Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 620. nap
Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit
hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie,
hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira
gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan
elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha
ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön
fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra
helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük.
A hívő Jób a szenvedés és a homály napján ezt mondta:
"Vesszen el a nap, melyen születtem...
Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet,
szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!...
Bárcsak teljesülne kívánságom,
és beteljesítené Isten reménységemet!
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,
kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
Akkor még lenne vigaszom...
Nem is tartóztatom meg a számat,
beszélni fogok szorongó lélekkel,
panaszkodni fogok keserű szívvel...
Inkább választom a fulladást,
inkább a halált, mint e csontvázat.
Megvetem az életemet,
nem kell tovább!"
(Jób 3:3; 6:2, 8-10; 7:11, 15-16).
Ellen G. White Próféták és Királyok
73
Jób belefáradt az életbe, de Isten nem engedte meghalni.
Feltárult előtte a jövő lehetősége, és a reménység üzenetét kapta:
"...erős leszel és nem kell félned.
Elfelejted a nyomorúságot,
úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél,
a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
Akkor majd bízol,
mert lesz reménységed,
körülnézel és nyugodtan lefekszel.
Ha heversz, senki sem riaszt föl,
sőt sokan hízelegnek neked.
De a bűnösök szemei elsorvadnak,
menedékük elvész;
reménységük csak az,
hogy majd kilehelik lelküket"
(Jób 11:15-20).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
143
Ebben az imában a
zsoltáros bocsánatért könyörög. Bűnei tudatában jön Istenhez – és annak
tudatában, hogy Isten igazsága el tudja ezeket fedezni. Ellen White így írja:
„Ha a Hatalmasban bízol, a tapasztalatod nem kölcsönvett, hanem a sajátod” (Lift
Him Up, 185. oldal).
Istennek nincsenek
unokái, csupán gyermekei. Mindnyájunknak szüksége van a trónhoz közeledés és a bűnbocsánat
elfogadásának személyes tapasztalatára. A Mindenhatóval való tapasztalatunk nem
lehet másodkézből származó kapcsolat. Az Isten mély, személyes megismerésére
való vágyakozás egy belső szomjúságból alakul ki, amelyet csak Isten tud
csillapítani. Ez a vágyakozás olyan nagy, hogy a zsoltáros eső után szomjazó
száraz földhöz hasonlítja magát. Meglátni, hogy mire képes az eső a száraz és
sivár földdel, és hogyan születik új élet a porból, maga a csoda.
Egy csodálatos
ígéretünk van Ézsaiás 55:10-11-ben, az, hogy Isten Igéje olyan számunkra, mint
az eső a földnek, amely a felfrissülés és új élet idejét hozza el. „Isten
szeretné, ha tudomást szereznénk Róla…” (Lift Him Up, 185. oldal). Alig
várja, hogy készségesen betölthesse az iránta való vágyakozást a szívünkben.
Bárcsak bűnbánó szívvel jönnénk Hozzá, Igéjét olvasva, és hűségét és
megbocsátását mély, személyes szinten megtapasztalva!
Thandi Klingbeil
86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március
19-25.).
Ezeket a sorokat
majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves
korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr
alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek
ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez
idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni,
mielőtt meghalok.
„Amikor Jób megragadott
egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban
bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete
legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem
imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.
Nem sokkal Kármel hegyi
tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét
megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése
lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a
legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta
el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy
halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a
földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.
Mi magunk is tarthatunk
szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy
halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy
Krisztusban a legjobb még hátra van!
Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal
felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése