Higgyetek az Ő prófétáinak - október 11 - PÉNTEK - 1 Krónikák 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 4. fejezet 1550. nap

A valdens misszionárius buzgó szívvel tárta fel az evangélium drága igazságát az érdeklődőknek. Vigyázva vette elő a nagy gonddal másolt Szentírást. A legboldogabb akkor volt, ha reményt tudott ébreszteni a bűntől sebzett, őszinte lélekben, aki csak egy bosszúálló, büntetni akaró Istent ismert. Remegő ajakkal és könnyes szemmel, sokszor térdet hajtva tárta Fel embertársainak a bűnös egyedüli reménységét kinyilatkoztató drága ígéreteket. Az igazság világossága így jutott el sok elsötétült lélekbe, és szertefoszlatta a sötét felhőket, mígnem az Igazság Napja bevilágított szívükbe, és gyógyulás volt sugaraiban. Sokszor megtörtént, hogy a Szentírás egyes részeit a misszionáriusok újra és újra felolvasták, mert a hallgatók újra és újra hallani akarták, mintha meg akartak volna győződni arról, hogy jól hallották-e. Különösen ezeket a szavakat ismételtették el szívesen: "Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (lJn 1 :7). "Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:14-15).

Sok ember szeméről lehullott a hályog. Felismerték, hogy Róma állításaival ellentétben sem ember, sem angyal nem járhat közbe a bűnösért. Az igazi világosság láttán örvendezve kiáltották: "Krisztus az én napom, vére az én áldozatom; oltára a gyóntatószékem!" Teljesen rábízták magukat Krisztus érdemeire, és ezeket a szavakat mondogatták: "Hit nélkül... lehetetlen Istennek tetszeni" (Isid 11 :6); "Nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Acs 4: 12).

E szegény, vihartól hányatott lelkek alig tudták felfogni, hogy a Megváltó igazán szereti őket. De miután elhitték, megkönnyebbültek. Nagy fényözön sugárzott rájuk, és a mennyben érezték magukat. Bizalommal tették kezüket Krisztus kezébe, lábukat megvetették a Korszakok Szikláján. Minden halálfélelmük eloszlott. Most már kívánták a börtönt és a máglyát, ha azzal dicsőíthetik Megváltójukat.

Titkos helyeken tehát előkerült Isten Igéje, és olvasták - néha csak egyetlen léleknek, máskor pedig a világosságra és igazságra vágyakozók kis csoportjának. A szomjas lelkek sokszor egész éjszakát töltöttek el az Ige mellett. A hallgatók néha úgy elcsodálkoztak, hogy a kegyelem hírnökének nemegyszer abba kellett hagynia az olvasást, amíg hallgatói fel tudták fogni a megváltás hírét. Sokszor lehetett ilyen kérdéseket hallani: "Isten igazán elfogadja áldozatomat? Engem is szeret? Megbocsát nekem?" A választ az Ige adta meg: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11 :28).

Hitükkel megragadták az ígéretet, és boldogan mondták: "Nem kell többé zarándokolni. Nincs többé fárasztó gyaloglás a kegyhelyekhez! Mehetek Jézushoz úgy, ahogy vagyok, bűnösen, szennyesen, és Ő nem utasítja el a bűnbánó imát! ,Megbocsáttattak néked a te bűneid.' Az enyémre, még az enyémre is van bocsánat! " Szent öröm töltötte el az emberi szíveket, és Jézus nevét dicsőítette a magasztaló ének és a hálaadás. E boldog lelkek visszatértek otthonukba, hogy sugározzák a fényt; hogy elmondják másoknak is új élményüket: megtalálták az igazi, az élő Utat. Különös és ünnepélyes erő áradt a Szentírásból. Egyenesen azok szívéhez szólt, akik vágyakoztak az igazság után. Ez Isten hangja volt, és meggyőződést ébresztett a hallgatókban.

Az igazság hirdetője ment tovább az útján, de szerény megjelenése, nyíltsága, buzgósága és mélységes odaadása gyakran volt beszéd tárgya. Sok esetben hallgatói meg sem kérdezték, honnan jött, hová megy. Olyan nagy hatással volt rájuk, hogy először a csodálkozás, azután pedig a hála és az öröm miatt nem jutott eszükbe, hogy érdeklődjenek iránta. Amikor unszolták, hogy kísérje őket haza, azt válaszolta, hogy meg kell látogatnia a nyáj elveszett juhait. Talán egy mennyei angyal volt? - kérdezgették az emberek.

Sok esetben soha nem látták viszont az igazság hírnökét. Más vidék felé vette útját, vagy talán élete hátralevő napjait börtönben töltötte. Az is lehet, hogy csontjai ott fehérlettek, ahol bizonyságot tett az igazságról. De az igéket, amelyeket hátrahagyott, nem lehetett elnémítani, mert az emberek szívében tovább végezték a munkát. E munka áldott gyümölcseit csak az ítéletkor fogjuk igazán meglátni.

A valdens misszionáriusok betörtek Sátán birodalmába, és nagyobb éberségre késztették a sötétség hatalmait. A gonoszság fejedelme szemmel tartott minden próbálkozást, amelynek az igazság terjesztése volt a célja, és ráijesztett szolgáira. A pápa vezető emberei ezekben az egyszerű vándorárusokban ügyük veszélyeztetőit látták. Ha az igazság fénye akadálytalanul világíthat, elsöpri a tévelygéssel terhes felhőket, az embereket beburkoló fellegeket, és figyelmüket Istenre irányítja, végül pedig megszünteti Róma fennhatóságát.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+26&version=NT-HU

Izrael királyságának legfontosabb tisztségeit a léviták látták el. Néhányan kapuőrök voltak, mások kincstárnokok, és megint mások adminisztrátorok vagy bírák.

A kapuőrök voltak a templom őrei. A jelenlétükre azért volt nagy szükség, hogy megőrizzék a hívek sértetlenségét, valamint, hogy megvédjék magát az épületet. Salamon templomát arany borította és a nemzet legértékesebb kincseinek háza volt. A kapuőrök feladata volt az egész vagyon biztonságának garantálása.

Zakariás, a kapuőrök egyike, nagyon bölcs tanácsadó volt. Ez azt mutatja, hogy nem kell lekorlátozni önmagunkat az alapvető, létfontosságú tevékenységekre, hanem bővítenünk kell a különböző szakterületeken tudásunkat, hogy a legjobbat nyújthassuk a társadalomnak.

Néhány lévita pénztárosként dolgozott. Ők azon fáradoztak, hogy az emberek ajándékait és a háborús zsákmányokat megfelelően használják fel, amelyeket az Úrnak szenteltek. Azok, akik ezt a feladatot látták el, Mózes fiainak, Gersómnak és Eliézernek a leszármazottjai voltak.

Hatezer lévitát alkalmaztak adminisztrátorként és bíraként. Ők foglalkoztak a vallással kapcsolatos kérdésekkel a templomban, és a világi ügyekkel a polgári közigazgatásban. Országszerte ők voltak felelősek a nép vallási oktatásáért és az egész királyságban a bölcs útmutatásért.

Bármely ügy sikere a kitartó és hűséges munkatársak teljesítményétől függ. Dávid a léviták közül felszentelt embereket, akik segítettek neki, hogy az izraeli nemzet virágzó és igazságos királyság legyen. Isten ma is keres megbízható embereket, akiket fel tud használni, hogy általuk áldhassa meg az emberiséget.

„Királyok királya, használd az életem, hogy országod hűséges polgára és szolgálattevője legyek!”

Jobson Santos

218. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  4. fejezetéhez (október 6-12.).

Azok az országok, amelyeket „10/40-es ablakként” ismerünk, és amelyek konfliktusos területeken találhatóak és kormányuk korlátozza a vallási és/vagy politikai szabadságot hitben vagy kifejezésre juttatásban, sok misszionárius pár és család otthonává váltak. Annak ellenére, hogy az életük veszélyben van, ezek az emberek valódi tapasztalatot szereztek Istennel és hihetetlen megtéréstörténetek tanúi voltak.

A valdensek szintén döntő szerepet játszottak a múltban. Istennek odaszentelvén magukat, ezek a férfiak és nők nem engedték, hogy bármilyen ellenállás is aláássa hitüket. Amikor a tűz lángjaival vagy éles fegyverekkel kerültek szembe, egyenesen és eltökélten álltak, készen arra, hogy bátor és határozott bizonyságát adják Istenben való bizodalmuknak. Minél jobban üldözte őket a Római egyház, annál elszántabbak lettek a bibliai igazság védelmezésében. Még gyermekeiket és fiataljaikat is arra nevelték, hogy halálukig védjék a hitüket.

Nem mindannyian arra kaptunk megbízást, hogy veszélyes és távoli helyeken prédikáljunk, azonban arra igen, hogy bárhol is vagyunk, ragyogtassuk fényünket, és az örökkévaló evangélium üzenetét tisztán hangoztassuk. Csak úgy, mint a valdenseknél, a mi munkánknak is elsősorban az otthonunkban kell kezdődni. Ha személyekkel és családokkal dolgozunk, a Szentlélek lehetővé teszi számunka, hogy Isten utolsó hívását hirdessük a világ számára.

Legyen a mi válaszunk minden nap az Úr számára: „Itt vagyok, küldj engem.”

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília