Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1561. nap
Úgy tűnt, hogy Prága városa ismét véres küzdelem küszöbén
áll. Mint ahogy az előbbi korokban is volt, most is Isten szolgáját vádolták
meg azzal, hogy Ő "az Izrael megháborítója" (lKir 18:17). A város
újra egyházi átok alá került, Husz pedig visszavonult szülőfalujába. Véget ért
bizonyságtevése, amely oly híven hangzott a szeretett Betlehemkápolnából.
Mielőtt azonban életét az igazság tanújaként feláldozta volna, nagyobb
szószékről kellett szólnia az egész keresztény világhoz.
Zsigmond császár kívánságára a három rivális pápa közül az
egyik, XXIII. János, az Európát felzaklató bajok orvoslására egyetemes zsinatot
hívott össze Konstanzban. XXIII. János egyáltalán nem örült annak, hogy a
zsinatot össze kell hívnia. Jelleme és politikája még az olyan főpapok
vizsgálódását sem bírta ki, akiknek az erkölcse éppoly laza volt, mint a
korabeli egyházvezetőké, Zsigmond kívánságával azonban nem mert szembeszegülni.
A zsinat fő célja az egyházszakadás orvoslása és az
eretnekség kiirtása volt. Ezért a két ellenpápát és Husz Jánost, az új nézetek
fő terjesztőjét a zsinat elé idézték. Az előbbiek, féltve biztonságukat, nem
jelentek meg személyesen, hanem megbízottaikkal képviseltették magukat. János
pápa, a zsinat látszólagos összehívója súlyos kétségek között jött el. Azt
gyanította, hogy a császár titokban el akarja távolítani, és félt, hogy számot
kell adnia a tiarát meggyalázó bűnökért, és azokért, amelyekkel azt
megszerezte. Mégis nagy pompával, a legmagasabb rangú egyházi személyek és
udvaroncai kíséretében vonult be Konstanzba. A város egész papsága és
előkelősége, a polgárok hatalmas tömegével együtt kiment, hogy fogadja. A pápa
feje felett arany baldachin volt, amelyet négy főmagisztrátus vitt. Az
oltáriszentséget előtte vitték. A bíborosok és nemesek díszes öltözéke impozáns
látványt nyújtott.
Eközben egy másik jövevény is közeledett Konstanzhoz: Husz
János. Tudta, hogy milyen veszély fenyegeti. Úgy búcsúzott el barátaitól,
mintha soha többé nem találkoznának.
Azzal az érzéssel haladt útján, hogy az egyenesen a
máglyára vezet. Csehország királyától és Zsigmond császártól ugyan kapott
egy-egy menlevelet az útra, mégis mindent elrendezett, mint aki számít a
halálra. Egyik levelében, amelyet prágai barátainak címzett, ezt írta:
"Testvéreim... a királytól kapott menlevelemmel távozom közületek, hogy
találkozzam számos halálos ellenségemmel... Teljesen rábízom magam a Mindenható
Istenre, Megváltómra. Hiszem, hogy meghallgatja buzgó imátokat, bölcs és okos
beszédre nyitja számat, hogy szembe tudjak velük szállni. Szentlelkével
megerősít az igazságban úgy, hogy bátran szembenézzek kísértéssel, börtönnel,
és ha kell, a kegyetlen halállal is. Jézus Krisztus szenvedett azokért, akiket
szeret. Csodálkozhatunk-e akkor példáján, amit azért hagyott nekünk, hogy mi is
türelemmel viseljünk el mindent üdvösségünkért? Ő Isten, mi pedig teremtményei
vagyunk. Ő az Úr, mi pedig a szolgái. Ő a világ Ura, mi pedig hitvány halandók.
Ő mégis szenvedett! Miért ne szenvednénk mi is, különösen, ha a szenvedés
megtisztít? Ha tehát kedveseim, halálom növeli Isten dicsőségét, imádkozzatok,
hogy gyorsan következzék be, és Isten tegyen képessé arra, hogy minden csapást
el tudjak viselni. Ha pedig úgy jobb, hogy visszatérjek közétek, imádkozzunk
Istenhez, hogy szégyenfolt nélkül térjek vissza, és az evangélium igazságának
egy kis töredékét se hallgassam el; hogy olyan jó példát hagyjak testvéreimnek,
amit követhetnek. Talán soha többé nem láthatjátok arcomat Prágában. De ha a
Mindenható Isten vissza akar adni nektek, akkor még nagyobb odaadással
növekedjünk törvényének ismeretében és szeretetében. "
Egy másik levélben, amely egy papnak szólt, aki az
evangélium híve lett, Husz mélységes alázattal beszélt saját hibáiról. Azzal
vádolta magát, hogy "élvezettel viselt pompás öltözéket, és órákat
fecsérelt el haszontalan dolgokkal". Majd ezeket a megható intelmeket
tette hozzá: "Bárcsak Isten dicsősége és lelkek mentése foglalkoztatná
elmédet, és nem az egyházi javadalmak és birtokok! Óvakodj attól, hogy a
házadat jobban ékítsd, mint a lelkedet! Mindenekelőtt lelked építésére legyen gondod!
Légy jóindulatú és önzetlen a szegényekhez, és anyagi javaidat ne pazarold
lakomákra! Ha nem javulsz meg és nem tartózkodsz a hiábavaló dolgoktól, attól
tartok, néked is kemény fegyelmezésben lesz részed, akárcsak nekem ... Ismered
tanaimat, mivel gyermekségedtől fogva oktattalak, ezért nem szükséges többet
írnom neked. De Urunk szerelmére, esdekelve kérlek, ne kövesd azokat a
haszontalanságokat, amelyeket tőlem láttál!" A levél borítékjára még ezt
írta: "Kérlek barátom, ne törd fel addig e pecsétet, amíg halálomról meg
nem bizonyosodtál! "8 Útközben Husz mindenütt látta tanai elterjedésének
jeleit, és azt, hogy az emberek szívesen fogadják. Csak úgy tódultak hozzá.
Egyes városokban a magisztrátusok kísérték az utcákon.
Konstanzba érkezésekor Husz teljes szabadságot kapott. A
császári menlevélen kívül a pápa személyesen garantálta védelmét. A pápa és a
bíborosok azonban megsértették e határozott és megismételt nyilatkozatot, mert
parancsukra a reformátort csakhamar letartóztatták és egy undorító börtönbe
vetették. Később átvitték a Rajnán túlra egy erődített várkastélyba, és ott
raboskodott tovább. A pápa nem sok hasznot húzott szószegéséből. Nemsokára
ugyanabba a börtönbe került. A zsinat bebizonyította, hogy gyilkosságon, szentségáruláson
és paráznaságon kívül a leggaládabb bűnökben vétkes, "amelyeket nem illik
megnevezni". Ezt a zsinat maga jelentette ki. Végül megfosztották a
tiarától, és börtönbe vetették. Az ellenpápákat szintén eltávolították, és új
pápát választottak.
Bár a pápa egymaga nagyobb bűnöket követett el, mint amivel
Husz egyszer is vádolta a papokat, és amiért reformációt követelt, mégis
ugyanaz a zsinat, amely a pápát megalázta, lépéseket tett a reformátor
elpusztítására is. Husz bebörtönzése mélységes felháborodást keltett
Csehországban. Tekintélyes nemesek nyomatékosan tiltakoztak a zsinatnál e
gyalázatosság ellen. A császár, aki nem szívesen egyezett bele a menlevél
megsértésébe, ellenezte a Husz ellen lefolytatott eljárást. De a reformátor
ellenségei rosszindulatúak és elszántak voltak. Hivatkoztak a császár
elfogultságára, gyengeségére és az egyházért való buzgólkodására. Hosszas
érveléssel próbálták bebizonyítani, hogy "az eretnekeknek vagy
eretnekséggel gyanúsítottaknak adott szót nem kell megtartani, még akkor sem,
ha a császár és a király menlevelet adott nekik". Így hát győztek.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Szerelemből házasodott össze Salamon Egyiptom
hercegnőjével? Gyönyörű és okos volt, vagy csak politikai érdekekből házasodtak
össze? Bár a Krónikák második könyve megkímél bennünket attól a ténytől, hogy Salamonnak
voltak „feleségei, hétszáz
királynéasszony és háromszáz ágyas” (1Kir 11:3), ebből a fejezetből mégis
világosan látható a király lelki bukása. „És
felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet néki
épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel
királyának, Dávidnak házában; mert szentséges hely az, mivel az Úr ládája abba
vitetett” (2Krón 8:11).
A feljegyzésben azt találjuk, hogy Salamon tisztán felismerte vétkét. Nem is tudja a fővárosban tartani feleségét azzal a tudattal, hogy a templom mellet lakik, aminek felépítésén oly’ sokat fáradozott.
Élete egy pontján olyan döntést hozott, amivel hűtlen lett Isten parancsolatához, hogy ne kössön szövetséget, és ne házasodjon más népből való hajadonokkal. Ez az egy döntése egész életére kihatással volt, és ez hozta be a bálványimádást és szenvedést Izrael életébe is sok-sok generáción keresztül.
Történhetett volna másképp is. Még volt lehetőség bűnbánatra, segítség a felesége számára, hogy Salamon Istenhez vezethesse őt, így hátrahagyhatja az egyiptomi isteneket. De gyakran megtörténik, hogy egy bűn, amit nem bánunk meg, újabb és újabb bukásokhoz vezet, míg végül lelkiismeretünk teljesen eltompul.
Van olyan bűnöd, amiről Isten beszélne veled? Siess, és keresd Őt teljes szíveddel!
Scott Griswold
220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
6. fejezetéhez
(október 20-26.).
Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből!
Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek
ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki
állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták
használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.
Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy
kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá,
hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot
prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők
újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket
festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És
ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni
kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is
találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?
Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten
türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre.
Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot
befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is
lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat.
Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes
hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.
Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius
iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba
Á𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlés