2019. október 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23 - SZERDA - 2 Krónikák 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1562. nap

A börtön nyirkos és áporodott levegőjétől Husz belázasodott, és kis híján meghalt. A betegségtől és a fogságtól elgyengült Huszt végül a zsinat elé vitték. Láncokkal terhelve állt a császár előtt, aki előzőleg becsületszavát adta, hogy megvédi. Hosszú kihallgatása alatt szilárdan képviselte az igazságot. Az egyházi és állami méltóságok gyülekezete előtt bátran és állhatatosan tiltakozott a papság romlottsága ellen. Amikor választania kellett tanai visszavonása és a halál között, inkább vállalta a mártírsorsot.

Isten kegyelme támogatta. A végső elítélése előtti szenvedésteljes hetekben mennyei béke töltötte be lelkét. "Börtönömben, megbilincselt kezemmel írom ezt a levelet - írta egyik barátjának -, holnapra várva halálos ítéletemet... Ha majd Jézus Krisztus segítségével újra találkozunk az elkövetkezendő élet boldog békességében, meg fogod tudni, hogy az irgalmas Isten miként mutatta meg önmagát nekem, és mennyire támogatott engem a kísértések és próbák közepette. "

Sötét börtönében előre látta az igaz hit diadalát. Álmában újra ott járt a prágai kápolnában, ahol az evangéliumot prédikálta. Látta a pápát és püspökeit, amint törlik le azt a Krisztus-képet, amelyet a templom falára ő festett. "Ez a látomás aggodalommal töltötte el. De másnap azt látta, hogy több festő ezeknek az alakoknak a helyreállításán fáradozik, és még több, még világosabb színekkel ábrázolt alak jelenik meg. Amikor a festők, akiket hatalmas tömeg vett körül, feladatukat elvégezték, így kiáltottak: ,Csak jöjjenek a pápák és a püspökök, soha többé nem tudják ezeket letörölni! "Amikor a reformátor az álmát elmesélte, ezt mondta: "Meggyőződéssel vallom, hogy Krisztus képét soha senki többé el nem törölheti. Sokan szerették volna eltüntetni, de nálam sokkal jobb prédikátorok fogják újra minden szívbe belevésni. "

Huszt utoljára vitték a zsinat elé, amely hatalmas és fényes gyülekezet volt: a császár, a birodalom fejedelmei, a királyi követek, a bíborosok, püspökök és papok, és a hatalmas tömeg, amely azért jött, hogy szemlélője legyen a nap eseményeinek. A keresztény világ minden részéből összegyűltek az emberek, hogy lássák az első nagy áldozatát annak a hosszú küzdelemnek, amelynek az volt a célja, hogy kivívja a lelkiismereti szabadságot.

Husz, amikor végső döntésre szólították, kijelentette, hogy nem hajlandó meghátrálni. Átható tekintetét a császárra szegezve, aki olyan gyalázatosan megszegte adott szavát, ezt mondta: "Saját szabad akaratomból határoztam úgy, hogy megjelenek e zsinat előtt, az itt jelen levő császár nyilvánosan vállalt védelme és adott szava mellett." A zsinat minden résztvevője Zsigmondra nézett, és a császár arca bíborvörös lett.

Az ítélet kihirdetése után elkezdődött a megalázó szertartás. A püspökök papi ruhába öltöztették foglyukat. Husz, amikor a papi palástot átvette, ezt mondta: "A mi Urunk Jézus Krisztusra, amikor Heródes Pilátus elé vezettette, fehér köntöst adtak, hogy azzal is bántsák. " Husz, miután megint arra buzdították, hogy lépjen vissza, a nép felé fordulva így válaszolt: "Milyen arccal tekintsek akkor az ég felé? Hogyan nézzek arra a sok-sok emberre, akiknek a tiszta evangéliumot prédikáltam? Nem! Többet ér nekem üdvösségük, mint ez a halálra szánt, szegény test. " A ruhadarabokat egyenként vették le Huszról, és mindegyik püspök egy-egy átkot mondott a ráeső ceremónia végzése közben. Végül "a fejére tettek egy sapkát, illetve egy gúla alakú papírsüveget, amelyre félelmetes démonalakokat festettek. Az elején jól láthatóan ez állt: ,fő eretnek'. ,A legnagyobb örömmel viselem ezt a megalázó koronát érted, ó Jézus - mondta Husz -, aki értem a töviskoronát viselted." Az így "felékített" Husznak "a főpapok ezt mondták: ,Most lelkedet az ördögnek áldozzuk.' ,Én pedig - mondta Husz, szemét az égre emelve -, rád bízom lelkemet, ó Úr Jézus, mert Te megváltottál engem.'"

Huszt ezután a világi hatóságok, akiknek átadták, elvezették a vesztőhelyre. Óriási tömeg követte: fegyveresek százai, pompás öltözékű papok és püspökök, valamint Konstanz lakosai. Amikor a máglyához kötözték, és már csak a tűz meggyújtása volt hátra, még egyszer azt tanácsolták a mártírnak, hogy vonja vissza tévedéseit, és mentse meg magát. "Milyen tévedéseket vonjak vissza? - kérdezte Husz. Egyben sem tartom magam vétkesnek. Isten a tanúm, hogy minden írásommal és prédikációmmal lelkeket akartam megmenteni a bűntől és a kárhozattól. Ezért a legnagyobb örömmel pecsételem meg véremmel azt az igazságot, amelyről írtam és prédikáltam. "'6 Amikor a lángok fellobbantak körülötte, énekelni kezdett: "Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam. a Addig énekelt, amíg hangja örökre elnémult.

Még ellenségeit is szíven ütötte ez a hősies viselkedés. Egy ügybuzgó katolikus így jellemezte Husz mártíromságát, és Jeromosét, aki nemsokára követte őt a halálban: "Mindketten kitartottak, utolsó órájukig. Úgy készültek a tűzhalálra, mintha menyegzőre indultak volna. Fájdalom kiáltása nem hallatszott ajkukról. Amikor a lángok felcsaptak, zsolozsmába kezdtek, és a vadul izzó tűz alig tudta elnémítani éneküket. "

Amikor Husz teste elégett, hamvait az alatta levő földdel együtt felszedték, és a Rajnába szórták, a folyó pedig elvitte az óceánba. Husz üldözői hiába képzelték, hogy egyszer s mindenkorra kiirtották az általa prédikált igazságokat. Nem is álmodták, hogy a tengerbe még aznap eljutó hamvak azt a magot szimbolizálják, amely a föld minden országába eljut; és az akkor még ismeretlen földeken bő gyümölcsterméssel tesz bizonyságot az igazságról. Az a hang, amely megszólalt a konstanzi tanácsteremben, olyan visszhangot keltett, amely az eljövendő századokon át végesvégig hallható lesz. Husz nem volt többé, de az igazság, amelyért meghalt, soha nem enyészhet el. Hitének és kitartásának példája tömegeket bátorít arra, hogy álljanak ki szilárdan az igazságért, vállalva a kínzást és a halált. Husz kivégzése az egész világ előtt tanúskodott Róma szószegő kegyetlenségéről. Az igazság ellenségei öntudatlanul is előbbre vitték azt az ügyet, amelyet meg akartak semmisíteni.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Séba királynőjét hihetetlenül lenyűgözte mindaz, amit Salamon királynál tett látogatása során tapasztalt. Különösen kiemelte a bölcsességet, amit tanult tőle, és az Úr házának lenyűgöző látványát. Salamon mindezt olyan módon osztotta meg, hogy Séba királynő ezt mondta: „legyen az Úr, a te Istened áldott!” (8. vers). A tisztelet Salamonon keresztül Istent illette.

Mi lett volna, ha Salamon alázatos maradt volna? Még hány nemzet jött volna el, hogy megismerje Istent? Ő azonban pontosan Isten tiszta elvárásaival ellentétesen cselekedett, és arra törekedett, hogy minél több aranyat és lovat gyűjtsön össze.

666 talentum arany folyt be Salamon kincstárába minden évben. A szimbolikus 666-nak valószínűleg nincs semmi köze a Jelenések könyve 13. fejezetében említett számhoz, ám Salamonnak az arany iránti sóvárgása, és a gazdagság által önmagának kivívott tisztelet nagyon is hasonlít a Jelenések fenevadjának leírására, aki hatalmas dolgokat beszél, és elvárja a tiszteletet.

Salamon fokozatos erkölcsi süllyedése és Istentől való eltávolodása figyelmeztetés számunkra: nem szerethetjük Istent és a pénzt egyszerre. Eljön majd az az idő, amikor nem vásárolhatunk és nem adhatunk el, ha Istent az általa rendelt módon imádjuk, és megtartjuk a szombatot.

Állandóan bombáznak bennünket a reklámokkal, amelyek vágyat ébresztenek bennünk valami iránt, ami nekünk nincs. Gyakran szórjuk el a pénzt olyan dolgokra, amikre nincs is szükségünk, miközben testvéreink és testvérnőink a világban éhen halnak, vagy nem részesülhetnek oktatásban, illetve orvosi ellátásban. Mit teszel ma ezért, hogy áldás lehess mások számára, és ne csak magadnak élj?

Scott Griswold

220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  6. fejezetéhez (október 20-26.).

Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből! Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.

Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá, hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?

Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre. Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat. Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.


Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: