Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 4. fejezet 1549. nap
Küldetésük céljának elárulása missziójuk biztos kudarcát
jelentette volna. Ezért jól eltitkolták, hogy mit is akarnak. Minden lelkésznek
volt valamilyen szakmája vagy mestersége, és a misszionáriusok polgári
foglalkozás leple alatt végezték munkájukat. Többnyire kereskedők vagy házalók
voltak. "Selymet, ékszert vagy egyéb olyan cikket vittek magukkal,
amelyhez akkortájt nem lehetett egykönnyen hozzájutni, csak a távoli piacokon.
Ott, ahol a misszionáriusokat elzavarták volna, a kereskedőket szívesen
fogadták. "' Ezek az emberek bölcsességért könyörögve szívüket állandóan
Istenhez emelték, hogy olyan kinccsel tudjanak szolgálni, amely értékesebb az
aranynál és a drágakőnél. Titokban magukkal vitték a Biblia teljes vagy
töredékes másolatait, és amikor csak alkalom kínálkozott, felhívták vevőik figyelmét
ezekre a kéziratokra. Sokszor ébresztettek érdeklődést Isten Igéje iránt, és
boldogan hagytak néhány kéziratot azoknál, akik igényelték.
E misszionáriusok munkája a hegyek lábánál elterülő
síkságon és völgyekben kezdődött, de e szűk határokat messze túllépte. Meztelen
lábbal, az út porával belepett durva ruhában, Mesterükhöz hasonlóan, a
nagyvárosokat is bejárták, és messze földekre is eljutottak. Mindenütt
hintették a drága magot. Útjukon gyülekezetek létesültek, és mártírok vére tett
bizonyságot az igazságról. Az ítélet napja fog fényt deríteni arra a gazdag
aratásra, amely munkájukat kísérte. A hithű emberek munkája nyomán sok lélek
gyűlt az Úr csűrébe. Isten Igéje titokban, csendben bejárta a keresztény világot,
és boldog fogadtatásra talált az emberek otthonában és szívében.
A valdensek a Szentírásból nemcsak azt tanulták meg, hogy
Isten miként bánt az emberekkel a múltban, és mit nyilatkoztatott ki a jelen
felelősségeiről és feladatairól, hanem felismerték a jövő veszélyeit és örömeit
is. Hitték, hogy e föld történelme nemsokára lezárul, és miközben könnyek
között imádkozva tanulmányozták a Bibliát, még mélyebben átérezték drága
kijelentéseit, és kötelességüket, hogy másoknak is el kell mondaniuk a megmentő
igazságot. A megváltás terve világosan tárult eléjük a Biblia szent lapjairól,
és mert hittek
Jézusban, szívükben öröm, reménység és béke lakozott.
Amikor a fény bevilágított értelmükbe, és boldoggá tette szívüket, szerették
volna sugarait azokra is hinteni, akik a pápai tévelygés sötétségében élnek.
Látták, hogy a tömegek hiába követik a pápa és a papság
tanítását, és hiába sanyargatják testüket, hogy lelkűk bűneire bocsánatot
kapjanak. Azt tanították nekik, hogy jó cselekedeteik árán jutnak üdvösséghez,
ezért mindig csak önmagokat nézték, saját bűnös állapotukkal foglalkoztak;
tudták, hogy ki vannak téve Isten haragjának. Megsanyargatták lelküket és
testüket, de nem találtak enyhülést. Így kötözték meg Róma tanai az engedelmes
lelkeket. Emberek ezrei hagyták el barátaikat és rokonaikat, hogy életüket
zárdák celláiban éljék le. De sivár lakhelyük hideg, nyirkos kövén hiába
feküdtek arcra borulva. A gyakori böjtöléssel, kegyetlen önkorbácsolással,
éjfali ájtatossággal, hosszú zarándoklásokkal. megalázó vezekléssel és félelmes
önsanyargatással hiába keresték lelkük békességét. Bűntudattól meggyötörten,
telve Isten bosszúálló haragjától, sokan egyre jobban szenvedtek, mígnem
kimerülten összeroskadtak és egyetlen reménysugár nélkül hullottak a sírba.
A valdensek arra vágytak, hogy e kiéhezett lelkeknek
megtörjék az élet kenyerét, felfedjék a békesség üzenetét, amelyet Isten
ígéretei rejtenek magukban, és hogy elvezessék őket Krisztushoz. üdvösségük
egyedüli reményéhez. Azt a tanítást, amely szerint jó cselekedetekkel Istent ki
lehet engesztelni törvényének áthágásáért, tévedésnek tartották. Aki emberi
érdemekben bízik. nem veszi észre Krisztus végtelen szeretetét. Jézus életét
áldozta az emberért, mert bukott embert semmilyen cselekedete sem teheti
kedvessé Isten előtt. A keresztény hitre a megfeszített és feltámadt Megváltó
érdemei adnak alapot. A lélek éppúgy függ Krisztustól. mint a végtagok a
testről. és éppoly szoros kapcsolatban van vele, mint a szőlővessző a
szőlőtővel.
A pápák és papok tanításaiból sokan arra a következtetésre
jutottak, hogy Isten, sőt Krisztus is szigorú. rideg és félelmes; hogy a
Megváltó semmi szánalmat nem érez az elbukott ember iránt, és ezért van szükség
a papok és a szentek közbenjárására. Azok az emberek. akiknek a lelkében Isten
Igéje tényt gyújtott, vágyakoztak arra, hogy ezeket a lelkeket Jézushoz,
könyörületes, szerető Megváltójukhoz vezessék. Jézus kitárt karral vár és kér
mindenkit, hogy jöjjön hozzá bűnterhével, gondjával és gyengeségével együtt. A valdensek
el akarták távolítani azokat az akadályokat, amelyeket Sátán azért halmozott az
ember elé, hogy ne lássa meg az ígéreteket. és megvallva bűneit, ne forduljon
Istenhez bocsánatért és békességért.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dávid szerette a zenét,
és személyesen is érintett volt az énekes és hangszeres szolgálatban. Az ő
idejében élő harmincnyolcezer lévitából 4000-nek kifejezetten az volt a
feladata, hogy hangszerekkel dicsőítse az Urat (1Krón 23:5), 288-an pedig
templomi énekesek voltak (1Krón 25:7).
Azért, hogy szent
szolgálatukat végezhessék az istentiszteletek alatt, a Szentlélek vezetését
kellett élvezniük. Ezért mondja róluk a szerző, hogy „prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon” (1Krón
25:1 - új prot. ford.). Olyan énekeket kellett szerezniük és énekelniük, amik
Istenhez visznek közelebb.
Az énekeseket Asáf,
Hémán és Jédutun leszármazottai közül választották ki. Ők hárman a király
látnokai voltak, tanácsadójaként működtek. 1Krón 23:5, 2Krón 29:30 és 35:15
szerint Asáf, Hémán és Jédutun a gyermekeik által vezetett 24 énekes csoport
koordinátorai voltak.
A hivatásos zenészek,
akik a templomban szolgáltak, a léviták közül kerültek ki. Ez azt jelentette,
hogy támogatásban részesültek, amit a hívek által hozott tizedek és
felajánlások fedeztek. Ez a folyamatos ellátás lehetővé tette, hogy teljes
mértékben nemes hivatásuknak szenteljék magukat, és ez minőségi szolgálatot
eredményezett. Zeneműveikben nem a
népszerűségre, hanem Isten tiszteletére törekedtek.
Áldottak azok a
zenészek, akik a tehetségük és Isten iránti hűségük által örömtelibbé és
mélyebbé teszik lelki utazásunkat.
Bár nem vagyunk mind
profi zenészek, de mindannyian arra hívott el Isten, hogy Őt dicsőítsük az
életünkkel!
Urunk, újítsd meg a dicsőítés lelkületét néped között Szentlelked ihletése által!
Jobson
Santos
218. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
4. fejezetéhez
(október 6-12.).
Azok az országok, amelyeket „10/40-es ablakként”
ismerünk, és amelyek konfliktusos területeken találhatóak és kormányuk
korlátozza a vallási és/vagy politikai szabadságot hitben vagy kifejezésre
juttatásban, sok misszionárius pár és család otthonává váltak. Annak ellenére,
hogy az életük veszélyben van, ezek az emberek valódi tapasztalatot szereztek
Istennel és hihetetlen megtéréstörténetek tanúi voltak.
A valdensek szintén döntő szerepet játszottak a
múltban. Istennek odaszentelvén magukat, ezek a férfiak és nők nem engedték,
hogy bármilyen ellenállás is aláássa hitüket. Amikor a tűz lángjaival vagy éles
fegyverekkel kerültek szembe, egyenesen és eltökélten álltak, készen arra, hogy
bátor és határozott bizonyságát adják Istenben való bizodalmuknak. Minél jobban
üldözte őket a Római egyház, annál elszántabbak lettek a bibliai igazság
védelmezésében. Még gyermekeiket és fiataljaikat is arra nevelték, hogy
halálukig védjék a hitüket.
Nem mindannyian arra kaptunk megbízást, hogy
veszélyes és távoli helyeken prédikáljunk, azonban arra igen, hogy bárhol is
vagyunk, ragyogtassuk fényünket, és az örökkévaló evangélium üzenetét tisztán
hangoztassuk. Csak úgy, mint a valdenseknél, a mi munkánknak is elsősorban az
otthonunkban kell kezdődni. Ha személyekkel és családokkal dolgozunk, a
Szentlélek lehetővé teszi számunka, hogy Isten utolsó hívását hirdessük a világ
számára.
Legyen a mi válaszunk minden nap az Úr számára:
„Itt vagyok, küldj engem.”
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Brazília
Ámen!
VálaszTörlésÁ𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlés