Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 618. nap
Az az előzékeny magatartás, amelyet Isten követe tanúsított
a gonosz király iránt, tanítást rejt magában mindazok számára, akik, miközben
Isten szolgáinak vallják magukat, nagyra értékelik önmagukat. Vannak, akik úgy
érzik, hogy az általuk közönségesnek tartott munka végzésénél többre
hivatottak. Még olyan feladatoktól is húzódnak, amelyeket feltétlenül el kell
látniuk. Attól félnek, hogy mások szemében szolgai munkát végeznek. Ezeknek az
embereknek sokat kell tanulniuk Illés példájából. Szavára az ég három évig
visszatartotta kincseit a földtől. Isten különlegesen megtisztelte, amikor a
Kármelen imájára tűz lobbant az égből, és elhamvasztotta az áldozatot. Keze
végrehajtotta Isten ítéletét, amikor megölte a bálványozó papokat. Amikor
esőért könyörgött, imája meghallgatásra talált. Mégis a szemmel látható diadal
után, amellyel Isten Illés nyilvános szolgálatát megtisztelte, kész volt
ellátni a szolga munkáját.
Jezréel kapujában Illés és Akháb elvált egymástól. A
próféta a falakon kívül akart maradni. Köpenyébe burkolózott és lefeküdt a
puszta földre aludni. A király pedig bement a városba és nemsokára palotája
védelmét élvezte. Elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt Isten
hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek, hogy
Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király
elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a megátalkodott,
konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a Kármel-hegyi
eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt. Vakmerően
kijelentette: Illésnek meg kell halnia.
Azon az éjszakán hírnök zavarta fel álmából az elcsigázott
prófétát. Átadta néki Jézabel üzenetét: "Úgy bánjanak velem az istenek
most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal
történt."
Azt gondolná az ember, hogy, miután Illés olyan
rettenthetetlenül bátor volt és olyan tökéletesen győzött királyon, papokon és
népen, többé már nem vehet erőt rajta a csüggedés, és senki nem tudja őt
megfélemlíteni. De ő - aki Isten szerető gondoskodásának sok bizonyságát
tapasztalta - nem volt mentes az emberi gyengeségektől és ebben a sötét órában
hite és bátorsága elhagyta. Rémülten rezzent fel szendergéséből. Szakadt az
eső. Mindenütt sötét volt, és Illés elfelejtve, hogy három évvel ezelőtt Isten
olyan helyre vezette, ahol menedéket talált Jézabel gyűlölete és Akháb
nyomozása elől, most megfutamodott, hogy mentse életét. Amikor eljutott
Beersebába, "...legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre".
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
141
Jézus így tanít minket
imádkozni: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Mt
6:13 – új prot. ford.). Dávid is ugyanezért imádkozik ebben a zsoltárban:
szabadítsa meg Isten a gonosz emberektől, és őrizze meg a kísértésektől.
Imádsága kétségbeesett segélykiáltás, ugyanakkor az istentisztelet kifejezése
is, mivel imádságát a füstölőhöz hasonlítja, amit az ószövetségi
szentélyszolgálat során égettek. Ellen White írja: „Mindennapi
foglalatosságaink közben imádságban kell felemelnünk lelkünket a Mennybe. Ezek
a csendes fohászok jó illatú tömjénként szállnak fel a kegyelem trónjához, és
eltérítik az ellenséget. A keresztényt, akinek szíve ekképpen Istenben marad,
nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz mesterkedés nem rendíti meg békességét.
Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem minden ereje és Jahve minden
erőforrása az ő biztonságát és szabadulását szolgálja (Gospel Workers
254. oldal.)
Dávid tisztában van
azzal, hogy szabadításra van szüksége ellenségeitől és a kísértéstől (4.
vers). Folyamatosan Istenre emeli szemét
(8. vers), tudja hová kell segítségért fordulnia. Dávid még a kimondott szavai
miatt is aggódik (3. vers). Időnként mi is kísértésbe esünk, hogy oktalan,
tapintatlan, barátságtalan, sőt néha még tisztességtelen szavakat is szóljunk.
Úgy kell imádkoznunk, mint Dávid, hogy Isten őrizze meg szívünket a gonosztól. „Mert
a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).
Egy másik szép érzelem
is kibontakozik ebben a zsoltárban. Dávid nagyra értékeli az igaz barátságot
(5. vers). Az igaz barátok segítenek nekünk az egyenes és keskeny úton maradni,
és van bátorságuk figyelmeztetni minket, ha rossz irányba fordultunk. A Pátriárkák
és próféták című könyvének 620-621. oldalán Ellen White leírja, mennyire
áldotta Dávid Abigailt, amiért megdorgálta őt, amikor oktalanul Nábál ellen
indult (1Sám 25).
Bárcsak mi is
értékelnénk az igaz barátokat, és áldanánk őket, amikor bölcs, Isten szerinti
tanácsokat adnak nekünk!
Thandi Klingbeil
86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március
19-25.).
Ezeket a sorokat
majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves
korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr
alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek
ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez
idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni,
mielőtt meghalok.
„Amikor Jób megragadott
egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban
bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete
legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem
imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.
Nem sokkal Kármel hegyi
tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét
megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése
lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a
legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta
el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy
halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a
földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.
Mi magunk is tarthatunk
szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy
halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy
Krisztusban a legjobb még hátra van!
Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal
felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése