Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 14. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2014&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten élhető helyet készít számunkra. Isten tudja, hogy ez a föld lakásra alkalmatlan számunkra; ez a föld, ahol szomorúság, betegség, halál, gyűlölet, természeti katasztrófák, háborúk sújtanak; ahol nem lehetünk azokkal, akiket szeretünk, ezért készített számunkra egy olyan otthont, amely lakhatásra alkalmas. Mivel Jézus ezt megígérte, ez teljesen bizonyos.
2. Isten annyira szeret, hogy megkéri a kezünket. Jézus ígérete ebben a fejezetben nem csak egy ígéret, hanem egy szerelmi vallomás is. Abban az időben, amikor két fiatal egymásba szeretett, a fiatalember ezt az ígéretet tette szeretett menyasszonyának, amit ennek a fejezetnek az első verseiben találunk. Azt mondta neki, hogy az apám portáján sok hely van. Most elmegyek és építek oda egy hajlékot kettőnknek, és amikor készen vagyok, eljövök érted és elviszlek oda, hogy azután mindig együtt lehessünk. A vőlegény boldogan épített, a menyasszony boldogan várakozott. Ez történik most is. Jézus boldogan készíti az otthonunkat, mi pedig boldogan, de türelmetlenül várjuk, hogy értünk jöjjön.
3. Isten a Fiában mutatta meg, hogy milyen az Ő jelleme. Ez a leghatékonyabb önkijelentés. Aki látta a Fiút, látta az Atyát. Ahogy Jézus élt, ahogy szolgált, ahogy szeretett, olyan az Isten.
4. Isten Pártfogót biztosít nekünk. Egyes fordítók Vigasztalónak fordítják ezt a szót, ami a valóságban egy olyan személyt jelet, ami mellénk áll. Ebben benne van az, hogy szükség esetén megvigasztal, szükség esetén pártfogol. Szükség esetén kiáll mellettünk, szükség esetén megvéd, megoltalmaz, vezet, bölcsességet ad, bűnbánatra vezet, megtérésre vezet és felruház bennünket mennyei erővel, és Ő nem más, mint a Szentlélek.
5. Isten igazi békességet ad. Jézus az Ő békességét ígéri nekünk, olyan békességet, amit a világ nem tud adni, de amit el sem tud venni.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki ismeri nyugtalanságainkat, és igazi megoldást tud adni azokra
b. akiben igazi nyugalmunk lehet, mert Ő a mi igazi hajlékunk
c. aki az út, az igazság és az élet
d. aki megadja, amit Tőle kérünk, ha azzal megdicsőítjük Őt, azaz a mi javunkra válik
e. aki nem hagy árván minket – Ő a mi Atyánk
f. aki mindenre megtanít és eszünkbe juttatja, amire emlékeznünk kell
g. aki előre felkészít bennünket, hogy ne érjen meglepetés
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megismerje a Te igazi jellemedet, Adjad, hogy Te, mint Pártfogó és Vigasztaló mindig ott lehess mellette, amikor szüksége van Rád, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (1. rész)
Máté 26:20-29; Márk 14:17-25; Lukács 22:14-23; János 13:18-30
"Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend" (lKor 11:2-26).
Jézus ott állt az Ó- és Újszövetség fordulópontján, a két szövetség két nagy ünnepének találkozásánál. Krisztus, Isten hibátlan Báránya elkezdte bűnáldozatként bemutatni magát, hogy ilyen módon véget vessen a jelképek és istentiszteleti szertartások ama rendszerének, amely négyezer év óta az ő halálára mutattak. Mikor tanítványaival megette a húsvéti vacsorát, akkor ennek a helyettesítése szerezte ezt a szolgálatot, amelynek nagy áldozata emlékjeléül kellett szolgálnia. A zsidó nemzeti ünnep érvénye örökre megszűnt. Azt a szolgálatot, amelyet Krisztus akkor és ott elrendelt, figyelembe kellett és kell venni minden követőjének, minden országban és minden korszakban az idők végezetéig.
A húsvét az egyiptomi fogságból, rabszolgaságból való megszabadításnak a megemlékezésére szolgált. Isten parancsolta meg a zsidóknak azt, hogy évről-évre, mikor a gyermekek megkérdezik ennek az elrendelt ünnepnek értelmét, akkor a megszabadítás történetét ismét és ismét beszéljék el nekik. Ezt a csodálatos megszabadulást ilyen módon kellett frissen megtartani minden egyes nemzedék emlékezetében. Az Úrvacsorát Jézus annak a nagy szabadításnak a megemlékezésére rendelte el, amit Ő eszközölt ki halála eredményeként. Amíg Krisztus másodszor is eljön hatalommal és dicsőséggel, ezt az isteni elrendelést kell ismételten megünnepelnünk. Ez az az eszköz, amellyel Krisztus nagy művét frissen kell megtartanunk emlékezetünkben.
Az Egyiptomból való szabadulás idejében Izrael gyermekei állva ették meg a húsvéti vacsorát, felövezett derékkal és vándorbottal a kezükben, készen az indulásra, vándorútjuk megkezdésére (Vö. 2Móz 12:11). Ez a mód, amellyel megünnepelték ezt az isteni elrendelést, összhangban volt akkori állapotukkal és körülményeikkel. Igen, mert éppen kivonulófélben voltak Egyiptom földéről, hogy megkezdjék fáradságos és nehéz vándorlásukat a pusztaságon át. Krisztus idejére azonban a helyzetük gyökeresen megváltozott. Most nem egy idegen földről voltak kiindulófélben, hanem saját országukban laktak. Összhangban azzal a nyugalommal, amivel Isten választott népeként megajándékozta őket, már fekvő helyzetben vettek részt a húsvéti vacsorán. Heverőket helyeztek el az asztal körül, és a vendégek azokra dőltek le a bal karjukra támaszkodva és a jobb kezüket szabadon hagyva, hogy evés közben használhassák. Ebben a helyzetben a vendég annak mellére hajthatta fejét, aki közvetlenül mellette ült. A lábaikat, mivel azokat a heverő külső peremén nyújtották ki, minden nehézség nélkül megmoshatta valaki, aki a kör külső oldalán körbejárta az asztalt.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés