Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 6. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%206&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennel a kevéssel is sokra megyünk. Egy gyerek uzsonnája elég volt ötezer ember megvendégeléséhez. Emberileg nézve említésre sem méltó öt zsemle és két hal ennyi embernek, azonban Andrásnak hatalmas hite volt, hogy megemlítette Jézusnak ezt a keveset. Jézus kezében, viszont ez a kevés több volt, mint elegendő.
2. Isten azt is értékeli, ami ingyen van. Jézus azt mondta, hogy gyűjtsék össze, ami megmaradt, hogy semmi se menjen kárba. Nem mondta azt, hogy úgysem került pénzbe meg fáradságba sem, hagyják csak ott, ami megmaradt, hanem azt mondta, hogy gyűjtsék össze. Isten bennünket is takarékosságra akar nevelni, még akkor is, ha áldásai ingyen vannak és bőségesek.
3. Istennel hamar és biztosan célba érünk. Amig Jézus nem volt a hajóban, szinte egész éjjel küzdöttek az evezéssel, de nem jutottak messzire. Amikor Jézus beszállt a hajóba, azt vették észre, hogy már célba is érkeztek. Vegyük be mi is Jézust az életünk hajójába és akkor nem lesz céltalan az életünk.
4. Isten életünk része akar lenni. Jézus azt mondta, hogy akkor van életünk, ha az Ő testét esszük és az Ő vérét isszuk. Jézus ezt jelképesen értette. Amit megeszünk, az éltet bennünket, az az életünk részévé válik. Jézus azt mondta, hogy olyan szoros kapcsolatban kell lennünk vele, mintha megennénk Őt és életünk, sejtjeink, éltető vérünk részévé válna. Ha ez megvalósul, akkor van örök életünk.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki mindent megtesz azért, hogy hinni tudjunk benne
b. akinél nincs lehetetlen (az ötezer megvendégelése emberileg lehetetlen öt zsemléből meg két halból)
c. aki nem hagyja félelemben hozzá ragaszkodó híveit
d. aki mennyei kenyeret akar adni nekünk is
e. aki nem akarja, hogy veszendő dolgokért vesződjünk
f. aki életet ad a világnak
g. aki betölt bennünket – mellette nem szűkölködünk
h. aki nem akarja, hogy bárki is elvesszen
i. aki a világ legnagyobb vonzereje
j. akinek nincs alternatívája – senki sem tud a helyére lépni, senki sem tudja azt biztosítani, mint Ő
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bevegyen téged élete hajóhába. Adjad, hogy Veled biztonságban legyen és Veled célba érjen, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet
69. fejezet – AZ OLAJFÁK HEGYÉN (4. rész)
Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, Isten azt parancsolja meg nékünk, hogy vigyázzunk. "Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál" (Lk 12:37). Azok, akik vigyázva várnak az Úr érkezésére, nem hiú reménykedéssel várakoznak. Krisztus érkezésének a várása arra indít bennünket, hogy féljük az Urat, és féljünk a bűnre kiszabott ítéleteitől. Fel kell ébrednünk abból a nagy bűnből, amely abból áll, hogy visszautasítjuk a nekünk felajánlott irgalmat. Azok, akik vigyázva várakoznak az Úrra, megtisztítják lelküket az igazságnak való engedelmeskedésükkel. Ezek az éber vigyázást komoly munkálkodással kapcsolják össze. Mivel tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a mennyei lényekkel együtt munkálkodjanak a lelkek üdvösségéért. Ezek azok a hűséges és bölcs sáfárok, akik időben adják meg a szolgáknak járó bért (Vö. Lk 12:42), mert azt az igazságot hirdetik, ami a jelen időben a legszükségesebb. Mint ahogyan Énok, Noé, Ábrahám és Mózes hirdették a koruknak szóló igazságot a maguk idejében, úgy kell Krisztus szolgáinak ma is hirdetniük a jelen kornak szóló különleges intő üzenetet.
Krisztus azonban az embereknek egy másik osztályára is rámutat: "Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelét; és kezdené verni a szolgákat és szolgálólányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt és a hitetlenek sorsára juttatja" (Lk 12:45-46).
A gonosz szolga azt mondotta szívében: "Halogatja még az én uram a hazajövetelt" (Mt 24:48). Nem azt mondja, hogy Krisztus nem jön el. Nem gúnyolódik Krisztus második eljövetelének a tanításán, de szívében, valamint cselekedeteivel és szavaival kinyilvánítja, hogy az Úr eljövetele késik. Száműzi mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy az Úr gyorsan eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokukba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel; egyesül a világgal az élvezetek, a szórakozások hajhászásában. Veri szolgatársait, megvádolja és kárhoztatja azokat, akik hűségesek az Urukhoz. Összevegyül a világgal, és vele együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben. Félelmetes összekeveredés ez a világgal, amellyel együtt esik csapdába. "Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja" (Lk 12:46).
"Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3). Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ezek ezt mondják: "Békesség és biztonság" (lThess 5:3). Miként a papok és a tanítók tettek Jeruzsálem eleste előtt, ezek is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei magyarázatuk szerint ennek vetik előre az árnyékát. Mit mond azonban Isten szava? "Akkor hirtelen veszedelem jő reájok" (lThess 5:3). Mindazokra, akik az egész föld színén lakoznak; mindazokra, akik otthonukká teszik ezt a világot, Isten napja csapdaként jön el. Úgy jön el hozzájuk, mint a lopakodó tolvaj.
A világ, amely tele van lázadással, zavargással, tele van istentelen élvezetekkel, alszik, és testi biztonságban ringatja magát. Az emberek messzire eldobják maguktól az Úr eljövetelének a gondolatát. Csak nevetnek a figyelmeztetéseken. Gőgös felfuvalkodottsággal ilyeneket mondogatnak; "Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva" (2Pt 3:4). "Legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb" (Ésa 56:12). Adjuk át magunkat még nagyobb mértékben a szórakozásnak és az örömteli élvezeteknek! Krisztus azonban ezt mondja: "Ímé eljövök, mint a tolvaj" (Jel 16:15). Pontosan akkor, amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: "Hol van az Ő eljövetelének az ígérete?" (2Pt 3:4) pontosan akkor a jelek beteljesednek. Mialatt ezt kiáltják: "Békesség és biztonság" (lThess 5:3) hirtelen megérkezik a megsemmisítés. Mikor a gúnyolódó, az igazság elvetője önteltté lesz; mikor a mindennapi munkában csak a pénzszerzési lehetőségeket látják, és nincsenek tekintettel a becsületesség alapelveire; mikor a tudós buzgón igyekszik megszerezni a Biblián kívül mindennek az ismeretét, akkor Krisztus tolvajként érkezik meg.
A világon minden mozgásban, háborgásban, nyugtalanságban és izgalomban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az eljövendő események előrevetítik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a földről. A tengeren és a földön egymást követik a szerencsétlenségek. A viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok egyre gyakoribbak. Ki ismeri a jövendőt? Hol van a biztonság? Nincs semmiben bizonyosság, ami emberi vagy földi. Az emberek gyorsan felsorakoznak egy zászló, egy jelvény alá, amelyet kiválasztottak. Nyugtalanul várakoznak és figyelik vezetőik buzgalmait. Kevesen vannak azok, akik éberen várakoznak Uruk megjelenésére, és munkálkodnak is azért. Az embereknek egy másik csoportja az első nagy hitehagyó lábnyomát követi és fővezérsége alatt menetel. Csak kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel azt, hogy van pokol, amelyet el kell kerülnünk és van menny, amelyet el kell nyernünk.
A válság fokozatosan lopakodik ránk. A nap ragyog az égboltozaton, miközben bejárja szokásos körútját, és a menny még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek még mindig esznek és isznak, ültetnek és építenek, megnősülnek és férjhez mennek. A kereskedők még mindig vásárolnak és eladnak. Az emberek még mindig küzdenek egymás ellen, mert versengenek a magasabb helyért. A szórakozások kedvelői még mindig elözönlik a színházakat, a lóversenyeket, a szerencsejátékok poklait. Az embereken még felülkerekedik a nagyobb izgalmat nyújtó események utáni vágyakozás. A próbaidő, a kegyelmi idő azonban már a vége felé közeledik, és mindenkinek a sorsa örökre eldől. Sátán látja, hogy az ideje rövid. Minden erejét és lehetőségét beveti annak érdekében, hogy az embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidő, a kegyelmi idő le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik.
Évszázadokon át ünnepélyesen hangzanak hozzánk az Olajfák hegyéről Urunk intő, figyelmeztető szavai: "De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. [...] Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34-36).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés