Higgyetek az Ő prófétáinak - október 1 - KEDD - 1 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1541. nap

A római egyház hatalomra jutása a sötét középkor kezdetét jelezte. Hatalma növekedésével mélyült a sötétség. Az emberek hite Krisztus, az igazi fundamentum helyett a római pápa személyére épült. Bűneik bocsánatát és örök üdvösségüket nem Isten Fiától, hanem a pápától, valamint a pápa által felhatalmazott papoktól és főpapoktól várták. Azt tanulták, hogy földi közbenjárójuk a pápa, és hogy a pápa közvetítése nélkül senki sem közeledhet Istenhez. Azt is mondták, hogy a pápa Istent helyettesíti, és ezért feltétlen engedelmességgel tartoznak neki. E követelményekkel szembeni engedetlenség elég ok volt arra, hogy a vétkesek testet és lelkét a legszigorúbb büntetéssel sújtsák. Így terelték az emberek figyelmét Istenről gyarló, tévedő és kegyetlen emberekre; sőt mi több, magára a sötétség fejedelmére, aki általuk gyakorolta hatalmát. A bűnt a szentség köntösébe bújtatták. Amikor a Szentírást elnémítják, és egyes emberek magukat teszik Isten helyére, akkor a következmény csak csalás, megtévesztés és eldurvulás lehet. Az emberi törvények és hagyományok felmagasztalását erkölcsi romlottság követte. Mindig ez a következménye annak, ha Isten törvényét félredobják.

Veszélyes napok voltak ezek Krisztus egyháza számára. Kevesen hordozták híven Krisztus zászlaját. Bár az igazság nem maradt bizonyságtevők nélkül, időnként mégis úgy tűnt, hogy a tévelygés és a babona diadalmaskodik, és az igaz vallást száműzi a földről. Isten evangéliuma eltűnt a szem elől, a vallási formák pedig megsokszorozódtak, és az emberekre szigorú követelmények terhe nehezedett.

Nemcsak arra tanították őket, hogy a pápát tartsák közbenjárójuknak, hanem arra is, hogy saját cselekedeteikkel jóvá tehetik bűneiket, hogy hosszú zarándokutakkal, vezeklésekkel, az ereklyék imádásával, templomok, szentélyek és oltárok felállításával, nagy egyházi adományokkal - ilyen és hasonló tettekkel kell lecsillapítaniuk Isten haragját, vagy megszerezniük kegyét; mintha Isten olyan volna, mint az ember, aki semmiségekkel megharagítható, és ajándékokkal vagy vezekléssel megbékíthető.

A római egyház egyre nagyobb befolyásra tett szert, pedig az erkölcstelenség még az egyház vezetői között is eluralkodott. A nyolcadik század vége táján a római katolikusok kezdték azt mondogatni, hogy Róma püspökei már az egyház első századaiban is birtokolták azt a lelki hatalmat, amelyet akkor maguknak igényeltek. Szükség volt azonban arra, hogy ennek az állításnak valamiképpen hitelt szerezzenek. A hazugság atyja szívesen szolgált indítvánnyal. A szerzetesek hamis ősi iratokat gyártottak. Azelőtt soha nem hallott zsinati rendeletek kerültek elő, amelyek szerint a pápának a legrégibb időktől kezdve egyetemes érvényű fő hatalma van. És az igazságot megtagadó egyház mohón kapott ezeken a csalásokon.'

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+16&version=NT-HU

Az Úr ládájának Jeruzsálembe érkezése rendkívül örömteli esemény volt. A király arra kérte a Lévitákat, hogy különlegesen ünnepélyes énekekkel készüljenek erre a jeles alkalomra, és hogy ezeket az énekeket a léviták kórusa és zenekara adja elő, és az egész nép énekeljen velük. A hangszerek egész sora kelt életre csodálatosan ünnepélyes légkört teremtve.

Magasan képzett zeneművészeket kértek fel, hogy szenteljék oda önmagukat az Isten tiszteletének és imádatának szolgálatára a frigyláda előtt. Legfőbb megbízatásuk az volt, hogy vezessék a népet az Urat dicsőítő imáikban és énekeikben, esedezéseikben és hálaadásukban.

Minden apró részletre gondosan odafigyeltek ezen a különleges ünnepen. Minden egyes résztvevő kapott egy-egy kenyeret, húst és kalácsot. Egyszerű étel volt, mégis ízletes és tápláló.

A Krónikák első könyve 16. fejezetének 8-36. verseiben egy kifejezetten erre az alkalomra íródott verset olvashatunk, melynek sorai arra hívják a népet, hogy „énekeljenek néki, mondjanak dicséretet néki, beszéljenek minden csodálatos dolgairól'” (9. vers). A vers úgy írja le Istent, mint Aki az erős és hatalmas Úr, Aki óvja és védelmezi népét. A vers arra indítja az istentisztelet résztvevőit, hogy elmélkedjenek Isten jellemén: „Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága” (34. vers).

Az istentisztelet után a király megáldotta a népet, majd hazatért, hogy családját is megáldja (43. vers). Ezek a szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy bármilyen fontosak is a közért vállalt kötelezettségeink, és ha még oly jelenős is a szélesebb közösségért végzett  szolgálatunk, mégis azáltal hitelesebb istentiszteletünk, ha jobb szülőkké és derék állampolgárokká válunk.

Micsoda kiváltság lehetett részese lenni egy olyan istentiszteletnek, mint amilyen ez volt! Az Isten dicsőítő nép örömtől és boldogságtól ragyogó arccal, és Isten iránti bizalommal telt szívvel tért haza.

Urunk, taníts minket Téged dicsőíteni, magasztalni szentséged hatalmas voltát!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília