Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 12. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2012&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Aki igazán megismerte Istent, mindent odaadna érte. Mária megismerte Jézust, minden időt kihasznált, hogy a közelében legyen. A legnagyobb értékét ajándékozta Jézusnak, de Jézus nem az ajándéknak örült, hanem a szívnek, mert Mária azt is odaadta Neki. Máriának Jézus visszaadta a szabadságát, a tisztaságát és a testvérét is. Jézus ilyenfajta kapcsolatra vágyik. Jézus Simont is megajándékozta bűnbocsánattal, és visszaadta az egészségét, de benne ez nem keltett ilyen visszhangot.
2. Isten gondosságra nevel bennünket a pénzügyekben. Isten nemcsak pénzt akar adni nekünk, hanem értelmet is a gondos beosztáshoz, a fukarságot viszont elítéli. Főleg, amikor Rá való hivatkozással teszi valaki, vagy esetleg a szegényekre való hivatkozással, a szíve pedig távol van Tőle.
3. Ha valaki nem találja meg a helyes viszonyulást Istenhez, a lelke megsötétedik. Ez történt a farizeusokkal és Júdással is. A farizeusok odáig vetemednek, hogy meg akarják ölni Jézust is, meg Lázárt is. Azt a Lázárt, aki Jézus Feltámasztott és azt a Valakit, aki őt feltámasztotta. Micsoda sötétség! Júdás hosszú időt töltött Jézus társaságában. Hallhatta tanításait, láthatta csodáit és megtapasztalhatta azt a kedvességet, amilyet az ember sehol sem kaphat, mégis elárulta szerető Mesterét és ezzel hozzájárult az Ő halálához.
4. Isten nem kerüli el a Ráváró szenvedést. Azt olvassuk, hogy néhány görög látni szerette volna Jézust, de olyan titokzatos az, hogy miért volt ez olyan mély hatással Jézusra. Egyes tudósok azt mondják, hogy a görögök el akarták hívni Őt Görögországba, hogy elkerülje a zsidók bántalmazását. Jézus nem vágyott a szenvedésre, de nem is futamodott meg előle. Azt olvassuk, hogy szomorú volt és azt mondta nekik, hogy egy magnak meg kell halni azért, hogy gyümölcsöt tudjon teremi, ezért Jézus nem a menekülést választotta, hanem a szenvedést
5. Az Atya és Jézus között ideális a viszony. Olyan meghittek ezek a párbeszédek Jézus és az Atya között. Jézus kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg, az Atya mindenki által hallható módon válaszolt, hogy megdicsőíti. Isten azt szeretné, hogy mi is ilyen áldott és meghitt kapcsolatban lehetnénk Vele, de embertársainkkal is. Gondoljunk bele, milyen légkör lenne a gyülekezeteinkben, ha úgy beszélnénk egymással, ahogy Jézus az Atyával beszélt.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szereti az emberek társaságát
b. aki elfogadja a gyarló emberek ajándékát is
c. aki kedvesen bánik, még az olyan gonosz emberekkel is, mint Júdás
d. akit követnek az emberek, ha igazán megismerik
e. aki visszautasította azt, hogy a görög filozófusok közé kerüljön
f. aki szeretné, ha világosságban járnánk
g. akinek még a csodái sem segítenek a megátalkodottakon – a csoda nem szül hitet, esetleg segít a hitre jutásban, de nem hosszú éltű. Aki csak a két csoda között hisz, az el fog jutni oda, hogy elveszti a hitét
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy olyan bensőséges szeretettel tudjon szeretni Téged, mint Mária vagy Lázár, és olyan egészségesen viszonyuljon Hozzád, ahogy Te az Atyával egymáshoz viszonyultok, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 70-71 fejezet
71. fejezet – „A SZOLGÁK SZOLGÁJA” (4. rész)
Krisztus életével, tanításaival és példájával megvilágított tökéletes magyarázatát adta az önzetlen szolgálatnak, amelynek az eredete Istenben van. Isten nem önmagáért él. A világ megteremtésével és minden dolgok fenntartásával állandóan másokért szolgál. " [...] felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Mt 5:45). A szolgálatnak ezt az ideálját Isten rábízta Fiára. Isten azért adta Jézust ennek a világnak, hogy az emberi nemzetségnek Ő legyen a feje, és hogy példájával megtaníthasson bennünket arra, hogy mit is jelent másokért élni. Egész életét a szolgálat törvénye szerint élte le. Mindenkin segített, és mindenkinek szolgált. Krisztus így élte, így töltötte be Isten törvényét. Példájával megmutatta, hogy miként kell nekünk is engedelmeskednünk Isten törvényének.
Jézus újra és újra megkísérelte bevezetni és megerősíteni ezt az alapelvet tanítványai között. Mikor Jakab és János elé terjesztették kérésüket az elsőbbség elnyeréséért, Jézus azt mondta nekik: "Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20:26). Az én királyságomban nincs semmi helye az előnyben részesítés és az elsőség alapelvének. Az egyetlen nagyság az alázatosság nagysága. Az egyetlen megkülönböztetés abban található meg, hogy ki milyen odaadással szolgálja a többieket.
Most, miután megmosta tanítványai lábait, Jézus azt mondotta: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). Ezekkel a szavakkal Jézus nemcsak a vendégszeretet gyakorlatát parancsolta meg. Ezzel többet értett a vendégek lábának a megmosásánál, hogy így távolítsák el arról az utazás során rárakódott port. Krisztus itt egy vallásos istentiszteleti szolgálatot szerzett és rendelt el. Urunk cselekedete útján ez az alázatra tanító szertartás megszentelt szolgálat lett. A tanítványoknak figyelembe kellett ezt venniük, hogy mindig megtarthassák elméjükben Krisztusnak az alázatosságról és a szolgálatról adott leckéjét.
Ez a szertartási előírás a Krisztus által rendelt Úrvacsorára való előkészület. Amíg a büszkeséget, az egyenetlenséget és a versengést ápolgatjuk, a szívünk nem tud közösségbe kerülni Krisztussal. Nem vagyunk felkészülve, hogy elfogadjuk testének és vérének közösségét. Ezért rendelkezett Jézus úgy, hogy elsősorban az Ő megalázkodásának az emlékjeleit vegyük figyelembe.
Mikor a tanítványok, Isten gyermekei eleget akarnak tenni ennek a szertartási előírásnak, akkor emlékezetükben idézzék fel az élet és a dicsőség Urának ezeket a szavait: "Mikor azért megmosta azoknak lábait és a felsőruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek? [...] Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:12-17). Megvan bennünk az a hajlam, hogy önmagunkat magasabbra becsüljük, mint embertársainkat, hogy csak magunkért munkálkodjunk és hogy mindent megtegyünk a legjobb helyek elnyeréséért. Ez gyakran azt eredményezi, hogy gonosz feltételezések születnek bennünk és megkeseredik a lelkünk. Az Úrvacsorát megelőző elrendelt cselekménynek el kell távolítani az utunkból ezeket a félreértéseket, meg kell szabadítania bennünket önzésünktől és le kell szállítania bennünket önmagunk felmagasztalásának magaslatáról, le egészen szívünk megalázkodásáig, ami egyedül vezet el bennünket odáig, hogy szolgáljuk embertársainkat.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés