Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezet 605. nap
A végtelen Isten nagy hatalma határt szab a természeti
erőknek a földön, a tengerben és az égen. Ezeket az erőket felhasználja
teremtményei boldogítására. "Gazdag kincsesháza" ajtaját szélesre
tárja, "és idejében ad esőt... és megáldja" az ember kezének
"minden munkáját" (5Móz 28:12).
"Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat,
a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak,
sűrű lombok között énekelnek...
Füvet sarjasztasz az állatoknak,
növényeket a földművelő embernek,
hogy kenyeret termeljen a földből
és bort, ami felvidítja az ember szívét,
és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál,
a kenyér pedig erősíti az ember szívét...
Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram!
Valamennyit bölcsen alkottad,
tele van a föld teremtményeiddel.
Ott van a nagy és széles tenger!
Számtalan lény nyüzsög benne:
kisebb és nagyobb állatok...
Mindezek arra várnak,
hogy idejében adj nekik eledelt.
Ha adsz nekik, szedegetnek,
ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal"
(Zsolt 104:10-15, 24-28).
Izráelnek bőven volt miért örülnie. Az a föld, ahova az Úr
vitte őket, tejjel-mézzel folyó ország volt. Pusztai vándorlásuk alatt az Úr
azzal bátorította a népet, hogy olyan országba viszi, ahol soha nem kell
szenvedniük az eső hiánya miatt. "Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy
birtokba vedd - mondta nékik -, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan
kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a
zöldséges kertet. Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek,
hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. Az Úr, a te Istened viseli
gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év
elejétől az év végéig" (5Móz 11:10-12).
Amikor Isten bőséges esőt ígért, az engedelmességet szabta feltételként.
"Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek
- nyilatkoztatta ki az Úr -, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, ha
teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt, akkor esőt adok földetekre a
maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és
olajodat. Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz.
Vigyázzatok - figyelmeztette az Úr a népet - hogy szívetek
el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és
ne boruljatok le azok előtt, mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek,
bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar
kivesztek arról a jó földről, amelyet az Úr ad nektek" (5Móz 11:13-17).
"De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek szavára, ha
nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését,
amelyeket ma megparancsolok neked - hangzott az óvó intés a zsidóknak -, ...az
ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. Eső helyett
homokot és port ad földedre az Úr, az égből száll rád, míg el nem
pusztulsz" (5Móz 28:15, 23-24).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
128
Bizonyára mindnyájan
ismerünk legalább egy családot, amelynek látszólag mindene megvan. A „minden”-en
nem az anyagiakat értem. A család, amelyikre gondolok, valójában nem anyagi
téren bővelkedik, hanem lelkileg, Krisztusban teljes. Tagjai békességben élnek.
Örömtől ragyognak. A megelégedettség melegében sütkéreznek. Ők azok, akik arra
termettek, hogy sok gyermekük legyen, mert az édesanya és az édesapa láthatóan
különös isteni bölcsességgel bír a szülői feladatok ellátásához.
Ez a zsoltár a család
ünneplése. Létezhet valójában olyan család, amelyet az előbb jellemeztem? Igen,
de ez a család nem létezhet az Isten felhatalmazása szerint járó lelki vezetője
nélkül.
„A jólét
evangéliumával” átitatott kultúra világában, ahol tévesen az anyagi gyarapodást
tartjuk az isteni áldás mércéjének, felüdítőnek találom, ahogy a zsoltáríró
emlékezteti a családokat az áldás és a jólét valódi jelentésére. Egy család,
ahol az Urat tisztelik, és az Ő útján járnak. Egy család, amely egységben
összeforrva éli meg a Krisztustól kapott küldetését. Ennek tagjai valóban
áldottak.
Cindy Nash
Feleség, édesanya,
ápolónő
Collegedale, Tennessee
84. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezetéhez (március 5-11.).
Illés és a sareptabeli
özvegyasszony története mindig is egyike volt a kedvenceimnek. Ez a történet
Isten gondviseléséről és védelméről szól, amelyet nem csak Illés, hanem az
özvegy és a fia számára is biztosított. Az, hogy Isten megparancsolta Illésnek,
hogy „pogány földön keressen menedéket” egy újabb emlékeztető arra, hogy Isten
útjai és a gondolatai is magasabbak a miénknél.
Ahogyan Isten a
Bibliában már sok asszony életében tette, az özvegyet is arra kérte, hogy
bízzon Benne, ami az életét és a fia életét illeti. Csodálom az ő Illésnek
adott engedelmes válaszát, hogy megbízott Isten ígéretében, és a legvégsőkig
elment, mint háziasszony: Illés szükségleteit a sajátja elő helyezte. Isten
elsőkézből ismeri a szülő és gyermek közti mély szeretetet. Éppen úgy, ahogyan
Ábrahám hite elnyerte jutalmát, és visszakapta a fiát, amikor az özvegyasszony
fia beteg lett és meghalt, Isten elküldte Illést, hogy hozza vissza őt az
édesanyja számára.
Ez engem arra
emlékeztet, amikor gyakran az életem során Isten az én személyes hitemet tette
próbára. Emlékszem a mérhetetlen megfeszítettségre, amikor a férjem és én
éreztük az elhívást az írországi önellátó szolgálatra. Isten várt az utolsó
percig, hogy eladjuk a házunkat, majd hűségesen ellátott minket, és megadta
szükségleteinket a tengerentúli nyolc és fél évnyi szolgálatunk során.
Mi nem tudunk többet
adni, mint Isten. Ő mindig megjutalmazza a hitünket, bár néha váratlan utakon.
Isten a legfőbb Adományozó!
Annemarie Freeman
Munkaterapeuta,
háztartásbeli anyuka, lelkészfeleség
Georgia, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése