2017. március 1., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - SZERDA - Zsoltárok 121

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 598. nap

A próféta szavai azonnal teljesedtek. Akiknek először kedvük volt az elemi csapás gondolatán gúnyolódni, azoknak nemsokára okuk volt komolyan elgondolkozni. Néhány hónap múlva kiszáradt a föld, amelyet sem harmat, sem eső nem öntözött. A növények elhervadtak. Amint múlt az idő, az emberemlékezet óta szüntelenül hömpölygő folyók apadtak, a patakok pedig kiszáradtak. A népet vezetőik mégis arra buzdították, hogy bízzanak Baál hatalmában. Ne törődjenek Illés üres jóslatával! A papok még mindig azt bizonygatták, hogy az eső Baál hatalmának köszönhető. Ne féljetek Illés Istenétől! Ne reszkessetek szavától! - biztatták őket. Baál meghozza az aratást a maga idejében, és gondoskodik emberről, állatról.

Istennek Akhábhoz küldött üzenete alkalmat adott Jézabelnek és papjainak, valamint Baál és Asera minden követőjének arra, hogy próbára tegyék isteneik hatalmát. Bizonyítsák be - ha tudják -, hogy nem igaz, amit Illés mond! A bálványimádó papok százainak állításával szemben Illés próféciája egyedül állt. Ha a próféta kinyilatkoztatása ellenére Baál mégis tud harmatot és esőt adni, ha a folyókból továbbra is vizet hoz elő, s a növények virulnak, akkor imádja őt Izráel királya, és a nép is mondja: isten ő!

Baál papjai elhatározták, hogy tévedésben tartják a népet. Továbbra is áldozatokat mutattak be isteneiknek. Éjjel-nappal kérték őket, üdítsék fel a földet. A papok megpróbálták drága áldozatokkal lecsillapítani isteneik haragját. Jó ügyhöz méltó kitartással és buzgósággal járkáltak pogány oltáraik körül, és buzgón imádkoztak esőért. A megítélt országban éjszakáról éjszakára széltében- hosszában hangzott kiáltásuk és könyörgésük. De nem jelentek meg a felhők a nappali égen, hogy eltakarják a nap égető sugarait. Sem harmat, sem eső nem üdítette fel a szomjas földet. Jahve szava változatlanul megáll! Tehetnek Baál papjai mindent, amit csak tudnak!

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 121

Képzeld el, hogy Jeruzsálem felé tartasz egy zarándokúton, hogy részt vegyél az ünnep egyik jeles eseményén! Már távolról megpillantod a „szent hegyet”, amelyen a dicsőséges templom áll (tételezzük fel, hogy az adott pillanatban nem Dávid a király). Fáradt utazóként szemeidet a templomra emeled, ami inkább azt jelenteni számodra, hogy Őrá függeszted tekintetedet, Aki felemeli a fejed. Ő az, Aki segít, hogy ne veszítsd szem elől a célt, hogy azon az úton maradj, amelyen járnod kell, és hogy ne add fel akkor sem, ha nehéz az út. 

A bibliai kor utazói számára az út mindig nehéznek ígérkezett. Rögösek, porosak és gyakran veszélyesek is voltak az utak. Szemeiket az Úrra emelni és Benne bízni nem „csupán” javukat szolgálta, hanem egyszerűen elengedhetetlen volt a kor elcsigázott utazói számára. Nem csak a nap heve volt fojtogató, hanem a gyakran rémítő éjszakák is kimerítőek voltak. Az ókori kultúrák szerint a Hold fénye ártalmas volt. Így alakult ki a „holdkóros” kifejezés (több nyelvben konkrétan elmebajost jelent) – arra a személyre vonatkoztatva, aki túlzott mértékben volt a hold sugárzásának kitéve.

Milyen nagy vigaszt jelent ez az ige számunkra, drága zarándoktársaim, miközben átutazóként életünk ösvényét járjuk örök hazánk felé tartva! Az Úr megőrzi „ki- és bemeneteledet", nem csak most, hanem a jövőben is. Ő az, Aki MEGŐRZI az életedet, most és mindörökké. 

Cindy Nash

83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 - március 4.).

Illés a hit és ima embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért, akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.

Illésnek nem volt különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára, bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra” nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23

Susan Menzmer
 McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése