Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezet 613. nap
"Amikor dél lett, Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt
mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy
félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. Erre elkezdtek
hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és
dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. Dél elmúltával révületbe estek,
egészen az áldozat idejéig, de nem jött hang; nem felelt és nem figyelt rájuk
senki."
Sátán szívesen segített volna azoknak, akiket rászedett, és
akik neki szolgáltak. Szívesen szórt volna villámokat, hogy meggyújtsa az
áldozatot. Jahve azonban határt szabott neki; féken tartotta hatalmát - és az
ellenség fortélya nem tudott egyetlen szikrát sem juttatni Baál oltárára.
Végül a papok - amikor már rekedtre kiabálták magukat, és
ruhájukat beszennyezte öncsonkításuk vére - kétségbeestek. Őrjöngésük nem
csökkent, s könyörgésük közben iszonyú szavakkal átkozták napistenüket. Illés
továbbra is feszülten figyelt, mert tudta, hogyha a papoknak sikerül valamilyen
fortéllyal tüzet gyújtani oltárukon, tüstént darabokra tépik őt.
Közeledett az este. Baál prófétái fáradtak, lankadtak,
zavartak. Az egyik ezt, a másik pedig mást javasolt, amíg végül már nem is
kísérleteztek. Sikongásuk és átkozódásuk már nem visszhangzik a Kármelen.
Kétségbeesve lépnek vissza a küzdelemből.
A nép egész nap szemtanúja volt a megtévesztett papok
mutatványainak. Látták az oltár körüli vad ugrálásukat, mintha a nap izzó
sugarait akarták volna megragadni, hogy céljukat szolgálja. Rémülettel nézték
azokat a borzalmas sebeket, amelyeket a papok önmagukon vágtak. Alkalmuk volt
elgondolkodni a bálványimádás oktalanságán. A tömegben már sokan kimerültek az
ördögi mutatványoktól és most nagy érdeklődéssel várták Illés mozdulatait..
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
136
Ez a zsoltár leginkább
úgy ismert, hogy „A Nagy Hallél” (héberül הַלֵּל dicséret),
hagyományosan a zsidók páskaünnepének végén énekelték.
Miközben tanulmányozzuk
e zsoltár szerkezetét és tartalmát, látni fogjuk, hogy jó néhány nagyon szép
módszert tudnánk átvinni a mi modern istentiszteleteinkbe.
1. Bevonja a
résztvevőket. A refrén, ami Isten
kegyelmes szeretetéről szól, minden versszak végén megismétlődik, és úgy tűnik,
hogy ez a szerkezet a gyülekezet számára készült, akik így mint egy választ
tudták énekelni. Hasonlóképpen Ellen White is szorgalmazta a hallgatóság
válaszra késztetését napjaink istentiszteletein. „Bár nem mindenki hívatott el arra, hogy prédikáljon, vagy hitelveket
tanítson, viszont nekik sem szabad hideg és néma hallgatóknak lenniük” (Signs of the Times, 1886.
június 24.). Ezek után pedig arra bátorította a
hallgatóságot, hogy válaszoljanak, és mondják hangosan, hogy Ámen.
2. Ismétlést használ. Az ismétlés nagyon általános tanulási módszer, hiszen a beszélni
tanuló kisgyermekektől kezdve egészen a felnőttekig, akik fontos számokat akarnak
megjegyezni, ez egy jól bevált technika! Miután elénekelték ezt a zsoltárt,
kétségtelen, hogy mindenki – egészen a legkisebb gyermekig –, azzal a meggyőződéssel hagyta el az
istentisztelet helyét, hogy örökké tart az Úr szeretete. Bár a Biblia figyelmeztet arra, hogy kerüljük
a hiábavaló, értelmetlen ismétléseket, de ezek a versek kiváló példák arra,
hogy hogyan lehet az ismétléseket hasznosan alkalmazni.
3. Történetet mesél el. A történetmesélés az érzelmek közvetítésének a legjobb
módja. És van annál jobb történet, mikor valaki a tapasztalatait meséli el? És
pontosan ezt teszik a zsidók is a zsoltárban, ahogy visszaemlékeznek azokra a
helyzetekre a múltban, ahol Isten vezette őket. Hasonlóképpen, ahogy mi is
megosztjuk a tapasztalatainkat más hívőkkel, mi is meg tudjuk erősíteni egymás
hitét Istenben, hiszen ezekben látjuk az Ő folyamatos vezetését.
Gyülekezeti
összejöveteleinken, illesszük be bátran istentiszteleteinkbe ezeket a jól
bevált módszereket!
Lori Futcher
85. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 11. fejezetéhez (március
12-18.).
A Bibliában az egyik
legmegragadóbb példája a példamutató és hősies viselkedésnek Illés erőteljes és
ellentmondást nem tűrő erőpróbája a Kármel hegyén. Illés egyedüli emberként
Isten oldalán csúfot űz belőlük és nevetség tárgyává teszi Baál prófétáit,
hiszen ők órákon keresztül értelem nélküli élőhalottakként cselekszenek,
sikoltozva, magukat vagdosva, sírva és megszaggatva saját húsukat és hajukat
abbeli igyekezetükben, hogy isteneik válaszoljanak tűzzel az imáikra. Jóllehet
Illés közeli kapcsolatot ápolt Istennel, egyáltalán nem volt mogorva vagy
vigasztalan! Illésnek a Baál prófétáihoz intézett csúfolódó szavaiból láthatóan
Illés személyiségének volt humoros oldala, amelyben mindenki részesülhet, aki
meghívja Isten jelenlétét az életébe. Elvégre az öröm a Szentlélek ajándéka!
Végül is Illés megkéri
segítőjét, hogy háromszor is öntsön vizet az oltárra mindenhol, az oltár köré
és az áldozati felajánlásra. Illés csendesen és szerényen letérdel és
imádkozik, hogy Izraelben mindenki láthassa és tudhassa, hogy Isten az igaz
Isten és a Világmindenség Teremtője. Mielőtt az utolsó szótag elhangozna Illés
szájából hallható imaként, tűz csap le a mennyből. És Izraelben mindenki látja
az Igazságot…
Illés szeme előtt
mindvégig az a cél lebegett, hogy tisztázza Isten nevét. Amint a legfontosabb
dologgá az válik az életedben, hogy felfedd Isten jellemét, azt fogod észre
venni, hogy Isten azon felül és túl visz végbe dolgokat, mint amit kérhetnél
vagy gondolhatnál!
Laurin Person-Von
Krueger
Kaneohe, Hawaii USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése