Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 6. fejezet 1564. nap
A prelátusok dühtől remegve félbeszakították Jeromos
beszédét: "Mi szükség van további bizonyítékra? Saját szemünkkel láthatjuk
a legmakacsabb eretneket. " Jeromos, aki e viharban is szilárd maradt, így
kiáltott: "Hogyan?! Azt hiszitek, hogy félek a haláltól? Egy teljes évig
egy félelmes föld alatti börtönben tartottatok, ami szörnyűbb volt, mint maga a
halál. Kegyetlenebbül bántatok velem, mint ahogy egy török, zsidó vagy pogány
tenné, és a hús szó szerint lerohadt csontjaimról. Mégsem panaszkodom, mivel a
siránkozás nem illik ahhoz, aki bátor; kifejezni sem tudom, mennyire
megdöbbent, hogy egy kereszténnyel ennyire embertelenek vagytok. "
Újra kitört a dühroham, és Jeromost sietve a börtönbe
vitték. De az összegyűltek között volt néhány olyan ember is, akikre Jeromos
szavai mélyen hatottak, és szerették volna életét megmenteni. Egyházi
méltóságok látogatták meg és unszolták, hogy engedelmeskedjék a zsinatnak. A
legfényesebb kilátásokat csillogtatták meg előtte jutalomként, ha meghódol Róma
előtt. De miként Mestere, amikor felkínálták neki a világ dicsőségét, Jeromos
is megingathatatlan maradt.
"Bizonyítsátok be nekem a Szentírásból, hogy tévedek -
mondta -, és elállok tőle. "
"A Szentírásból! - kiáltotta egyik megkísértője.
Általa kell mindent megítélni? Ki értheti meg azt, amíg az egyház meg nem
magyarázza?"
"Érdemesebb az emberi hagyományokban hinni, mint Megváltónk
evangéliumában? - kérdezte Jeromos. Pál nem biztatta azokat, akiknek írt, hogy
figyeljenek az emberi hagyományokra, hanem ezt mondta: 'Kutassátok az
Írásokat!'."
"Eretnek! - volt a válasz. Sajnálom, hogy ilyen sokáig
kérleltelek. Látom, hogy az ördög ösztökél. "
Jeromos felett nemsokára kimondták az ítéletet. Kivezették
ugyanarra a helyre, ahol Husz áldozta fel életét. Énekelve ment útján. Arca
örömtől és békétől ragyogott. Tekintete Krisztuson csüggött, és már nem félt a
haláltól. Amikor a hóhér mögéje lépett, hogy meggyújtsa a máglyát, a mártír így
kiáltott: "Lépj csak bátran előre, gyújtsd meg a tüzet előttem! Ha féltem
volna, nem lennék itt. "
Amikor a lángok felcsaptak . körülötte, imádkozni kezdett:
"Uram, mindenható Atyám - kiáltotta -, szánj meg, és bocsásd meg bűneimet,
hiszen tudod, hogy mindig szerettem igazságodat!" Hangja nem volt már, de
ajka még mozgott: imádkozott. Amikor a tűz megemésztette, a vértanú hamvait az
alatta levő földdel együtt összeszedték, és mint Husz hamvait, a Rajnába
szórták.
Így haltak meg Isten hű fényhordozói. De az általuk
hirdetett igazság világosságát - hősi példájuk fényét - nem lehetett kioltani.
Éppúgy nem lehetett útját állni a hajnalnak, amely éppen akkor hasadt fel a
világ számára, mint ahogy a napot sem lehet pályáján visszafordítani.
Husz kivégzése felszította Csehországban a felháborodás és
rémület lángját. Az egész nemzet tudta, hogy a papok gyűlöletének és a császár
árulásának lett az áldozata. Az igazság hűséges tanítója volt - mondták. A
zsinatot pedig, amely halálra ítélte, gyilkossággal vádolták. Husz tanai még
jobban magukra vonták a figyelmet, mint valaha. A pápa már korábban elrendelte
Wiclif írásainak elégetését. De az emberek a megmaradt példányokat most
előhozták a rejtekhelyükről, és tanulmányozni kezdték a Bibliával, illetve a
hozzáférhető bibliarészekkel együtt. A kutatás nyomán sokan elfogadták a
megreformált hitet.
Husz gyilkosai nem nézték tétlenül, ölbe tett kézzel a
mártír ügyének diadalát. A pápa és a császár összefogott, hogy összezúzza a
mozgalmat, és Zsigmond csapatai megtámadták Csehországot.
De támadt egy szabadító. Ziska, aki röviddel a háború
megindítása után elvesztette a szeme világát, és aki vakon is korának egyik
legtehetségesebb hadvezére volt, állt a csehek élére. A nép, bízva Isten
segítségében és ügyük igazságos voltában, szembeszállt az ellene harcba
indított leghatalmasabb hadsereggel. A császár újra és újra friss erőket
gyűjtve tört Csehországra, de szégyenletes vereséget szenvedett. A husziták nem
féltek a haláltól, és senki nem tudott megállni velük szemben. Néhány évvel a
harc megkezdése után a bátor Ziska meghalt. A helyét Procopius töltötte be, aki
ugyanolyan bátor és tapasztalt hadvezér volt, sőt bizonyos vonatkozásban még
rátermettebb vezető is.
A csehek ellenségei a vak harcos halálhírét kedvező
alkalomnak látták arra, hogy visszaszerezzék mindazt, amit elvesztettek. A pápa
keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, és újra hatalmas sereg csapott le
Csehországra, de ismét irtózatos vereséget szenvedett. A pápa újabb keresztes
háborút hirdetett meg. A fennhatósága alatt álló összes európai országból
embereket, pénzt és hadianyagot szerzett. Tömegek sereglettek a pápa zászlaja
alá azzal a bizonyossággal, hogy végre halálos csapást mérnek a huszita
eretnekekre. A hatalmas sereg a győzelembe vetett hittel rontott Csehországra.
A cseh nép azonban csatasorba állt, hogy visszaverje őket. A két sereg
megindult egymás felé. Már csak egy folyó választotta el őket egymástól.
"A keresztes vitézeknek sokkal nagyobb volt a haderejük. De ahelyett, hogy
a folyón gyorsan átgázolva harcolni kezdtek volna a huszitákkal, akik miatt oly
messziről jöttek ide, csendben megálltak, és nézték a harcosokat. " Majd
hirtelen valami titokzatos félelem szállta meg a pápai sereget. Az a hatalmas
hadsereg egyetlen kardcsapás nélkül felbomlott és szétszóródott, mintha
valamilyen láthatatlan hatalom kergette volna szét. Számos harcosukat
mészárolta le a huszita hadsereg, amely üldözőbe vette a menekülőket, és roppant
nagy hadizsákmány jutott a győzők kezére. A háború tehát nemhogy
elszegényítette volna Csehországot, de meggazdagította.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Roboám király erős
kézzel uralkodott, de hallgatni akart Isten prófétájának szavára. Feladta
Izrael megtámadására szőtt terveit. Helyette azonnal elkezdte a különböző
városok megerősítését, hogy megvédje uralmát Jeruzsálemben. Tény, hogy ragaszkodott Dávid és Salamon
útjához és megerősítette az igaz Isten tiszteletét.
Nem így történt
Izraelben. Jeroboám király mindenféle embereket toborzott, hogy papjai legyenek
az általa állított borjú- bálványoknál és bevezette a gonosz szellemek
tiszteletét. A papok, léviták és sokan mások is megtagadták, hogy ebben részt
vegyenek. Az elkövetkező három évre mind elhagyták Izraelt és Júdába távoztak.
Ez a jelentős elvándorlás megerősítette Júdát és hozzájárult Izrael későbbi
romlásához.
Ma ugyanaz az ellenség
munkálkodik, hogy Isten népét legyengítse.
A bálványimádás sokféle formája által dolgozik, felhasználva bármit,
amit csak tud, hogy elvonja az emberek idejét és figyelmét szerető Istenüktől.
Milyen vonzerők
gyakorolnak hatást a te életedre? Mi vonja el idődet és szeretetedet Uradról? De
tégy ellene! Elvonulhatsz egy biztonságos helyre – talán éppen a
számítógépedtől, vagy a telefonodtól távol –, hogy ott zavartalanul kereshesd
Isten jelenlétét. Még gyökeresebb változást eredményezne, ha elvinnéd
családodat egy olyan helyre, ahol az Istennel töltött idő és a szolgálat
lehetőségei még inkább megvalósíthatók! Tegyél egy lépést ma! Erősítsd meg
magadat! Erősítsd meg családodat! Erősítsd Isten királyságát!
Scott Griswold
220. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
6. fejezetéhez
(október 20-26.).
Nagyon sok dolgot tanultam ebből a fejezetből!
Amikor a Biblia majdnem eltűnt a folyamatos üldözések miatt, Isten ennek
ellenére utat talált, hogy megóvja. A hűséges emberei, az a kevés, aki
állhatatos maradt, még akkor is hozzáfértek a Szentíráshoz, és fel tudták
használni azt az evangélium ügyének előmozdítására a saját területükön.
Azt is megtanultam ebből a fejezetből, hogy
kreatívnak kell lennem Isten szavának kézbesítésekor. Talán te is emlékszel rá,
hogyan hallgattatták el a két prédikátort, miután röviden az igazságot
prédikálták. És bár megtiltották nekik, hogy a gyülekezetben beszéljenek, ők
újabb utat találtak arra, hogy kommunikáljanak, azáltal, hogy festményeket
festettek, amelyek a Jézus és a büszke papok közti különbséget mutatták be. És
ezek az illusztrációk felkeltették az emberek lelkiismeretét, hogy kutatni
kezdjenek. Miért adjuk fel olyan könnyedén, amikor talán alternatív módját is
találhatnánk, hogy Istent megdicsőítsük azzal, hogy előrevisszük a munkáját?
Végül pedig azt, hogy a reformereknek Isten
türelmesen, egyszerre csak egy dolgot tanított meg, és nem mindent egyszerre.
Isten tudta, hogy nem lennének képesek egyszerre túl sok világosságot
befogadni. Ha Isten lépésről lépésre vezeti az embereket, akkor nekem is
lépésről lépésre kell vezetnem őket, úgy, hogy egyszerre nem adok túl sokat.
Amikor tanácsot adok nekik, nem hihetem, hogy azzal segítenék, ha az összes
hibájukra rámutatnék. Köszönöm, Istenem, ezeket a gyakorlati leckéket! Ámen.
Prescella Francis
az iEAT Jr (alap- és középfokú misszionárius
iskola) igazgatója, Sabah, Malaysia
Fordította Gősi Csaba
Á𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlés