Higgyetek az Ő prófétáinak - október 22 - KEDD - János evangéliuma 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 16. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2016&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten nem szereti a vakbuzgóságot. Isten várja, hogy lelkesen és buzgón szeressük Őt, de a vakbuzgóságot nem szereti. A tanítványainak elmondja, hogy lesznek olyanok, akik azért bántják és gyilkolják majd őket, mert tetszeni akarnak Istennek. Milyen önellentmondás! Valaki Isten iránti szeretetből és buzgalomból gyilkolja Isten legjobb barátait.                    

2.   Isten egyre jobbat és jobbat ad. Isten előre megy, fölfele megy, jobbat ad. Jó volt az, hogy Jézus a tanítványokkal volt és velük élt. A tanítványok el sem tudtak volna képzelni ennél jobbat. Aztán Jézus azt mondta nekik, hogy jobb, ha elmegy, mert valami jobbról gondoskodik számukra, a Szentlélek jelenlétéről és segítségéről. Jézus mennybemenetelével és a Szentlélek eljövetelével Jézus közelebb került a tanítványaihoz, mintha nem ment volna el. A tanítványok ezen túl még bensőségesebb közösséget éltek meg Jézussal a Szentlélek által, mint, amikor fizikálisan köztük élt.

3.   Isten megítéli a világ Fejedelmét. Azért is jobb, hogy Jézus az Atyához ment, mert ez a fejezet azt mondja, hogy ez jelentette a világ Fejedelmének megítéltetését. A világ Sátán vereségét várja, mert amíg ő létezik, nem vagyunk biztonságba. Viszont az, hogy Jézus az Atyához ment azt jelentette, hogy megszületett a győzelem fölötte. Ő már egy legyőzött ellenség, aki nemsokára el fog tűnni a világegyetem színpadjáról.

4.   Isten kideríti az igazságot. Jézus azt mondta, hogy a Szentlélek meg fogja győzni a világot arról, hogy mi a bűn, mi az igazság és mit jelent az ítélet. Ezekre mind szükség van ahhoz, hogy Isten lezárhassa a bűn világának történelmét és elhozza az Ő országát. 

5.   Istent boldog találkozást ígér. Jézus elmondja a tanítványainak, hogy egy kis idő múlva el kell válniuk, de egy kis idő múlva újra láthatják egymást. Milyen szomorúak voltak a tanítványok, amikor Jézus azon a pénteken meghalt! És milyen boldogok voltak a feltámadás reggelén, amikor találkoztak! Milyen szomorúak voltak, amikor Jézus elköszönt tőlük, és milyen boldogok lesznek majd visszatérésekor, amikor újra találkoznak és újra együtt lesznek, hogy aztán soha többé ne kellejen elválniuk.               

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki felkészít a váratlan eseményekre

b.   akit szintén elszomorít az elválás (Jézus szomorú volt, amikor készült elköszönni tanítványaitól)

c.    aki tudja, hogy mennyit tudunk elviselni és pontosan annyit oszt meg velünk

d.   aki gondoskodik arról, hogy eljussunk a teles igazságra

e.   aki megadja nekünk azt, amit Fia nevében kérünk Tőle

f.     aki szereti azokat, akik Fiában hisznek

g.   akiben békességre lelünk

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te mindig jobbat és jobbat akarsz neki adni, és valami jobbról gondoskodsz számára, mint amit el tud képzelni, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet

72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (3. rész)

Mikor felfogták Krisztus szavainak a súlyos voltát és megemlékeztek arról, hogy Krisztus mondásai mindig igaznak bizonyultak, akkor félelem és bizalmatlanság, gyanakvás fogta el őket. A legfájdalmasabb érzéssel a szívükben egymás után tették fel a kérdést Jézusnak: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22). Júdás azonban továbbra is hallgatott. János végül mély fájdalommal azt kérdezte Jézustól: "Uram, ki az?" (Jn 13:25) Jézus azt felelte neki: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint megvan írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja, jobb volna annak az embernek, ha nem született volna meg" (Mt 26:23-24). A tanítványok közelről kutatva tekintettek egymás arcába, mikor azt kérdezték: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22) Júdás azonban hallgatásával most mindegyikük figyelmét magára vonta. A kérdések zűrzavara és a megdöbbenés kifejezése közben Júdás nem hallotta meg Jézus válaszát, amit János kérdésére adott. Júdás azonban most, hogy megszabaduljon a tanítványok fürkésző tekintetétől, feltette Jézusnak ugyanazt a kérdést, amit előzőleg a tanítványok is mind feltettek neki: "Én vagyok-e az, Mester?" Jézus komolyan így válaszolt néki: "Te mondád" (Mt 26:25).

Szándékának a kitudódása után Júdás meglepődve és megzavarodva felállt és sietve elhagyta a helyiséget. "Monda azért neki Jézus: Amit cselekszel,  hamar Cselekedjed [...] Az pedig mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka" (Jn 13:27.30). Éjszaka volt az az áruló számára mikor elfordult Jézustól, és kiment a külső sötétségbe.

Júdásnak, amíg meg nem tette ezt a lépést, még mindig volt lehetősége a bűnbánatra. Mikor azonban elhagyta Ura jelenlétét és a tanítványtársai közösségét, akkor hozta meg végső döntését. Átlépte azt a határvonalat, amelyet visszafelé már soha többé nem léphetett át.

Egészen csodálatos, ahogy Jézus hosszú szenvedése alatt ezzel a megkísértett lélekkel foglalkozott. Semmit sem mulasztott el megtenni, amit megtehetett Júdás megmentése érdekében. Miután Júdás kétszer is elkötelezte magát arra, hogy elárulja Urát, Jézus még mindig adott neki lehetőséget a bűnbánatra. Jézus elolvasta az áruló szívének titkos szándékát és ezzel megadta Júdásnak istensége végső és meggyőző nyilvánvaló bizonyítékát. A hamis tanítvány számára ez volt a végső felhívás a bűnbánatra. Krisztus egyetlen olyan kérést, felhívást sem hagyott szótlanul, aminek a kimondására isteni-emberi szíve késztette. Ámbár az irgalmasság hullámai visszaverődtek Júdás konok gőgjének sziklafaláról, ezek a hullámok mégis ismételten visszatértek a legyőző szeretet egyre erősebb dagályával. Ámbár Júdást meglepte és megrettentette bűnének a felfedése, de ez nem késztette bűnbánatra, hanem csak még eltökéltebbé tette szándéka megvalósításában.

Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19). Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásnak el kellett jutnia élete szörnyű végéhez, akkor eszükbe jutott az a jajkiáltás, amelyet Jézus mondott ki az áruló felett.

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 21 - HÉTFŐ - János evangéliuma 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 15. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2015&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten szeretné, ha teljesen összegabalyodnánk Vele. Jézus azt mondja, hogy legyünk Benne, Ő pedig bennünk. Hogyan lehet ezt elképzelni? Isten bennünk és mi Istenben. Mindenki mindenkiben és oda-vissza. Ez egy teljes összegabalyodás Vele. Különös szemléltetés, de nagyon szép és nagyon mély.                    

2.   Isten megtisztít, hogy gyümölcsöt teremjünk. Isten gondoskodik arról, hogy életünknek értéke és értelme legyen. Ehhez gondozásra és megtisztításra van szükség. Nem mi tisztítjuk meg magunkat, nem mi metsszük meg magunkat, hanem az Isten. Isten tudja, hogy mit kell eltávolítani és tudja, hogy mit kell megtisztítani.

3.   Istenben maradni azt jelenti, hogy a szeretetben maradni. Titokzatos dolog, hogy mit jelent Istenben maradni. Ez a fejezet azonban világossá és egyértelművé teszi ezt számunkra, és azt mondja, hogy ez nem más, mint a szeretetben maradni. Amikor kiesünk a szeretetből, amikor már nem a szeretet jellemzi az életünket, akkor kiestünk Istenből.

4.   Isten igazi örömmel akar megajándékozni. Jézus azt mondja, hogy azt akarja, hogy örömünk teljessé legyen. A megmetszéssel és megtisztítással nem fájdalmat akar okozni nekünk az Isten, hanem örömet. Teljes örömet. A szolgálattal, az áldozatkészséggel, nem terhet akar Isten ránk tenni, hanem örömünk teljesedését akarja elérni. 

5.   Istent gyűlöli a világ. A világ valamikor Istent tükrözte, de amikor a bűn elhatalmasodott, a világ fokozatosan elveszítette az Istenre való hasonlósgát, és egyre inkább elkezdett Isten ellenségére hasonlítani. A világ azért gyűlöli Istent, mert már nem rá hasonlít. Nem az Ő elvei érvényesülnek. Az Isten elvei ellentétben állnak a világgal és annak elveivel. Ha mi átmegyünk a bűn világából (megtérés által) az Isten világába, akkor a világ, mint idegen testet kilök bennünket önmagából.               

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki tudja, hogyan kell gondozni és ápolni bennünket

b.   aki az Ige által tisztít meg bennünket

c.    aki életünk, létünk és hitünk alapja és forrása

d.   aki azt akarja, hogy megmaradjunk az Ő szeretetében

e.   aki jó dolgokat parancsol nekünk, pl. maradjunk meg szeretetében, hogy örömünk teljessé legyen, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket

f.     aki barátainak tart bennünket

g.   aki annyira szereti barátait, hogy életét adja értük

h.   aki nem szolgákként tekint ránk, hanem barátokként

i.     aki kiválasztott bennünket Magának

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy maradjon meg Benned és maradjon meg a szeretetben. Adjad, hogy soha ne essen ki Belőled, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet

72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (2. rész)

Krisztus még mindig csendben az asztalnál ül, amelyre már feltették a húsvéti vacsorát. A kovásztalan kenyér, amelyet a húsvéti időszakban használtak, előtte volt. A kiforratlan húsvéti bor szintén ott volt az asztalon. A kenyeret és a bort Krisztus jelképként alkalmazza saját szeplőtlen áldozata ábrázolására. Sem a kenyeret, sem a bort nem rontotta meg az erjedés, a bűn és a halál jelképe. Őt ábrázolták, "a hibátlan és szeplőtlen bárányt, a Krisztust" (1Pt 1:19).

"És mikor ők evének, vevén Jézus a kenyeret, és hálákat adván megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat, és hálákat adván, adá nékik, és ivának abból mindnyájan. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakéra kiontatik. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában" (Mk 14:22-25).

Júdás, az áruló is részt vett ezen a szent szertartáson. Júdás is megkapta Jézustól megtört testének és kiontott vérének a jelképeit. Júdás is hallotta Jézusnak ezeket a szavait: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Júdás, az áruló azonban, miközben ott hevert Isten Báránya jelenlétében, saját sötét szándékának a megvalósításán töprengett és dédelgette sötét, áruló gondolatait.

A lábmosásnál Krisztus meggyőző bizonyítékát adta annak, hogy megértette Júdás jellemét: "Nem vagytok mindnyájan tiszták!" (Jn 13:11), - mondta tanítványainak. Ezek a szavak meggyőzték a hamis tanítványt arról, hogy Krisztus tud titkos szándékáról. Krisztus most még világosabban beszélt. Mikor ott hevertek az asztalnál ránézett tanítványára és azt mondta: "Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem, hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem" (Jn 13:18).

A tanítványok még most sem gyanakodtak Júdásra. Azt azonban látták, hogy Krisztus szemmel láthatóan megszomorodott. Mindegyikük lelkére felhő telepedett, valami szörnyű szerencsétlenség balsejtelme, amelynek az értelmét nem értették meg. Amint csendben ettek, Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, tiközületek egy elárul engem" (Mt 26:21). Jézusnak ezekre a szavaira csodálkozás és megdöbbenés ragadta meg őket. Nem tudták felfogni, hogy közülük bárki is áruló módon viselkedhetnék isteni Tanítójukkal. Miért árulhatnák el Őt? És kinek? Kinek szívében születik meg egy ilyen terv? Bizonyára nem a kedvelt tizenkettő egyikének a szívében, akik mindenekelőtt abban a kiváltságban részesültek, hogy hallották Krisztus tanítását, akik részesültek Krisztus csodálatos szeretetében, és akik iránt olyan nagy figyelmet tanúsított, hogy szoros közösségbe vonta őket magával!

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 20 - VASÁRNAP - János evangéliuma 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 14. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2014&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten élhető helyet készít számunkra. Isten tudja, hogy ez a föld lakásra alkalmatlan számunkra; ez a föld, ahol szomorúság, betegség, halál, gyűlölet, természeti katasztrófák, háborúk sújtanak; ahol nem lehetünk azokkal, akiket szeretünk, ezért készített számunkra egy olyan otthont, amely lakhatásra alkalmas. Mivel Jézus ezt megígérte, ez teljesen bizonyos.                    

2.   Isten annyira szeret, hogy megkéri a kezünket. Jézus ígérete ebben a fejezetben nem csak egy ígéret, hanem egy szerelmi vallomás is. Abban az időben, amikor két fiatal egymásba szeretett, a fiatalember ezt az ígéretet tette szeretett menyasszonyának, amit ennek a fejezetnek az első verseiben találunk. Azt mondta neki, hogy az apám portáján sok hely van. Most elmegyek és építek oda egy hajlékot kettőnknek, és amikor készen vagyok, eljövök érted és elviszlek oda, hogy azután mindig együtt lehessünk. A vőlegény boldogan épített, a menyasszony boldogan várakozott. Ez történik most is. Jézus boldogan készíti az otthonunkat, mi pedig boldogan, de türelmetlenül várjuk, hogy értünk jöjjön.

3.   Isten a Fiában mutatta meg, hogy milyen az Ő jelleme. Ez a leghatékonyabb önkijelentés. Aki látta a Fiút, látta az Atyát. Ahogy Jézus élt, ahogy szolgált, ahogy szeretett, olyan az Isten.

4.   Isten Pártfogót biztosít nekünk. Egyes fordítók Vigasztalónak fordítják ezt a szót, ami a valóságban egy olyan személyt jelet, ami mellénk áll. Ebben benne van az, hogy szükség esetén megvigasztal, szükség esetén pártfogol. Szükség esetén kiáll mellettünk, szükség esetén megvéd, megoltalmaz, vezet, bölcsességet ad, bűnbánatra vezet, megtérésre vezet és felruház bennünket mennyei erővel, és Ő nem más, mint a Szentlélek. 

5.   Isten igazi békességet ad. Jézus az Ő békességét ígéri nekünk, olyan békességet, amit a világ nem tud adni, de amit el sem tud venni.                

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki ismeri nyugtalanságainkat, és igazi megoldást tud adni azokra

b.   akiben igazi nyugalmunk lehet, mert Ő a mi igazi hajlékunk

c.    aki az út, az igazság és az élet

d.   aki megadja, amit Tőle kérünk, ha azzal megdicsőítjük Őt, azaz a mi javunkra válik

e.   aki nem hagy árván minket – Ő a mi Atyánk

f.     aki mindenre megtanít és eszünkbe juttatja, amire emlékeznünk kell

g.   aki előre felkészít bennünket, hogy ne érjen meglepetés

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megismerje a Te igazi jellemedet, Adjad, hogy Te, mint Pártfogó és Vigasztaló mindig ott lehess mellette, amikor szüksége van Rád, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet

72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (1. rész)

Máté 26:20-29; Márk 14:17-25; Lukács 22:14-23; János 13:18-30

"Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend" (lKor 11:2-26).

Jézus ott állt az Ó- és Újszövetség fordulópontján, a két szövetség két nagy ünnepének találkozásánál. Krisztus, Isten hibátlan Báránya elkezdte bűnáldozatként bemutatni magát, hogy ilyen módon véget vessen a jelképek és istentiszteleti szertartások ama rendszerének, amely négyezer év óta az ő halálára mutattak. Mikor tanítványaival megette a húsvéti vacsorát, akkor ennek a helyettesítése szerezte ezt a szolgálatot, amelynek nagy áldozata emlékjeléül kellett szolgálnia. A zsidó nemzeti ünnep érvénye örökre megszűnt. Azt a szolgálatot, amelyet Krisztus akkor és ott elrendelt, figyelembe kellett és kell venni minden követőjének, minden országban és minden korszakban az idők végezetéig.

A húsvét az egyiptomi fogságból, rabszolgaságból való megszabadításnak a megemlékezésére szolgált. Isten parancsolta meg a zsidóknak azt, hogy évről-évre, mikor a gyermekek megkérdezik ennek az elrendelt ünnepnek értelmét, akkor a megszabadítás történetét ismét és ismét beszéljék el nekik. Ezt a csodálatos megszabadulást ilyen módon kellett frissen megtartani minden egyes nemzedék emlékezetében. Az Úrvacsorát Jézus annak a nagy szabadításnak a megemlékezésére rendelte el, amit Ő eszközölt ki halála eredményeként. Amíg Krisztus másodszor is eljön hatalommal és dicsőséggel, ezt az isteni elrendelést kell ismételten megünnepelnünk. Ez az az eszköz, amellyel Krisztus nagy művét frissen kell megtartanunk emlékezetünkben.

Az Egyiptomból való szabadulás idejében Izrael gyermekei állva ették meg a húsvéti vacsorát, felövezett derékkal és vándorbottal a kezükben, készen az indulásra, vándorútjuk megkezdésére (Vö. 2Móz 12:11). Ez a mód, amellyel megünnepelték ezt az isteni elrendelést, összhangban volt akkori állapotukkal és körülményeikkel. Igen, mert éppen kivonulófélben voltak Egyiptom földéről, hogy megkezdjék fáradságos és nehéz vándorlásukat a pusztaságon át. Krisztus idejére azonban a helyzetük gyökeresen megváltozott. Most nem egy idegen földről voltak kiindulófélben, hanem saját országukban laktak. Összhangban azzal a nyugalommal, amivel Isten választott népeként megajándékozta őket, már fekvő helyzetben vettek részt a húsvéti vacsorán. Heverőket helyeztek el az asztal körül, és a vendégek azokra dőltek le a bal karjukra támaszkodva és a jobb kezüket szabadon hagyva, hogy evés közben használhassák. Ebben a helyzetben a vendég annak mellére hajthatta fejét, aki közvetlenül mellette ült. A lábaikat, mivel azokat a heverő külső peremén nyújtották ki, minden nehézség nélkül megmoshatta valaki, aki a kör külső oldalán körbejárta az asztalt.

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 19 - SZOMBAT - János evangéliuma 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 13. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2013&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten leereszkedik az emberhez. Ebben a fejezetben úgy látjuk Istent, mint aki az Ő teremtményeinek lábához térdel. Természetesnek vesszük azt, hogy mi emberek és teremtmények leborulunk az Ő lábához, de, hogy Ő térdelne le az ember lábához, az felfoghatatlan. Pedig ez történt a lábmosásnál. A Teremtő Isten kezébe vette az ember lábát és megmosta azt. És ezt mindig megteszi, amikor mi is megmossuk testvérünk lábát. A mi kezünkkel mossa meg azt.                     

2.    Isten megtalálja a szívhez vezető utat. A tanítványok szíve nagyon kemény és megközelíthetetlen volt ahhoz, hogy megértsék, miért jött Jézus a földre, és mit miért tett. Viszont, miután megmosta a lábukat, a szívük és elméjük csodálatosan megnyílt. Jézus a lábukon keresztül jutott el a szívükhöz. Ezek után mondta el legjelentősebb tanításait az Ő visszajöveteléről, a Szentlélekről, a Benne való maradásról és főpapi imáját az egységről. Amit az elmúlt három és fél év alatt nem tudott elmondani nekik, elmondta a lábmosás és szenvedéseinek kezdete között.

3.    Az isteni nagyság abban a képességében rejlik, hogy tud kicsi lenni. Miközben a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb, Jézus letérdel a lábukhoz és megmossa azt. A hatalom megijeszti az embert, még Isten hatalma is. Isten az Ő hatalmával nem tud az emberi szívhez közel férkőzni, leereszkedésével és kedvességével viszont igen.  

4.    Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Jézus azt mondta, hogy ezért adta a lábmosás szertartását. Megmutatja, hogy a rang, a tisztség, az uralkodás nem tesz boldoggá. Az alázatos szolgálat viszont igen.  

5.    Isten tud egy asztalnál ülni ellenségével. Jézus három és fél év alatt nem mutatta ki, hogy tud Júdás áruló szándékáról. Ugyanolyan kedves és türelmes volt hozzá, mint a többiekhez, és még az utolsó vacsorán is tudott egy asztalnál ülni vele.                

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szereti az Övéit, mindvégig szereti őket

b.    aki azt szeretné, hogy közünk legyen Hozzá

c.    aki azt szeretné, hogy tiszták legyünk, ezért kész megtisztítani minket

d.    aki szeretné, ha tükröznénk az Ő jellemét, és követnénk az Ő példáját az alázatosságban

e.    aki szeretné, ha mi is olyan közeli és meghitt viszonyban lennénk Vele, mint János, aki az Ő kebelére hajolt

f.      aki azt szeretné, hogy úgy szeressük egymást, mint ahogy Jézus szeret minket

g.    aki azt szeretné, ha igaz tanítványai lennénk, akinek a célja az, hogy olyan legyen, mint a Mestere

Ima éretted: Istenem, köszönöm, hogy az olvasó szívéhez is megtaláltad az utat. Adjad, hogy érezze és értékelje ezt a közelséget és ez tegye széppé és boldoggá az Ő életét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 70-71 fejezet

71. fejezet – „A SZOLGÁK SZOLGÁJA” (5. rész)

A szent mennyei Megfigyelő jelen van ennél az elrendelt cselekménynél, hogy a lelkünk egyik kutatójává, bűneinkről való egyik meggyőzőnkké és bűneink megbocsátásának egyik áldott biztosítékává tegye azt számunkra. Krisztus is ott van kegyelmének teljességével, hogy megváltoztassa gondolataink áramlatát, amely önzésünk csatornáin folyt le. A Szentlélek életre kelti azoknak az érzékenységét, akik Uruk példáját követik. Mikor megemlékezünk Üdvözítőnk megalázkodásáról, akkor gondolat gondolathoz kapcsolódik, az emlékek láncolata jelenik meg szemeink előtt, Isten nagy jóságának és kegyének és földi barátai iránt tanúsított gyengédségének az emlékei. Eszünkbe jutnak az elfelejtett áldások, a rosszul felhasznált irgalmasságok és a semmibe vett kedvességek. Nyilvánvalókká lesznek a keserűségnek azok a gyökerei, amelyek elnyomták, sőt kiirtották a szeretet drága palántáit. Visszatérnek emlékezetünkbe jellemünk hibái, kötelességeink elmulasztásai, Isten iránti hálátlanságunk, embertársaink iránt tanúsított hideg, rideg magatartásaink. Bűnösségünket abban a világosságban látjuk majd meg, amelyben Isten is látja azt. Gondolataink nem az önelégültség, hanem a szigorú önmegrovás és alázatosság gondolatai lesznek. Elménk arra készül fel, hogy ledöntsön minden olyan akadályt, amely létrehozhatja az elidegenedést. Eltávolítunk magunkból minden gonosz gondolatot és beszédet. Csak a megvallott bűnök lehetnek megbocsátott bűnök. Krisztus leigázó kegyelme tér be a lelkünkbe, és Krisztus szeretete vonja együvé szívünket embertársunk szívével áldott egységbe.

Ha a lábmosás rendtartását ekképpen gyakoroljuk, akkor lángra lobban a vágy szívünkben egy magasabbrendű lelki élet után. Erre a vágyunkra az isteni Tanú válaszol majd. A lelkünk felemelkedik, és abban a tudatban vehetünk részt az úrvacsorában, hogy bűneinket Isten már megbocsátotta nékünk. Krisztus igazságosságának a napfénye betöltötte elménk rejtett kamráit és lelkünk templomát. Mi is meglátjuk azt, amit Keresztelő János meglátott: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29).

Azok számára, akik már megkapták a szolgálatnak ezt a lelkét, az úrvacsora sohasem válhat pusztán szertartási eseménnyé. A szolgálat lelkének ez lesz állandó leckéje a számunkra: "Szeretettel szolgáljátok egymást!" (Gal 5:13). Tanítványai lábának a megmosásával Krisztus nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy Ő elvégez minden szolgálatot, bármilyen megalázó lenne is az, amely tanítványait vele együtt örököseivé tenné a mennyei kincsek örökkévaló gazdagságának. Krisztus tanítványai ugyanennek a szertartásnak az elvégzésével hasonló módon elkötelezték magukat arra, hogy szolgálják embertársaikat. Valahányszor helyes lelkülettel ünneplik meg ezt az Úr által rendelt szertartást, mindannyiszor Isten gyermekei szent kapcsolatba kerülnek egymással azért, hogy kölcsönösen segítsék és támogassák egymást. Elkötelezik magukat arra, hogy életüket önzetlen szolgálatra adják oda. De nem csak egymásért. A munkamező számukra éppen olyan széles, terjedelmes, mint Mesterüké volt. A világ teli van azokkal, akiknek szükségük van a szolgálatunkra. A szegények, a tehetetlenek, a tudatlanok mindenütt kéznél vannak. Azok, akik közösségbe kerültek Krisztussal a felház szobájában az úrvacsora elfogyasztásával, úgy mennek ki onnan, és úgy mennek tovább, hogy hasonlóképpen szolgáljanak, ahogy Ő szolgált.

Jézus, akit mindenek szolgáltak, azért jött el, hogy mindeneknek a szolgája legyen. Mivel pedig Jézus mindeneket szolgált, őt is újból szolgálják és tisztelik majd mindenek. Azoknak, akik rendelkeznek Krisztus isteni tulajdonságaival és megosztják vele a megváltott lelkek látásának az örömét, követniük kell önzetlen szolgálata példáját. {DA 651.3}  

Mindezt Jézus ezekben a szavaiban fogalmazta meg és foglalta össze: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). A Krisztus által elrendelt szolgálatnak ez volt a célja. Ezért mondja Krisztus első tanítványainak és persze nekünk is: "Ha tudjátok ezeket, - ha tudjátok, ha ismeritek a célját azoknak a leckéknek, tanításoknak, amelyeket én adtam nektek, akkor - boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:17).

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 18 - PÉNTEK - János evangéliuma 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 12. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2012&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Aki igazán megismerte Istent, mindent odaadna érte. Mária megismerte Jézust, minden időt kihasznált, hogy a közelében legyen. A legnagyobb értékét ajándékozta Jézusnak, de Jézus nem az ajándéknak örült, hanem a szívnek, mert Mária azt is odaadta Neki. Máriának Jézus visszaadta a szabadságát, a tisztaságát és a testvérét is. Jézus ilyenfajta kapcsolatra vágyik. Jézus Simont is megajándékozta bűnbocsánattal, és visszaadta az egészségét, de benne ez nem keltett ilyen visszhangot.                     

2.    Isten gondosságra nevel bennünket a pénzügyekben.  Isten nemcsak pénzt akar adni nekünk, hanem értelmet is a gondos beosztáshoz, a fukarságot viszont elítéli. Főleg, amikor Rá való hivatkozással teszi valaki, vagy esetleg a szegényekre való hivatkozással, a szíve pedig távol van Tőle.

3.    Ha valaki nem találja meg a helyes viszonyulást Istenhez, a lelke megsötétedik. Ez történt a farizeusokkal és Júdással is. A farizeusok odáig vetemednek, hogy meg akarják ölni Jézust is, meg Lázárt is. Azt a Lázárt, aki Jézus Feltámasztott és azt a Valakit, aki őt feltámasztotta. Micsoda sötétség! Júdás hosszú időt töltött Jézus társaságában. Hallhatta tanításait, láthatta csodáit és megtapasztalhatta azt a kedvességet, amilyet az ember sehol sem kaphat, mégis elárulta szerető Mesterét és ezzel hozzájárult az Ő halálához.

4.    Isten nem kerüli el a Ráváró szenvedést. Azt olvassuk, hogy néhány görög látni szerette volna Jézust, de olyan titokzatos az, hogy miért volt ez olyan mély hatással Jézusra. Egyes tudósok azt mondják, hogy a görögök el akarták hívni Őt Görögországba, hogy elkerülje a zsidók bántalmazását. Jézus nem vágyott a szenvedésre, de nem is futamodott meg előle. Azt olvassuk, hogy szomorú volt és azt mondta nekik, hogy egy magnak meg kell halni azért, hogy gyümölcsöt tudjon teremi, ezért Jézus nem a menekülést választotta, hanem a szenvedést

5.    Az Atya és Jézus között ideális a viszony. Olyan meghittek ezek a párbeszédek Jézus és az Atya között. Jézus kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg, az Atya mindenki által hallható módon válaszolt, hogy megdicsőíti. Isten azt szeretné, hogy mi is ilyen áldott és meghitt kapcsolatban lehetnénk Vele, de embertársainkkal is. Gondoljunk bele, milyen légkör lenne a gyülekezeteinkben, ha úgy beszélnénk egymással, ahogy Jézus az Atyával beszélt.                

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szereti az emberek társaságát

b.    aki elfogadja a gyarló emberek ajándékát is

c.    aki kedvesen bánik, még az olyan gonosz emberekkel is, mint Júdás

d.    akit követnek az emberek, ha igazán megismerik

e.    aki visszautasította azt, hogy a görög filozófusok közé kerüljön

f.      aki szeretné, ha világosságban járnánk

g.    akinek még a csodái sem segítenek a megátalkodottakon – a csoda nem szül hitet, esetleg segít a hitre jutásban, de nem hosszú éltű. Aki csak a két csoda között hisz, az el fog jutni oda, hogy elveszti a hitét

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy olyan bensőséges szeretettel tudjon szeretni Téged, mint Mária vagy Lázár, és olyan egészségesen viszonyuljon Hozzád, ahogy Te az Atyával egymáshoz viszonyultok, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 70-71 fejezet

71. fejezet – „A SZOLGÁK SZOLGÁJA” (4. rész)

Krisztus életével, tanításaival és példájával megvilágított tökéletes magyarázatát adta az önzetlen szolgálatnak, amelynek az eredete Istenben van. Isten nem önmagáért él. A világ megteremtésével és minden dolgok fenntartásával állandóan másokért szolgál. " [...] felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Mt 5:45). A szolgálatnak ezt az ideálját Isten rábízta Fiára. Isten azért adta Jézust ennek a világnak, hogy az emberi nemzetségnek Ő legyen a feje, és hogy példájával megtaníthasson bennünket arra, hogy mit is jelent másokért élni. Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten törvényének.

Jézus újra és újra megkísérelte bevezetni és megerősíteni ezt az alapelvet tanítványai között. Mikor Jakab és János elé terjesztették kérésüket az elsőbbség elnyeréséért, Jézus azt mondta nekik: "Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20:26). Az én királyságomban nincs semmi helye az előnyben részesítés és az elsőség alapelvének. Az egyetlen nagyság az alázatosság nagysága. Az egyetlen megkülönböztetés abban található meg, hogy ki milyen odaadással szolgálja a többieket.

Most, miután megmosta tanítványai lábait, Jézus azt mondotta: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). Ezekkel a szavakkal Jézus nemcsak a vendégszeretet gyakorlatát parancsolta meg. Ezzel többet értett a vendégek lábának a megmosásánál, hogy így távolítsák el arról az utazás során rárakódott port. Krisztus itt egy vallásos istentiszteleti szolgálatot szerzett és rendelt el. Urunk cselekedete útján ez az alázatra tanító szertartás megszentelt szolgálat lett. A tanítványoknak figyelembe kellett ezt venniük, hogy mindig megtarthassák elméjükben Krisztusnak az alázatosságról és a szolgálatról adott leckéjét.

Ez a szertartási előírás a Krisztus által rendelt Úrvacsorára való előkészület. Amíg a büszkeséget, az egyenetlenséget és a versengést ápolgatjuk, a szívünk nem tud közösségbe kerülni Krisztussal. Nem vagyunk felkészülve, hogy elfogadjuk testének és vérének közösségét. Ezért rendelkezett Jézus úgy, hogy elsősorban az Ő megalázkodásának az emlékjeleit vegyük figyelembe.

Mikor a tanítványok, Isten gyermekei eleget akarnak tenni ennek a szertartási előírásnak, akkor emlékezetükben idézzék fel az élet és a dicsőség Urának ezeket a szavait: "Mikor azért megmosta azoknak lábait és a felsőruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek? [...] Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:12-17). Megvan bennünk az a hajlam, hogy önmagunkat magasabbra becsüljük, mint embertársainkat, hogy csak magunkért munkálkodjunk és hogy mindent megtegyünk a legjobb helyek elnyeréséért. Ez gyakran azt eredményezi, hogy gonosz feltételezések születnek bennünk és megkeseredik a lelkünk. Az Úrvacsorát megelőző elrendelt cselekménynek el kell távolítani az utunkból ezeket a félreértéseket, meg kell szabadítania bennünket önzésünktől és le kell szállítania bennünket önmagunk felmagasztalásának magaslatáról, le egészen szívünk megalázkodásáig, ami egyedül vezet el bennünket odáig, hogy szolgáljuk embertársainkat.