Higgyetek az Ő prófétáinak - október 16 - SZERDA - 2 Krónikák 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 5. fejezet 1555. nap

A gondviselő Isten irányította továbbra is az eseményeket, és lehetővé tette a reformáció terjedését. Gergely halálát két rivális pápa megválasztása követte. Most két - állítólag csalatkozhatatlan - vitatkozó hatalmasság követelt engedelmességet. Mindkettő arra szólította a kegyes híveket, hogy segítsenek neki a másik elleni háborúban. Követeléseiknek az ellenségeik elleni rettenetes egyházi átokkal és támogatóik mennyei megjutalmazásának ígéretével akartak érvényt szerezni. Ez az eset nagyon meggyengítette a pápaság tekintélyét. A versengő pártok minden energiájukkal egymást támadták, így Wiclifnek egy ideig békét hagytak. Egyházi átkok és vádaskodások röpködtek egyik pápától a másikig, és az ellenfelek vérontással adtak súlyt ellentétes követeléseiknek. Bűnök és botrányok özöne árasztotta el az egyházat. Ezalatt a reformátor a lutterworth-i parókia csendes magányában szorgalmasan fáradozott azon, hogy az emberek figyelmét a vitatkozó pápákról Jézusra, a Béke Fejedelmére irányítsa.

A skizma a vele járó viszályokkal és romlottsággal, amely a népnek megmutatta, milyen is a pápaság, előkészítette a reformáció útját. Wiclif egy tanulmányában, amelyet "On the Schism of the Popes" (A pápák szakadása) címmel adott ki, arra kérte a népet, hogy ítélje meg, vajon nem igazat mond-e ez a két pap, amikor egyik a másikat kárhoztatja és antikrisztusnak nevezi. "Isten nem tűrhette tovább - mondta -, hogy az ördög csak egy ilyen papon uralkodjék, hanem ... megosztást támasztott kettőjük között, hogy az emberek Krisztus nevében a kettőt könnyebben legyőzhessék. "'

Wiclif - Mesteréhez hasonlóan - a szegényeknek prédikálta az evangéliumot. Nem elégedett meg azzal, hogy a világosságot csupán lutterworth-i parókiájának egyszerű családjai között hintse el. Azt akarta, hogy eljusson Anglia minden részébe. Ennek megvalósítására megszervezett egy prédikátorokból - egyszerű, istenfélő emberekből - álló testületet, akik szerették az igazságot, és semmire sem vágytak úgy, mint arra, hogy terjesszék. Ezek az emberek mindenhova elmentek. Tanítottak a piactereken, a nagyvárosok utcáin és a vidéki dűlőutakon. Felkeresték az időseket, a betegeket és a szegényeket. Elmondták nekik Isten kegyelmének örömhírét.

Wiclif mint az oxfordi egyetem teológiaprofesszora, Isten Igéjét az egyetem tantermeiben is prédikálta. Olyan lelkiismeretesen mutatta be az igazságot tanítványainak, hogy "az evangélium doktora" címet kapta. De életének fő munkája a Szentírás angol nyelvre való lefordítása volt. Egyik művében, amelynek címe: "On the Truth and Meaning of the Scripture" (A Szentírás igazsága és jelentősége), beszámolt szándékáról, a Szentírás lefordításáról. Azt akarta, hogy Angliában mindenki anyanyelvén olvashasson Isten csodálatos tetteiről.

Munkája azonban hirtelen megszakadt. Bár még hatvanéves sem volt, a szakadatlan erőfeszítés, tanulás és ellenségeinek támadásai megviselték erejét, és idő előtt megöregedett. Súlyos betegség támadta meg. Betegségének híre nagyon megörvendeztette a szerzeteseket. Azt gondolták, hogy Wiclif keservesen meg fogja bánni az egyház ellen elkövetett bűnt, és siettek szobájába, hogy meghallgassák bűnvallomását. A négy szerzetesrend képviselői négy civil rendőrrel együtt a haldoklónak hitt ember köré gyűltek. "A sír szélén állsz - mondták. - Bánd meg hibáidat, és vonj vissza előttünk mindent, amit ellenünk mondtál! " A reformátor csendben figyelt; kérte ápolóját, ültesse fel. Majd higgadtan nézve azokat, akik azt várták, hogy tanait visszavonja, megszólalt határozott, erős hangon, amely már oly sokszor megremegtette őket: "Nem halok meg, hanem élni fogok, és újra közhírré teszem a szerzetesek gonosz cselekedeteit. "8 A szerzetesek elképedve és megszégyenülve kisiettek a szobából.

Wiclif szavai valóra váltak. Életben maradt, hogy honfitársai kezébe adja a leghatásosabb fegyvert Róma ellen: a Bibliát, amely az emberek felszabadításának, felvilágosításának és evangélizálásának a mennyei eszköze. Wiclif munkáját számos nagy akadály fékezte. Betegségek terhét hordozta, és tudta, hogy már csak néhány évet dolgozhat. Látta a támadásokat, amelyekkel szembe kell szállnia, de Isten Igéjének ígéretei bátorították, és rettenthetetlenül ment előre. Ezt a tapasztalatokban gazdag embert a gondviselő Isten megőrizte szellemi képességeinek teljében, és alkalmassá tette arra a munkára, amely főműve volt. Míg az egész keresztény világ forrongott, a reformátor lutterworth-i parókiáján - ügyet sem vetve a kívül tomboló viharra - belevetette magát a munkába, amelyet vállalt.

A munka - a Biblia első angol nyelvű fordítása - végül elkészült. Isten Igéje kitárulkozott Anglia népe előtt. A reformátor nem félt már sem börtöntől, sem a máglyától. Olyan világosságot adott az angol nép kezébe, amelynek soha nem szabad kialudnia. Azzal, hogy a Bibliát honfitársainak adta, többet tett a tudatlanság és a bűn béklyóinak széttöréséért, országának felszabadításáért és felemeléséért, mint amit a csatatereken aratott legdicsőbb győzelmek tettek.

Mivel a könyvnyomtatás még ismeretlen volt, csak lassú és fárasztó munkával készültek a Biblia másolatai. Oly nagy volt az érdeklődés a könyv iránt, hogy sokan szívesen vállalták másolását, de csak nehezen tudták kielégíteni az igényeket. Egyik-másik gazdagabb megrendelő az egész Bibliát akarta. Mások csak egy-egy részt vettek meg. Sok esetben több család közösen vásárolt egy példányt. Wiclif Bibliája tehát csakhamar utat talált az emberek otthonába.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+2&version=NT-HU

Salamonnak 80 ezer emberre volt szüksége a kőbányászathoz, másik 70 ezerre a szállításokhoz és 3600-ra csupán az összes munkás felügyeletéhez. Szakemberekre volt szüksége, akik értettek  az arany, az ezüst, a bronz és a vas megmunkálásához, ezenkívül pompás bíbor és karmazsin szövetekre. Mi állt ezen nagyszabású munkálatok hátterében? Salamon szilárd eltökéltsége, hogy építsen „egy templomot Isten nevének” (2Krónikák 2, 4. fejezet).

Napjainkban egy másik templom épül, Salamonénál dicsőségesebb módon. „…ti is együtt épültök a Lélek által Isten hajlékává” (Ef 2:22 - új prot. ford.). Hogyan lehetnénk mi, bűnösök valaha is szebbek, mint az aranyozott falak? Csakis Isten kegyelme által, Ő tesz minket egy templom „élő köveivé”, amelyben Ő maga lakozik (1Pét 2:5).

Istennek munkások ezreire van szüksége terve végrehajtásához. Még mindig több mint 7000 olyan eléretlen embercsoport él a földön, akik még nem hallották az evangéliumot a saját nyelvükön. Kőbányász vagy, aki a világ kőfejtőjében az elveszetteket keresi? Teherhordó vagy, aki megfáradt munkatársai terhét cipeli? Ügyintéző, vagy lelkész, aki segít munkába állítani Isten szolgáit? Bármi is a szakmád, állítsd ennek a rendkívül fontos és nagyszabású feladatnak a szolgálatába. Jézus hamarosan visszajön, de várja temploma elkészültét. Lásd meg ma, hogy te magad mit tehetsz ezért!

Scott Griswold

219. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  5. fejezetéhez (október 13-19.).

John Wycliffe, a reformáció hajnalcsillaga inspirációt jelent az olyan fiatal tanulók számára, mint én. Igazi tanuló szellemmel rendelkezett. Szilárdan hiszem, hogy ez az oka annak, hogy Isten rendkívüli mértékben fel tudta őt használni a reformáció előfutáraként. Nem jártak reformátorok előtte, „akiknek a munkájához igazíthatta volna reformjának rendszerét”.

Wycliffe magának tanult. Nem a testi erejét használta, és ez azt jelentette, hogy Isten képes volt tanítani őt. „Az utána jövők kevesen értek fel hozzá műveltségben és a gondolatok tisztaságában; csak kevesen képviselték olyan szilárdan, és védték olyan bátran az igazságot, mint ő.”

Egy másik ok, amiért csodálom Wycliffe-t, az az, hogy magához ragadta a kezdeményezést. Nem várt másokra, hogy elkezdjék a munkát. Ahol szükséget látott, megtette, amit csak tudott. Ha valamennyi egyháztagunk John Wycliffe buzgóságával rendelkezne, meglenne a világban az a reformáció, ami a megújulásnak megfelelő, amiért te és én imádkozunk.

A Lukács 16-ban lévő szavakra emlékezem: „mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.” A világi emberek buzgalma feddést jelent számunkra az Úrért végzett munkában. Csak egy szikra kell, hogy a tűz lángra kapjon. Törekedjünk hát arra, hogy a hatáskörünkben mi legyünk az a szikra. Vállaljuk azokat a felelősségeket, mint Wycliffe, amelyek hanyagolva voltak, és tegyük meg, amit meg kell tenni, hogy siettessük Urunk eljövetelét.

Ainy Evelyn Stephens

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet hallgatója, Malajzia

Fordította Gősi Csaba