Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 599. nap
Elmúlt egy év, és nem esett eső. A föld tikkadt volt,
mintha tűz perzselte volna. A nap égető forrósága elpusztította azt a kevés
növényt is, ami még megmaradt. A folyók kiapadtak. Bőgő csordák és bégető
nyájak meggyötörten kószáltak ide-oda. Az egykor virágzó mezők, mint az izzó
sivatagi homok, sivár pusztasággá lettek. A bálványimádásra szentelt ligetekben
nem volt levél; az erdő csontvázakhoz hasonló fái nem adtak árnyékot. A levegő
száraz és fojtó volt. Porfelhők vakították az ember szemét, és szinte elállították
a lélegzetét. Az egykor virágzó városok és falvak a kesergés helyévé lettek. Az
éhség és szomjúság iszonyú halállal sújtotta az embert és az állatot. Az éhség
- minden borzalmával - egyre jobban közeledett.
Isten hatalmának e bizonyítékai ellenére sem tért meg
Izráel. Nem tanulta meg azt a leckét, amelyre Isten meg akarta tanítani. Nem
értették meg, hogy Ő, aki a természetet teremtette, törvényeit is kezében
tartja. Áldás vagy pusztulás eszközévé teheti őket. Büszkeségükben és hamis
imádatuktól megtébolyultan nem akartak Isten erős keze alatt megalázkodni.
Kezdtek valami más okot keresni, amelyre szenvedésüket ráfoghatnák.
Jézabel nem volt hajlandó elismerni, hogy az aszály Jahve
büntetése. Makacsul kitartott elhatározásában, hogy szembeszáll a menny
Istenével. Szinte egész Izráellel együtt azzal vádolta Illést, hogy ő az oka
minden gyötrelmüknek. Nem tett-e vajon bizonyságot istentiszteleti formáik
ellen? Ha eltehetnék az útjukból - okoskodott Jézabel -, isteneik haragját
lecsillapíthatnák, és gyötrelmeik véget érnének.
A királyné unszolására Akháb mindent megtett a próféta
rejtekhelyének felderítésére. Követeket küldött a környező népekhez - közelre
és távolra -, hogy keressék meg azt az embert, akit gyűlölt, de akitől félt is.
Aggodalmában a legalaposabb nyomozást végeztette. A környező országoknak meg
kellett esküdniük, hogy nem tudnak semmit a próféta hollétéről. A kutatás
azonban nem járt eredménnyel. A próféta biztonságban volt a király haragjától,
akinek bűnei a megsértett Isten ítéletét hozták az országra
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
122
Mikor utaztál el
utoljára hosszabb időre? Nem olyan útra, ahol ki tudtál kapcsolódni, hanem egy
tényleg hosszú és fárasztó útra. Mit éreztél, amikor végül hazaértél?
Benyitottál a bejárati ajtón, az illatok és a látvány ismerős volt, és a hely
hangulata korábbi emlékeket és érzelmeket ébresztett fel benned.
A 122. zsoltár értelmet
ad a megérkezés pillanatának. Itt vagyok! Szeretek itt lenni! Azt hallottam, hogyha
egyszer ellátogatsz Izraelbe, mindig vissza fog húzni a szíved. És ezt saját
magamon tapasztaltam meg. Miután hazaértem az izraeli utazás után, olthatatlan
és megmagyarázhatatlan honvágyat éreztem az után a föld után. És miután
visszatértem néhány évvel később, volt bennem egy furcsa érzés, hogy én
odatartozom.
Ugyanezt az örömöt
fejezik ki a zarándokok is, amikor végre elérik a céljukat, Jeruzsálem
városának kapuit! Az utazó belép, és fáradt lábaival szilárdan megáll
Jeruzsálem városának földjén. Milyen elégedettség töltheti el! Micsoda öröm! És
a biztonság érzése! Egy olyan ősi város kapuin belül állni, mint Jeruzsálemé,
bizonyára egy meleg öleléssel ér fel.
Csak halovány
elképzelésünk lehet arról mit jelent majd nekünk, zarándokoknak az Újföld, milyen
lesz odaérkezni a mennyei Jeruzsálem kapuihoz, és belépni a szent városba,
melyet Isten készített számunkra.
Dicsőítsük az ő nevét
örökké!
Cindy Nash
83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 -
március 4.).
Illés a hit és ima
embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet
jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért,
akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia
minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként
ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de
nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig
kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.
Illésnek nem volt
különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali
pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos
volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára,
bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra”
nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a
főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben
másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az
egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a
barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy
rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek,
lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23
Susan Menzmer
McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése