Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezet 614. nap
Elérkezett az esti áldozat ideje. Illés hívja a népet:
"Jöjjetek ide hozzám!" Amíg remegve közel húzódnak, Illés a
megrongált oltárhoz lép, ahol az emberek azelőtt a menny Istenét imádták, és
kijavítja. Ez a romhalmaz drágább neki, mint a pogányok pompás oltára.
Az ősi oltár újjáépítésével Illés tanúsította, hogy
tiszteli azt a szövetséget, amelyet az Úr kötött Izráellel, amikor a Jordánon
átkelve az ígéret földjére léptek. "Fogott Illés tizenkét követ a Jákób
fiaitól származó törzsek száma szerint." "A kövekből oltárt épített
az Úr nevében..."
A csalódott Baál-papok hiábavaló erőlködésüktől elcsigázva
figyelték, hogy mit csinál Illés. Gyűlölték a prófétát, mert olyan próbát
indítványozott, amely leleplezte isteneik gyengeségét és tehetetlenségét. De
féltek is hatalmától. A nép is félt, és lélegzetvisszafojtva figyelte, amint
Illés az előkészületeket végzi. A próféta nyugodt magatartása éles ellentétben
állt Baál követőinek bőszült, értelmetlen őrjöngésével.
Az oltár elkészült. A próféta árkot húzott körülötte. Miután
rendbe rakta a fát és elkészítette a tulkot, rátette az áldozatot az oltárra,
és megparancsolta a népnek, hogy árasszák el vízzel az áldozatot és az oltárt.
"Töltsetek meg négy vödröt vízzel - parancsolta -, és öntsétek az
áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És
megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is
megtették. A víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel."
Illés emlékeztette a népet a hosszú ideje tartó
hitehagyásra, amely felkeltette Jahve haragját. Felszólította őket, hogy
alázzák meg szívüket, és térjenek atyáik Istenéhez, hogy az átok eltávozzék
Izráel földjéről. Majd a láthatatlan Isten előtt tisztelettel meghajolva, ég
felé emelt kézzel egyszerű imát mondott. A Baál-papok kora reggeltől késő
délutánig sikoltoztak, tajtékoztak és ugráltak. Amikor Illés imádkozott, nem
visszhangzott értelmetlen sikoltozás a Kármel magaslatán. Úgy imádkozott, mint
aki tudja, hogy Jahve ott van, látja, ami történik, és hallja könyörgését. Baál
prófétái vadul, összefüggéstelenül imádkoztak; Illés egyszerűen és buzgón.
Kérte Istent, mutassa meg Baál feletti hatalmát, hogy Izráel hozzá térjen!
"Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! -
esdekelt -. Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én
pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem,
Uram ...hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, és te fordítsd
vissza szívüket!" Ünnepélyes, nyomasztó csend nyugodott meg mindenen. Baál
papjai remegtek a rémülettől. Bűnösségük tudatában gyors megtorlásra
számítottak.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
137
Nem ismerem azt az
érzést, hogy milyen lehet fogságban lenni egy idegen földön, de azt tudom, hogy
milyen a honvágy.
Amikor még
diákmisszionáriusként szolgáltam, a legjobb barátommal rengeteg időt töltöttünk
azzal, hogy felidézgettük, milyen is az otthonunk, az Egyesült Államok.
Énekeket költöttünk a hazánkról, és néztük a repülőket, ahogy leszálltak a
naplementében, miközben arra gondoltunk, hogy egy nap majd mi is ott ülünk egy
ilyen gépen, és hazafelé tartunk. Egyszer, csak hogy biztos legyek benne, hogy
az emlékeim nem szépültek meg a hazámról a honvágyam miatt, megjegyeztem:
„tudod, azért Amerikának is megvannak a maga problémái.” A barátom helyeslően
bólintott, majd válaszolt: „De ahol én
élek Amerikában, ott nincsenek.” Semmi kétség, hogy honvágyunk volt akkoriban,
és otthonunkat tökéletesnek láttuk.
Néha hasonló honvágyat
érzek a Menny iránt is. Vágyom, hogy újra találkozhassak az édesanyámmal, aki
majd feltámad a halálból, és megszabadul minden rossztól. Most jut eszembe,
talán mégis tudom, milyen érzés fogolynak lenni idegen földön, mert ez a föld
itt biztosan nem az én otthonom. Néha a vágyam olyan erős egy jobb világ felé,
hogy teljesen elcsüggedek, és úgy érzem, hogy itt rekedtem a Föld nevű bolygón.
De hasonlóan a zsoltáríróhoz,
aki félelmének ad hangot, hogy esetleg elfejti szülőföldjét, nekem is inkább legyen
honvágyam a Menny után, mint hogy ideragadjak ehhez a világhoz. Te nem így
gondolod?
Lori Futcher
85. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezetéhez (március
12-18.).
A Bibliában az egyik
legmegragadóbb példája a példamutató és hősies viselkedésnek Illés erőteljes és
ellentmondást nem tűrő erőpróbája a Kármel hegyén. Illés egyedüli emberként
Isten oldalán csúfot űz belőlük és nevetség tárgyává teszi Baál prófétáit, hiszen
ők órákon keresztül értelem nélküli élőhalottakként cselekszenek, sikoltozva,
magukat vagdosva, sírva és megszaggatva saját húsukat és hajukat abbeli
igyekezetükben, hogy isteneik válaszoljanak tűzzel az imáikra. Jóllehet Illés
közeli kapcsolatot ápolt Istennel, egyáltalán nem volt mogorva vagy
vigasztalan! Illésnek a Baál prófétáihoz intézett csúfolódó szavaiból láthatóan
Illés személyiségének volt humoros oldala, amelyben mindenki részesülhet, aki
meghívja Isten jelenlétét az életébe. Elvégre az öröm a Szentlélek ajándéka!
Végül is Illés megkéri
segítőjét, hogy háromszor is öntsön vizet az oltárra mindenhol, az oltár köré
és az áldozati felajánlásra. Illés csendesen és szerényen letérdel és
imádkozik, hogy Izraelben mindenki láthassa és tudhassa, hogy Isten az igaz
Isten és a Világmindenség Teremtője. Mielőtt az utolsó szótag elhangozna Illés
szájából hallható imaként, tűz csap le a mennyből. És Izraelben mindenki látja
az Igazságot…
Illés szeme előtt
mindvégig az a cél lebegett, hogy tisztázza Isten nevét. Amint a legfontosabb
dologgá az válik az életedben, hogy felfedd Isten jellemét, azt fogod észre
venni, hogy Isten azon felül és túl visz végbe dolgokat, mint amit kérhetnél
vagy gondolhatnál!
Laurin Person-Von
Krueger
Kaneohe, Hawaii USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése