Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezet 612. nap
Míg Izráel a Kármelen kétségeskedett és tétovázott, Illés
hangja ismét megtörte a csendet: "Egyedül én maradtam meg az Úr
prófétájának, a Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. Adjanak nekünk két
bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják
a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom
a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. Ezután hívjátok segítségül a ti
istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét. Amelyik isten tűzzel
felel, az az Isten."
Illés ajánlata olyan elfogadható volt, hogy a nép nem
tudott kitérni előle, ezért bátran állapította meg: "Jó lesz így!" Baál
prófétái sem mertek szót emelni ellene. Illés így utasította őket:
"Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti
vagytok többen. És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne
gyújtsatok!"
A hamis papok látszólag merészen és kihívóan, de bűnös
szívükben rémülettel csinálták meg oltárukat. Ráhelyezték a fát és az
áldozatot. Aztán elkezdték varázsigéiket. Fülhasogató kiabálásuktól
visszhangzott az erdő, és zengtek a környező hegycsúcsok, amint istenüket nevén
szólítva kiáltották: "Ó Baal! Felelj nekünk!" A papok oltáruk köré
gyűltek, és ugrálva, vonaglással, sikoltva, hajukat tépve és testüket vagdalva
könyörögtek istenükhöz, hogy segítsenek rajtuk.
Elmúlt a délelőtt. Jött a dél, és még mindig semmi jele
annak, hogy Baál hallja-e becsapott követőinek kiabálását. Őrjöngő imájukra nem
jött sem hang, sem válasz. Az áldozat megemésztetlenül maradt.
Amint tovább folytatták vad szertartásaikat, a ravasz papok
egyre csak megpróbáltak valamit kigondolni, amivel tüzet gerjeszthetnének az
oltáron, és el tudnák hitetni a néppel, hogy a tűz közvetlen Baáltól jött.
Illés azonban figyelt minden mozdulatot. A papok pedig a kilátástalan helyzet
ellenére is remélték, hogy alkalom adódik a csalásra - és folytatták tovább
értelmetlen szertartásaikat.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
135
Miután Isten lényét és
tetteit dicsőíti, a zsoltáríró arra szán néhány verset, hogy a bálványokat is
bemutassa, mint ellentétes oldalt. A szerző gondolatait a következőképpen
foglalhatjuk össze:
Isten: hatalmas, és minden isten felett áll
Bálványok: ezüstből és aranyból, emberek keze által készültek
Isten: bármit megtehet, amit akar
Bálványok: képtelenek a cselekvésre
Isten: a neve örökkévaló, mint Izraelnek adott örökség
Bálványok: Akik a bálványokat készítik, éppen olyanok, mint kezük
alkotásai (például a szívük kőből van).
Ezeket az éles
ellentéteket látva könnyen megcsóválhatjuk a fejünket és csodálkozhatunk, hogy
az izraeliták hogyan imádhatták ezeket a haszontalan bálványokat ahelyett, hogy
elkötelezték volna magukat az örökkévaló Isten mellett? De mi különbözünk tőlük
egyáltalán? Vagy pedig csak annyi történt, hogy az ezüstből és aranyból készült
bálványokat felváltotta életünkben a papírpénznek nevezett bálvány?
Habár azzal a régi
mondással nőttünk fel: „a pénz nem boldogít,” mégis úgy tűnik, a tetteinkkel
ezt a mondást akarjuk meghazudtolni. Vagyont halmozunk fel, mintha az a
tragédia idején meg tudna védeni, és közben elfelejtjük, hogy a tragédiák
elvehetik és haszontalanná tehetik minden vagyonunkat. Ugyanakkor elfeledkezünk
Isten áldásainak valódi értékéről.
Mint ahogy Izrael népe
is dönthetett annak idején, hogy ezüstjükből és aranyukból bálványt építenek,
vagy templomot; ugyanúgy mi is dönthetünk, mire használjuk fel papírpénzünket.
Istenítjük és felhalmozzuk ezt a kincset, vagy arra használjuk, hogy Isten
egyházát építsük, és segíthessünk a szükségben lévőknek?
Lori Futcher
85. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezetéhez (március
12-18.).
A Bibliában az egyik
legmegragadóbb példája a példamutató és hősies viselkedésnek Illés erőteljes és
ellentmondást nem tűrő erőpróbája a Kármel hegyén. Illés egyedüli emberként
Isten oldalán csúfot űz belőlük és nevetség tárgyává teszi Baál prófétáit, hiszen
ők órákon keresztül értelem nélküli élőhalottakként cselekszenek, sikoltozva,
magukat vagdosva, sírva és megszaggatva saját húsukat és hajukat abbeli
igyekezetükben, hogy isteneik válaszoljanak tűzzel az imáikra. Jóllehet Illés
közeli kapcsolatot ápolt Istennel, egyáltalán nem volt mogorva vagy
vigasztalan! Illésnek a Baál prófétáihoz intézett csúfolódó szavaiból láthatóan
Illés személyiségének volt humoros oldala, amelyben mindenki részesülhet, aki
meghívja Isten jelenlétét az életébe. Elvégre az öröm a Szentlélek ajándéka!
Végül is Illés megkéri
segítőjét, hogy háromszor is öntsön vizet az oltárra mindenhol, az oltár köré
és az áldozati felajánlásra. Illés csendesen és szerényen letérdel és
imádkozik, hogy Izraelben mindenki láthassa és tudhassa, hogy Isten az igaz
Isten és a Világmindenség Teremtője. Mielőtt az utolsó szótag elhangozna Illés
szájából hallható imaként, tűz csap le a mennyből. És Izraelben mindenki látja
az Igazságot…
Illés szeme előtt
mindvégig az a cél lebegett, hogy tisztázza Isten nevét. Amint a legfontosabb
dologgá az válik az életedben, hogy felfedd Isten jellemét, azt fogod észre
venni, hogy Isten azon felül és túl visz végbe dolgokat, mint amit kérhetnél
vagy gondolhatnál!
Laurin Person-Von
Krueger
Kaneohe, Hawaii USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése