Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 22 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2022&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2022&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szeretné, ha neki adnánk át szívünk trónját. Júdás nem ezt tette, ezért azt olvassuk, hogy Sátán töltötte be őt, ennek a következménye pedig az lett, hogy elárulta barátját, Mesterét és Megváltóját. Jézus ezzel ellentétben így imádkozott: „Atyám, legyen meg a te akaratod. Jézus úgy döntött, hogy az Ő életét Isten fogja betölteni. Mi döntjük el, hogy kinek az otthona lesz életünk, és ennek következtében milyen lesz az életünk.
2. Isten ünnepelni szeretne velünk az Ő országában. Jézus a kenyér és a pohár felszolgálásánál is megemlíti, hogy a következő alkalommal a tanítványaival az Ő országában fogják elfogyasztani a vacsorát. A tanítványoknak és Jézus követőinek még jónéhány alkalommal meg kell ünnepelni ezt a vacsorát itt e földön, de Jézus számára a következő az lesz, amikor az Ő országában fogunk ünnepelni.
3. Istent összetörik értünk. Jézus elmondja, hogy a testét össze fogják törni értünk. Bennünket összetört a bűn és Isten csak úgy tud újra összerakni és egybeszerkeszteni, ha Őt összetörik. Ezt ünnepeljük az Úrvacsorában.
4. Isten kész kicsi lenni azért, hogy mi nagyok lehessünk. A tanítványok nagyok akartak lenni, Jézus viszont egyre kisebbé lett, egyre mélyebben megalázkodott, hogy bennünket igazi nagyságra vezessen. Olyan nagyságra, amilyenek a gyermekek. Jézus azt mondta, hogy ők a nagyok az Isten országában. A végtelen nagy Isten kész kicsi lenni azért, hogy az elveszítette nagyságunkat visszaadja.
5. Isten kész ítélet elé állni érettünk. Kajafás ítélkezik bírája fölött. Milyen furcsa helyzetkép? A mindenség Bírája a földi bíró előtt áll és elviseli, hogy ítéletet mondjon felette. Egyszer majd meg fog változni a kép. Kajafás fog állni Isten ítélőszéke előtt. Lehet, hogy néha mi is mondunk ítéletet Isten felett: „Nem igazságos, nem szeret, nem törődik velünk.” Egyszer majd nemsokára változni fog a kép. Mi, akik most ítélőszékben ülünk, nemsokár az ítélőszék előtt fogunk állni.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki felkészíti az embereket a világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményére, a Megváltó áldozatára
b. aki ne nagy akar lenni, hanem szolga
c. aki nem várja, hogy kiszolgálják, hanem szolgálni akar mindenkinek
d. aki azt akarja, hogy asztalának vendégei legyünk az Ő országában
e. aki mindent megtesz azért, hogy ne fogyatkozzon el a hitünk
f. aki még azt is megbocsátja, ha megtagadjuk Őt
g. aki mellett semmiben sem fogunk hiányt szenvedni
h. aki megérti azt, ha elcsüggedünk és elfáradunk az érte végzett szolgálatunkban
i. aki kész meggyógyítani még az ellenségét is
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Neked adja szíve trónját és sose engedje meg, hogy a Sátán elfoglalja a szívét és téged eláruljon vagy megtagadjon, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 66-67 fejezet
67. fejezet – JAJ A FARIZEUSOKNAK (3. rész)
Isten minden parancsának következményei vannak. Krisztus elismerte a tizedfizetés kötelességét, de megmutatta, hogy ez nem lehet mentség más kötelességek elhanyagolására. A farizeusok nagyon pontosan fizettek tizedet a kerti füvekből, például mentából, ánizsból, köményből, ez alig került valamibe, viszont hírnevüket öregbítette pontosságuk és szentségük miatt. Ugyanakkor értelmetlen korlátozásaik elnyomták a népet, és lerombolták a tiszteletet Isten saját elrendelésű szent rendszere iránt. Az emberek gondolatait jelentéktelen különbségtételekkel kötötték le, figyelmüket elfordították az alapvető igazságoktól. A törvény nehezebb pontjait, a jogosságot, az irgalmasságot és az igazságot elhanyagolták. "Ezeket kellene cselekedni, - mondta Krisztus és amazokat sem elhagyni" (Mt 23:23).
Más törvényeket is hasonlóképpen csavartak el az írástudók. A Mózes által adott utasítások szerint tilos volt bármilyen tisztátalan dolgot megenni. Tilos volt a disznóhús és bizonyos egyéb állatok húsának fogyasztása, mint amelyek tisztátalanná teszik a vért és megrövidítik az életet. A farizeusok azonban nem hagyták annyiban ezeket a korlátozásokat, ahogyan Isten rendelte. Felhatalmazás nélkül szélsőségekbe merültek. Többek között a néptől megkövetelték az összes felhasznált víz megszűrését, nehogy a legkisebb rovar legyen benne, ami a tisztátalan állatok közé sorolható. Jézus szembeállította ezeket a jelentéktelen megkötéseket a farizeusok valóságos bűneinek nagyságával, és így szólt hozzájuk: "Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek" (Mt 23: 24).
"Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák" (Mt 23:27). Ahogyan a fehérre meszelt és szépen díszített sír belül rothadó maradványokat tartalmaz, úgy a papok és vezetők külső szentsége is bűnt rejtegetett. Jézus folytatta:
"jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesítgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat" (Mt 23: 29-31). Az elhunyt próféták iránti tiszteletük kifejezéseképpen a zsidók igen buzgón díszítgették sírjaikat, de tanításaikat nem hasznosították, dorgálásaikat nem szívlelték meg.
Krisztus idejében babonás figyelmet tanúsítottak a halottak nyughelyei iránt, a díszítésre hatalmas összegeket fordítottak. Isten szemében ez bálványimádás volt. A halottak iránt tanúsított aránytalan figyelem elárulta, hogy nem szeretik Istent mindenekfelett, sem embertársaikat, mint önmagukat. Ugyanez a bálványimádás hódít tért napjainkban is. Sokan vétkesek az özvegyek és árvák, a betegek és a szegények elhanyagolásában, de ugyanakkor költséges emlékműveket építenek a halottaknak. E célra bőkezűen szentelnek időt, pénzt és munkát, miközben az élők iránti kötelesség - amit Krisztus világosan megparancsolt - elvégezetlen marad.
A farizeusok építgették a próféták sírját, ékesítgették síremléküket, és ezt mondták egymásnak: "Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében" (Mt 23:30). Ugyanakkor készek voltak Isten Fiát megölni. Szolgáljon ez tanulságul számunkra. Nyissa meg szemünket, lássuk Sátán hatalmát, miként vezeti félre az igazság fényétől elforduló elmét. Sokan haladnak a farizeusok nyomdokain. Tisztelettel övezik azokat, akik hitükért haltak meg. Csodálkoznak a zsidók vakságán, hogy elvetették Krisztust. Ha mi az Ő korában éltünk volna - jelentik ki - boldogan magunkévá tettük volna tanítását; sosem részesedtünk volna azok bűnében, akik elvetették a Megváltót. Mikor azonban az Isten iránti engedelmesség önmegtagadást és alázatot követel, ugyanezek az emberek elfojtják meggyőződésüket, és megtagadják az engedelmességet. Ezáltal ugyanazt a lelkületet nyilvánítják ki, mint a Krisztus által elítélt farizeusok.
A zsidók kevéssé érzékelték a szörnyű felelősséget, amit Krisztus elutasítása jelentett. Attól kezdve, hogy az első ártatlan vér kiontatott, amikor az igaz Ábel elesett Káin kezétől, ismétlődik ugyanaz a történet, s a bűn egyre nő. A próféták minden korban felemelték szavukat a királyok, vezetők és a nép bűnei ellen, az Isten által adott igéket szólták, s még életük kockáztatása árán is engedelmeskedtek akaratának. Nemzedékről nemzedékre szörnyű büntetés halmozódott fel a világosság és az igazság elutasítói számára. Ezt Krisztus ellenségei most a saját fejükre vonták. A papok és vezetők bűne minden megelőző generációénál nagyobb volt. A Megváltó visszautasításával minden, Ábeltől Krisztusig meggyilkolt igaz ember véréért felelőssé tették magukat. Csordultig akarták tölteni gonoszságuk poharát. Hamarosan az ő fejükre öntetik, mint visszafizető ítélet. Erre figyelmeztette őket Jézus:
"Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre" (Mt 23:35-36).
A Jézust hallgató írástudók és farizeusok tudták, hogy igazat beszél. Tudták, hogyan gyilkolták meg Zakariás prófétát. Isten figyelmeztető szavai még el sem hagyták ajkát, amikor a hitehagyó királyt sátáni düh kerítette hatalmába, s parancsára a prófétát meggyilkolták. Vére magának a templomudvarnak a köveibe ivódott, s onnan nem lehetett kitörölni. Ott maradt bizonyságként a hitehagyó Izrael ellen. Ameddig a templom áll, az igaz vér foltja Istenhez kiált bosszúért. Amikor Jézus ezekre a félelmetes bűnökre utalt, a rémület moraja zúgott végig a sokaságon.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés