földrengéssel, hanem ezek
helyett lelki nyugalomban egy csendes, alig hallható hanggal. Ami felveti a
kérdést, hogy hogyan kellene nekünk reagálni, amikor a gyermekeink tévednek –
különösképpen azok, akik Istennek próbálnak élni. Milyen legyen a
hozzáállásunk? Milyen tekintettel nézzünk rájuk? Milyen hangnemmel szólítsuk
őket?
Isten halk hangját
hallva Illés „szelíden és legyőzötten állt ott.” Egy erőteljes válasz talán
kielégítőbb viselkedést eredményezhet a hibát elkövető gyermek részéről, de
bekövetkezik-e a szívnek változása? „Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg
tudja változtatni szívünket.” {169. o.} Szülőkként és gyermekek vezetőikként
érdemes alaposan megfontolnunk ezeket a dolgokat.
Mitch Menzmer
Kémiaiprofesszor
Southern Adventist
University, Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése