2017. március 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 143

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 620. nap

Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük.

A hívő Jób a szenvedés és a homály napján ezt mondta:

"Vesszen el a nap, melyen születtem...
Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet,
szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!...
Bárcsak teljesülne kívánságom,
és beteljesítené Isten reménységemet!
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,
kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
Akkor még lenne vigaszom...

Nem is tartóztatom meg a számat,
beszélni fogok szorongó lélekkel,
panaszkodni fogok keserű szívvel...
Inkább választom a fulladást,

inkább a halált, mint e csontvázat.
Megvetem az életemet,
nem kell tovább!"
(Jób 3:3; 6:2, 8-10; 7:11, 15-16).
Ellen G. White Próféták és Királyok
73

Jób belefáradt az életbe, de Isten nem engedte meghalni. Feltárult előtte a jövő lehetősége, és a reménység üzenetét kapta:

"...erős leszel és nem kell félned.
Elfelejted a nyomorúságot,
úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél,
a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
Akkor majd bízol,
mert lesz reménységed,
körülnézel és nyugodtan lefekszel.
Ha heversz, senki sem riaszt föl,
sőt sokan hízelegnek neked.
De a bűnösök szemei elsorvadnak,
menedékük elvész;
reménységük csak az,
hogy majd kilehelik lelküket"
(Jób 11:15-20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 143

Ebben az imában a zsoltáros bocsánatért könyörög. Bűnei tudatában jön Istenhez – és annak tudatában, hogy Isten igazsága el tudja ezeket fedezni. Ellen White így írja: „Ha a Hatalmasban bízol, a tapasztalatod nem kölcsönvett, hanem a sajátod” (Lift Him Up, 185. oldal).

Istennek nincsenek unokái, csupán gyermekei. Mindnyájunknak szüksége van a trónhoz közeledés és a bűnbocsánat elfogadásának személyes tapasztalatára. A Mindenhatóval való tapasztalatunk nem lehet másodkézből származó kapcsolat. Az Isten mély, személyes megismerésére való vágyakozás egy belső szomjúságból alakul ki, amelyet csak Isten tud csillapítani. Ez a vágyakozás olyan nagy, hogy a zsoltáros eső után szomjazó száraz földhöz hasonlítja magát. Meglátni, hogy mire képes az eső a száraz és sivár földdel, és hogyan születik új élet a porból, maga a csoda.

Egy csodálatos ígéretünk van Ézsaiás 55:10-11-ben, az, hogy Isten Igéje olyan számunkra, mint az eső a földnek, amely a felfrissülés és új élet idejét hozza el. „Isten szeretné, ha tudomást szereznénk Róla…” (Lift Him Up, 185. oldal). Alig várja, hogy készségesen betölthesse az iránta való vágyakozást a szívünkben. Bárcsak bűnbánó szívvel jönnénk Hozzá, Igéjét olvasva, és hűségét és megbocsátását mély, személyes szinten megtapasztalva!

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése