2024. október 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 10 - CSÜTÖRTÖK - János evangéliuma 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%204&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten szereti a megvetetteket. A samáriai asszonyt bűnösnek tartjuk azért, mert több férje volt, azonban nem vesszük figyelembe, hogy miért volt ennyi férje. Abban az időben általában a férfiak váltak el a feleségüktől és nem fordítva. Ha a férfinak valami nem tetszett az asszonyban, elvált tőle, vagy azért is, ha esetleg az asszony nem szült neki gyermeket. Ezek szerint ezt az asszonyt már öt férfi is elhagyta. El tudjuk képzelni mit élt át ez az asszony eddigi életében? Jézus meglátta szíve szomorúságát, elhagyatott, megvetett voltát, és ő értéket látott benne. Megpróbálta visszaadni az asszony hitét abban, hogy értékes.                        

2.   Egyedül Isten tudja kielégíteni lelki szomjúságunkat.  Ez az asszony szomjazott a szeretetre és az elfogadásra, és mindig az remélte, hogy a jelenlegi férfitól megkapja, de az üressége egyre nagyobb lett, ahogy a férfiak sorban elhagyták őt. Szomja kielégítetlen maradt. Jézus tudta ezt és felajánlotta neki, hogy megadja, amire mindig vágyott és sosem kapta meg. Ezt nem a férfiak adják meg neki, mert nem tudják, Ezt a szomjóságot csak Isten egyedül tudja betölteni. Isten azt adja, amit a világ csak ígér, de sosem tudja megadni.  

3.   Ha Isten forrásából ittunk, nem fogunk másra vágyni. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy ha abból a vízből iszik, sosem fog megszomjazni. Ez nem azt jelenti, hogy nem fog vágyni az isteni közösség és szeretet után, hanem azt, hogy nem lesz az élete beteljesületlen, nem fog szomjazni, és nem fog más forrásra vágyni, mert aki az Isten forrását megkóstolja, semmi mást nem fog kívánni.

4.   Aki Isten forrásából iszik, maga is forrássá válik. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy aki iszik ebből a forrásból, „örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jézus az élet vize, viszont, ha Ő betölt bennünket, mi is azzá válunk. Ez egy csodálatos ígéret, csodálatos dolog, hogy belőlünk is feltör az örök élet vízforrása.          

5.   Isten nem köthető egy helyhez. Jézus elmondta, hogy Istent bárhol lehet imádni, viszont ezzel nem azt mondta, hogy nincs szükség a templomokra és gyülekezeti házakra. A közösségi istentiszteletekre szükség van, hiszen maga Jézus mondta, hogy ahol az Ő nevében összegyűlnek, Ő megtiszteli őket jelenlétével.               

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki megtalálja az emberi szívekhez vezető utat

b.   aki ismeri életünk minden titkát és mégsem vet meg bennünket

c.    akinél nincs olyan mély kút, amelyből ne tudna nekünk meríteni

d.   akit lélekben és igazságban imádnak gyermekei

e.   aki kész kinyilatkoztatni titkát még a megvetetteknek is – eddig senkinek sem mondta meg egyértelműen, hogy Ő a Messiás

f.     akinek munkásokra van szüksége aratásában

g.   aki misszionáriusként hív el mindenkit – ez az asszony is az Ő misszionáriusa lett

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Nálad keresse élete beteljesedését. Adjad, hogy elfogadja Tőled az Élő vizet, és ő maga is élő víz forrásává váljon mások számára, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet

69. fejezet – AZ OLAJFÁK HEGYÉN (2. rész)

Krisztus megadta tanítványainak a Jeruzsálemre eljövő romlás jeleit. Azt is megmondotta nékik, hogy miként menekülhetnek meg. "Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregtől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Mert azok bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak" (Lk 21:20-22). Negyven évvel később, Jeruzsálem pusztulása idején, figyelembe kellett volna venni ezeket a szavakat mindenkinek. A keresztények engedelmeskedtek ennek a felhívásnak, és egyetlen keresztény sem pusztult el Jeruzsálem elestekor.

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24:20), - mondotta Krisztus. Ő, aki a szombatot elrendelte nem érvénytelenítette azt kereszthalálával. Nem tette a szombat parancsát érvénytelenné. Krisztus keresztre feszítése után negyven esztendővel még mindig szentnek tekintették ezt a napot. Negyven évig a tanítványoknak kellett imádkozniuk, hogy a menekülésük ne szombatnapon legyen.

Jeruzsálem elpusztulásáról Krisztus gyorsan áttér a legnagyobb eseményre, a Föld történelmének a folyamatában az utolsó láncszemre, - Isten Fia méltóságban és dicsőségben bekövetkező eljövetelére. E két esemény között a sötétség hosszú évszázadai tárulnak fel Krisztus tekintete előtt. Olyan évszázadok Krisztus egyháza számára, amelyeket vérrel, könnyekkel és kínszenvedéssel jelöltek meg. Ezekre a jelenetekre való rátekintést Krisztus tanítványai akkor, ott még nem tudták elviselni. Jézus azért csak röviden említi meg ezeket nékik. Ezt mondotta: "Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, nem is lesz soha. És, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:21 22). Több mint ezer évig olyan üldöztetéseknek kellett eljönnie Krisztus követőire, amilyeneket a világ soha ezelőtt nem ismert. Krisztus hűséges tanúbizonyságtevői közül milliókat és milliókat gyilkoltak meg. Ha Isten nem nyújtotta volna ki kezét népe megőrzésére, bizony mindnyájan elpusztultak volna. "De a választottakért - mondotta Jézus, - megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:22).

Most félreérthetetlen nyelven beszél Urunk második eljöveteléről. A veszélyekre is figyelmeztet, amelyek majd megelőzik a világra megérkezését. "Ha valaki azt mondja akkor néktek: Ímé itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobában van; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:23-27). Jeruzsálem elpusztulásának egyik jelét Krisztus így írta le: "És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek" (Mt 24:11). A hamis próféták meg is jelentek, a népet félre is vezették, és sokakat kicsalogattak a pusztába. Varázslók és szemfényvesztők, akik azt hangoztatták, hogy csodatévő hatalommal rendelkeznek, maguk után vonták az embereket a hegyek magányosságába. Ez a prófécia érvényes az utolsó napokra vonatkozólag is. Isten a második advent ismertetőjeként is ezt a jelet adta meg. Napjainkban is hamis Krisztusok és hamis próféták tesznek jeleket és csodákat, hogy elcsábítsák Krisztus tanítványait. Nem halljuk-é a kiáltást: "Ímé a pusztában van?" (Mt 24:26). Nem mennek-e ki ezrek és ezrek a pusztába abban a reménységben, hogy ott majd megtalálják Krisztust? Nem hallatszik-e az összejövetelek ezrein, amelyeken egyesek arról tesznek vallomást, hogy közösségeket tartanak fenn az eltávozottak lelkeivel hogy: "Ímé a belső szobában van?" (Mt 24:26). Ezt a tanítást képviseli a spiritizmus. Mit mond azonban Krisztus? "Ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:26-27).

Az Üdvözítő megadta eljövetele jeleit. Sőt még többet is adott ennél. Pontosan meghatározta azt az időpontot, amikor először jelennek majd meg ezek a jelek. "Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:29-31). {DA 631.2}  

Közvetlenül a nagy középkori üldöztetés után teljesedett be a nap és a hold elsötétedése, és a csillagok lehullása. Jézus ehhez még ezt fűzte hozzá: "A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:32-33).

Krisztus megadta eljövetele jeleit. Akarata szerint megtudhatjuk, hogy mikor van már közel, éppen az ajtónál. Krisztus azoknak mondja ezt, akik látják ezeket a jeleket: "Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek" (Mt 24:34). Ezek a jelek megjelentek. Most már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az Úr eljövetele közel van. "Az ég és a föld elmúlnak - mondja - de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Mt 24:35).

Krisztus az ég felhőiben nagy dicsőséggel jön el. Ragyogó angyalok sokasága kíséri majd. Azért jön, hogy feltámassza a halottakat, és jön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait, és magához veszi őket. Krisztus nem feledkezett meg róluk, sem ígéretéről. Újra összekapcsolódunk családunk tagjaival. Mikor halottainkra tekintünk, elgondolkozhatunk arról a reggelről, mikor Isten harsonái megszólalnak, "a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk" (lKor 15:52). Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet. Már csak egy rövid idő, és Krisztus Isten "dicsősége elé állíthat" bennünket "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24). Azért, mikor Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta: "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságotok" (Lk 21:28).

1 megjegyzés: