Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 12. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 616. nap
Isten azért használhatta fel Illést Izráel történetének
ezekben a válsággal terhes óráiban, mert nagy hite volt. Miközben imádkozott,
hitével megragadta a menny ígéreteit, és rendíthetetlenül esedezett addig, amíg
Isten nem válaszolt könyörgésére. Nem várt addig, amíg minden bizonyította,
hogy Isten meghallgatta. A menny pártfogásának legkisebb jelére is kész volt
mindent vállalni. Amit Isten segítségével Illés meg tudott tenni, azt mindenki
megteheti abban a szolgálatban, amelyet Isten művében kapott. Hiszen ezt mondja
a Szentírás a Gileád hegyei közül jött prófétáról: "Illés ugyanolyan ember
volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is
volt eső a földön három évig és hat hónapig" (Jak 5:17).
Ilyen hitre van szükség ma a világon. Hitre, amely
belekapaszkodik Isten Igéje ígéreteibe, és nem tágít, amíg a menny meg nem
hallgatja. Ez a hit szorosan összekapcsol Istennel, és erőt ad, hogy
megbirkózzunk a sötétség hatalmaival. Isten gyermekei "hit által
országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el,
oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek
meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit
futamították meg" (Zsid 11:33-34). Hit által nekünk is el kell jutnunk a
csúcsra, oda, ahova Isten akar elvezetni. "Minden lehetséges annak, aki
hisz" (Mk 9:23).
A hit az eredményes ima elengedhetetlen feltétele.
"...aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza
azokat, akik őt keresik." "Az iránta való bizalmunk pedig azt
jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha
pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már
megkaptuk, amit kértünk tőle" (Zsid 11:6; 1Jn 5:14-15). Jákób kitartó hitével,
Illés rendíthetetlen kitartásával mondhatjuk el kéréseinket az Atyának,
igényelve mindazt, amit megígért. Trónja méltósága múlik szava teljesedésén.
Kármel körül már sűrűsödtek az éjszaka árnyai, amikor Akháb
lefelé indult a hegyről. "Eközben az történt, hogy viharfelhők
sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és
Jezréelbe ment." Amint a sötétben, az átláthatatlan esőben a királyi város
felé tartott, nem látta az utat maga előtt. Illés Isten prófétájaként ezen a napon
megszégyenítette Akhábot alattvalói előtt, és megölte bálványimádó papjait, de
elismerte őt Izráel királyának. Hódolata jeléül az Istentől kapott erővel a
királyi hintó előtt szaladt. Mutatta az utat a királynak egészen a város
kapujáig.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
140
Hová, kihez fordulok,
amikor komoly, akár életbevágó nehézségekkel találom szembe magam? Legyünk
őszinték, sokszor nem az az első reakciónk, hogy Megváltónkhoz forduljunk. A
munkahelyi, otthoni, vagy gyülekezeti nehézségeket szeretem a saját
bölcsességem és tapasztalataim alapján „megoldani”. Általában akkor reagálok a
problémákra, amikor felmerülnek, ahelyett, hogy a megelőzésre gondolva
imádkoznék Istenhez a szabadulásért, még mielőtt szükségem lenne rá. Ebből a
zsoltárból egy sor fontos, az életemben alkalmazandó gyakorlatot tanulok a
zsoltárírótól.
Ebben a zsoltárban az
író sehol sem panaszkodik Istenre, amiért megengedte, hogy a gonoszok
szenvedést okozzanak neki. Ó, milyen könnyen panaszkodunk, amikor a dolgok nem
mennek jól! Uram, kérlek, segíts nekem, hogy ne panaszkodjak!
A zsoltáros hite és
Istenbe vetett bizalma erősebb hitre
ösztönöz (6. vers). „Istenem vagy te!” (7. v.) Drága Jézus! Te
segítettél rajtam és óvtál meg mindig a múltban, és te újra meg tudod ezt
tenni!
A 3. versben említett
szavak jelentőségét szeretném még kiemelni. A szavakat pusztító és romboló
fegyverként lehet használni. (Ef 4:29; Jak 3:1-10.) Uram, olyan szavakat
szeretnék szólni, amelyek életet adnak és gyógyulást hoznak (Péld 18:21; 12.18; 15:4.).
A zsoltár azzal a szép
bizonyossággal zárul, amely a Jelenések könyve 22. fejezetének 2-3. versében
visszhangzik. Hála néked, hogy az igazságosak örökké az orcád előtt lakoznak
majd és téged szolgálnak Istenünk, a Mennyben.
Ámen.
Thandi Klingbeil
86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március
19-25.).
Ezeket a sorokat
majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves
korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr
alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek
ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez
idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni,
mielőtt meghalok.
„Amikor Jób megragadott
egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban
bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete
legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem
imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.
Nem sokkal Kármel hegyi
tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét
megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése
lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a
legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta
el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy
halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a
földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.
Mi magunk is tarthatunk
szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy
halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy
Krisztusban a legjobb még hátra van!
Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal
felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése