Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - KEDD - Zsoltárok 127

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezet 604. nap

Hozzávetőleg egy évszázad telt el azóta, hogy - Dávid király uralkodása alatt - Izráel népe örömteli dicshimnuszát énekelte a Magasságosnak, és elismerte, hogy tőle van minden áldás, amelyben napról napra részesül.

Figyeljük csak éneküket, amelyben megfogalmazódik imádatuk:

"...szabadító Istenünk!...

Kelet és nyugat tájait

ujjongásra indítod.

Gondoskodsz a földről, megöntözöd,

nagyon meggazdagítod,

Isten patakja tele van vízzel.

Gabonával látod el az embereket,

így gondoskodsz a földről.

Barázdáit megitatod,

göröngyeit elegyengeted,

záporesővel porhanyítod,

növényzetét megáldod.

Megkoronázod az évet javaiddal,

és nyomaidon bőség fakad.

Legelők sarjadnak a pusztán,

ujjongás övezi a halmokat.

Nyájak lepik el a legelőket,

a völgyeket gabona borítja,

ujjonganak és énekelnek" (Zsolt 65:6-14).

Izráel akkor elismerte, hogy Isten "fundálta a földet." Hitüket ebben az énekben fejezték ki:

"Mély vizekkel borítottad be,

mint valami öltözettel,

a hegyeken is állt a víz.

Dorgálásodra lefutottak,

mennydörgő szavadra elszéledtek.

A hegyek fölemelkedtek,

a völgyek lesüllyedtek oda,

ahol helyet készítettél nekik.

Határt szabtál nekik, nem léphetik át,

nem önthetik el újból a földet" (Zsolt 104:6-9).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 127

2011-ben építettük fel a házunkat. 18 év házasság után először építkeztünk és először lettünk háztulajdonosok. Mielőtt az építő cég elkezdte a földmunkákat a telkünkön, elhatároztuk, hogy Isten oltalmába ajánljuk az építést és a leendő házat, amelyet otthonunknak nevezünk majd. Ezért összehívtuk közeli barátainkat, az ingatlanügynököt és az építészt és felolvastunk a 127. zsoltárból.

Ott álltunk a telken, Istenhez szóltunk, miközben egymás kezét megfogva kört alkottunk. El akartuk ismerni tanúk előtt, hogy nem Isten nélkül akarjuk megvalósítani tervünket. El akartuk ismerni, hogy emberi erőfeszítéseink semmit sem érnek, ha Isten kimarad belőle. Ezt a zsoltárt Salamon, a valaha élt legbölcsebb ember írta, ezért helyes megfogadni tanácsát. Nos, egy ház több fánál, vakolatnál és festéknél, és ez nagyon is igaz.

A zsoltár megemlíti a gyermekeket is - ők az otthon áldásai. Az ősi Közel-keleten a fiúk különösképpen a család anyagi biztonságát jelentették. A fiúk elkísérték apjukat a város kapujához, ahol üzleti ügyeket bonyolítottak és vitákat rendeztek le. A fiúk segítettek apjuknak a család érdekeinek megvédésében. Nekünk van három fiunk, tehát – a bibliai hasonlattal élve –

tele van a tegezünk.

Ám elárulom, miért érezzünk igazán áldottnak magunkat: Isten segített felépíteni otthonunkat – nemcsak a fizikai épületet értem ezen – hanem az életünket is, és megígérte, hogy otthonunkban velünk fog lakni. Ez az, ami napi tevékenységünket értelmessé teszi és az éjszakai pihenésünket reményteljessé. Ma arra szeretnélek bátorítani, hogy hívd be Istent életed minden területére – nélküle semmi sem vagy, Vele pedig áldott!

Thandi Klingbeil
gyermekeit otthon tanító édesanya
Collegedale, Tennessee

84. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 10. fejezetéhez (március 5-11.).

Illés és a sareptabeli özvegyasszony története mindig is egyike volt a kedvenceimnek. Ez a történet Isten gondviseléséről és védelméről szól, amelyet nem csak Illés, hanem az özvegy és a fia számára is biztosított. Az, hogy Isten megparancsolta Illésnek, hogy „pogány földön keressen menedéket” egy újabb emlékeztető arra, hogy Isten útjai és a gondolatai is magasabbak a miénknél.

Ahogyan Isten a Bibliában már sok asszony életében tette, az özvegyet is arra kérte, hogy bízzon Benne, ami az életét és a fia életét illeti. Csodálom az ő Illésnek adott engedelmes válaszát, hogy megbízott Isten ígéretében, és a legvégsőkig elment, mint háziasszony: Illés szükségleteit a sajátja elő helyezte. Isten elsőkézből ismeri a szülő és gyermek közti mély szeretetet. Éppen úgy, ahogyan Ábrahám hite elnyerte jutalmát, és visszakapta a fiát, amikor az özvegyasszony fia beteg lett és meghalt, Isten elküldte Illést, hogy hozza vissza őt az édesanyja számára.

Ez engem arra emlékeztet, amikor gyakran az életem során Isten az én személyes hitemet tette próbára. Emlékszem a mérhetetlen megfeszítettségre, amikor a férjem és én éreztük az elhívást az írországi önellátó szolgálatra. Isten várt az utolsó percig, hogy eladjuk a házunkat, majd hűségesen ellátott minket, és megadta szükségleteinket a tengerentúli nyolc és fél évnyi szolgálatunk során.

Mi nem tudunk többet adni, mint Isten. Ő mindig megjutalmazza a hitünket, bár néha váratlan utakon. Isten a legfőbb Adományozó!

Annemarie Freeman

Munkaterapeuta, háztartásbeli anyuka, lelkészfeleség

Georgia, USA

Fordította: Gősi Csaba