Higgyetek az Ő prófétáinak - október 20 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1559. nap

6. Husz és Jeromos

Csehországba már a kilencedik században eljutott az evangélium. A Bibliát lefordították, és a nép nyelvén tartották az istentiszteleteket. De a pápa hatalmának növekedésével Isten szava homályba borult. VII. Gergely, aki vállalkozott arra, hogy a királyok gőgjét megtörje, legalább annyira szerette volna a népet elnyomni, mint a királyokat megalázni. Ezért kiadott egy bullát, amely megtiltotta, hogy cseh nyelven istentiszteleteket tartsanak. A pápa kijelentette: "A Mindenhatónak tetszett, hogy a papok az istentiszteletet ismeretlen nyelven tartsák, és e szabály megszegésének sok gonoszság és eretnekség lett a következménye. "' Ezért Róma úgy rendelkezett, hogy Isten szavának világosságát ki kell oltani, és a népre sötétséget kell borítani. Isten azonban gondoskodott más eszközökről, hogy egyházát megőrizze. Sok valdens és albigens, akiket kiűztek hazájukból, Franciaországból és Olaszországból, Csehországba menekült. Nyíltan ugyan nem mertek tanítani, de titokban buzgón dolgoztak. Így maradt fenn az igaz hit egyik századról a másikra.

Husz kora előtt is voltak Csehországban olyan emberek, akik nyíltan elítélték az egyház romlottságát és a nép feslett életét. Munkájuk általános érdeklődést keltett. A papság nyugtalankodni kezdett, és megindult az üldözés az evangélium követői ellen. A hűségesek kénytelenek voltak istentiszteleteiket az erdőben és a hegyek között tartani. A katonák azonban felkutatták őket, és sokukat megölték. Majd megjelent egy rendelet, amely kimondta, hogy azokat, akik nem járnak a katolikus templomba, meg kell égetni. De a keresztények, miközben feláldozták életüket, örömmel várták ügyük diadalát. Egyikük, aki szintén "azt tanította, hogy az üdvösséghez csak a megfeszített Megváltóba vetett hit által lehet jutni", haldoklása közben ezt mondta: "Az igazság ellenségeinek haragja most diadalmaskodik fölöttünk, de nem lesz így örökké. Támad majd valaki a köznép közül, kard és hatalom nélkül, akit nem tudnak legyőzni. " Luther kora még messze volt, de nemsokára fellépett valaki, akinek Róma elleni bizonyságtétele felkavarta a nemzeteket.

Husz János egyszerű emberek gyermeke volt. Atyja halála miatt korán árván maradt. Kegyes életű édesanyja, aki a műveltséget és az istenfélelmet tartotta a legértékesebb vagyonnak, igyekezett fiát hozzájuttatni ehhez az örökséghez. Husz egy vidéki iskolában tanult, majd pedig a prágai egyetemre járt, ahova ingyenes tanulóként vették fel. Anyja, a szegény özvegy elkísérte prágai útjára. Földi vagyona nem volt, amelyet fiának adhatott volna, de amikor a város közelébe értek, letérdelt az apátlan ifjú mellé, és a mennyei Atya áldását kérte rá. Még csak nem is sejtette, hogyan fog Isten imájára válaszolni.

Az egyetemen Husz csakhamar kitűnt lankadatlan szorgalmával és gyors előmenetelével. Feddhetetlen életéért, kedves, megnyerő viselkedéséért mindenki becsülte. Husz a katolikus egyház őszinte híve volt, és buzgón igyekezett hozzájutni azokhoz a lelki áldásokhoz, amelyeket az egyház ígért. Egy vallásos ünnepség alkalmával meggyónt.

Befizette szűkös vagyonának utolsó filléreit, és csatlakozott a menethez, hogy részesüljön a megígért feloldozásban. Főiskolai tanulmányainak befejeztével pap lett, és egyre magasabb tisztséget kapott. Csakhamar a királyi udvarba került. Az egyetem, ahol tanulmányait végezte, professzorává, majd rektorává avatta. Néhány év leforgása alatt az egyszerű ingyenes tanuló az ország büszkesége lett. Nevét egész Európában ismerték.

Husz azonban nem az egyetemen kezdte el a reform munkáját. Évekkel pappá szentelése után kinevezték a Betlehem-kápolna prédikátorává. E kápolna alapítója - mint nagyon fontos dolgot - javasolta, hogy a Szentírást a nép nyelvén prédikálják. Csehországban Róma tiltakozása ellenére sem álltak el teljesen ettől a gyakorlattól.

A Bibliát azonban a nép nem nagyon ismerte, és a legsúlyosabb bűnök uralkodtak minden társadalmi osztályban. Ezeket a bűnöket Husz szigorúan elítélte. Isten Igéjére hivatkozott, hogy érvényt szerezzen azoknak az elveknek - az igazság és tisztaság elveinek -, amelyeket tanított.

Egy prágai polgár, név szerint Jeromos, aki később nagyon szoros barátságot kötött Husszal, Angliából hazatérve elhozta magával Wiclif írásait. Az angol királyné, aki Wiclif tanításai nyomán megtért, cseh hercegnő volt. Befolyása hozzájárult ahhoz, hogy szülőföldjén Wiclif munkái nagyon sok emberhez eljutottak. Ezeket a műveket Husz érdeklődéssel olvasta. Hitte, hogy szerzőjük őszinte keresztény, és szívesen fogadta az általa javasolt reformokat. Husz tudtán kívül már rá is lépett arra az útra, amely messzire vitte Rómától.

Ez idő tájt Angliából két idegen érkezett Prágába. Tanult emberek voltak. Elfogadták a világosságot, és azért jöttek, hogy e távoli országban elterjesszék. Első dolguk volt, hogy nyílt támadást indítsanak a pápai fennhatóság ellen. A hatóságok csakhamar elhallgattatták őket. De ők nem mondtak le szándékukról, és ezért más eszközökhöz folyamodtak. Mivel nemcsak prédikálni, hanem festeni is tudtak, felhasználták e művészetet. Olyan helyen, ahol mindenki láthatta, két képet rajzoltak. Az egyik Krisztust ábrázolta, amint "alázatosan és szamáron ülve" (Mt 21:5) bevonul Jeruzsálembe, az utazástól elnyűtt ruhájú, mezítlábos tanítványai kíséretében. A másik egy pápai körmenetet jelenített meg: a pápa gazdagon díszített palástban, a hármas koronával a fején, pompásan felcicomázott lovon ül, előtte kürtösök haladnak, utána pedig kápráztató díszbe öltözött bíborosok és főpapok.

Ez olyan prédikáció volt, amely minden rendű és rangú ember figyelmét megragadta. Tömegek jöttek, hogy a rajzokat megnézzék. Mindenki megértette az erkölcsi tanulságot, és sok emberre mélységes benyomást gyakorolt a Krisztus, a szegény, alázatos Mester, és állítólagos szolgája, a gőgös és fennhéjázó pápa közötti kirívó ellentét. Nagy volt a felbolydulás Prágában, és az idegenek egy idő után jobbnak látták, ha saját biztonságuk érdekében eltávoznak. De tanításuk nem ment feledésbe. A képek mély hatást gyakoroltak Husz lelkére. A Biblia és Wiclif írásainak alaposabb tanulmányozására indították. Jóllehet ekkor még nem tartott ott, hogy teljes egészében elfogadja a Wiclif által képviselt reformokat, de világosabban látta a pápaság igazi jellegét, és még szenvedélyesebben bélyegezte meg a papság gőgjét, becsvágyát és romlottságát.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+6&version=NT-HU

Salamon törekvései, hogy egy igazán nagyszerű templomot építsen, célba értek. Itt lenne az alkalom a gratuláló beszédekre és köszönetnyilvánításokra a fő közreműködők felé. Ehelyett Salamon mély alázattal letérdel alattvalói előtt, és a menny felé emeli a kezeit.

„Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön…Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, amelyet én építettem” (2Krón 6:14,18).

Milyen csodálatos, ha megértjük Isten nagyszerű voltát, és tudatosítjuk magunkban, hogy a hatalom és nagyság az Istené!

Bűnös természetünk nagyon hajlamos a büszkeségre, bármit is teszünk. Összehasonlítgatjuk magunkat másokkal és örülünk, ha okosabbak, szebbek, gazdagabbak vagy sikeresebbek vagyunk. Még az is önelégültséggel tölthet el, ha a prédikációnk vagy imánk különlegesebb, mint valaki másé.

Ezekben a pillanatokban Jézus emlékeztet bennünket: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10:20 új prot. ford.). Mi kicsik vagyunk. Ő nagy. Minden lélegzetvételünket Istentől kapjuk. Minden jóság és siker az Ő ajándéka. Az Ő Lelke adjon nekünk alázatot, hogy elfelejtsük az énünket, és élvezzük az Ő hihetetlen dicsőségét!

Scott Griswold

220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  6. fejezetéhez (október 20-26.).

Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből! Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.

Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá, hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?

Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre. Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat. Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.

Prescella Francis

az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia

Fordította Gősi Csaba