Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 13. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2013&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten leereszkedik az emberhez. Ebben a fejezetben úgy látjuk Istent, mint aki az Ő teremtményeinek lábához térdel. Természetesnek vesszük azt, hogy mi emberek és teremtmények leborulunk az Ő lábához, de, hogy Ő térdelne le az ember lábához, az felfoghatatlan. Pedig ez történt a lábmosásnál. A Teremtő Isten kezébe vette az ember lábát és megmosta azt. És ezt mindig megteszi, amikor mi is megmossuk testvérünk lábát. A mi kezünkkel mossa meg azt.
2. Isten megtalálja a szívhez vezető utat. A tanítványok szíve nagyon kemény és megközelíthetetlen volt ahhoz, hogy megértsék, miért jött Jézus a földre, és mit miért tett. Viszont, miután megmosta a lábukat, a szívük és elméjük csodálatosan megnyílt. Jézus a lábukon keresztül jutott el a szívükhöz. Ezek után mondta el legjelentősebb tanításait az Ő visszajöveteléről, a Szentlélekről, a Benne való maradásról és főpapi imáját az egységről. Amit az elmúlt három és fél év alatt nem tudott elmondani nekik, elmondta a lábmosás és szenvedéseinek kezdete között.
3. Az isteni nagyság abban a képességében rejlik, hogy tud kicsi lenni. Miközben a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb, Jézus letérdel a lábukhoz és megmossa azt. A hatalom megijeszti az embert, még Isten hatalma is. Isten az Ő hatalmával nem tud az emberi szívhez közel férkőzni, leereszkedésével és kedvességével viszont igen.
4. Isten azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Jézus azt mondta, hogy ezért adta a lábmosás szertartását. Megmutatja, hogy a rang, a tisztség, az uralkodás nem tesz boldoggá. Az alázatos szolgálat viszont igen.
5. Isten tud egy asztalnál ülni ellenségével. Jézus három és fél év alatt nem mutatta ki, hogy tud Júdás áruló szándékáról. Ugyanolyan kedves és türelmes volt hozzá, mint a többiekhez, és még az utolsó vacsorán is tudott egy asztalnál ülni vele.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szereti az Övéit, mindvégig szereti őket
b. aki azt szeretné, hogy közünk legyen Hozzá
c. aki azt szeretné, hogy tiszták legyünk, ezért kész megtisztítani minket
d. aki szeretné, ha tükröznénk az Ő jellemét, és követnénk az Ő példáját az alázatosságban
e. aki szeretné, ha mi is olyan közeli és meghitt viszonyban lennénk Vele, mint János, aki az Ő kebelére hajolt
f. aki azt szeretné, hogy úgy szeressük egymást, mint ahogy Jézus szeret minket
g. aki azt szeretné, ha igaz tanítványai lennénk, akinek a célja az, hogy olyan legyen, mint a Mestere
Ima éretted: Istenem, köszönöm, hogy az olvasó szívéhez is megtaláltad az utat. Adjad, hogy érezze és értékelje ezt a közelséget és ez tegye széppé és boldoggá az Ő életét, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 70-71 fejezet
71. fejezet – „A SZOLGÁK SZOLGÁJA” (5. rész)
A szent mennyei Megfigyelő jelen van ennél az elrendelt cselekménynél, hogy a lelkünk egyik kutatójává, bűneinkről való egyik meggyőzőnkké és bűneink megbocsátásának egyik áldott biztosítékává tegye azt számunkra. Krisztus is ott van kegyelmének teljességével, hogy megváltoztassa gondolataink áramlatát, amely önzésünk csatornáin folyt le. A Szentlélek életre kelti azoknak az érzékenységét, akik Uruk példáját követik. Mikor megemlékezünk Üdvözítőnk megalázkodásáról, akkor gondolat gondolathoz kapcsolódik, az emlékek láncolata jelenik meg szemeink előtt, Isten nagy jóságának és kegyének és földi barátai iránt tanúsított gyengédségének az emlékei. Eszünkbe jutnak az elfelejtett áldások, a rosszul felhasznált irgalmasságok és a semmibe vett kedvességek. Nyilvánvalókká lesznek a keserűségnek azok a gyökerei, amelyek elnyomták, sőt kiirtották a szeretet drága palántáit. Visszatérnek emlékezetünkbe jellemünk hibái, kötelességeink elmulasztásai, Isten iránti hálátlanságunk, embertársaink iránt tanúsított hideg, rideg magatartásaink. Bűnösségünket abban a világosságban látjuk majd meg, amelyben Isten is látja azt. Gondolataink nem az önelégültség, hanem a szigorú önmegrovás és alázatosság gondolatai lesznek. Elménk arra készül fel, hogy ledöntsön minden olyan akadályt, amely létrehozhatja az elidegenedést. Eltávolítunk magunkból minden gonosz gondolatot és beszédet. Csak a megvallott bűnök lehetnek megbocsátott bűnök. Krisztus leigázó kegyelme tér be a lelkünkbe, és Krisztus szeretete vonja együvé szívünket embertársunk szívével áldott egységbe.
Ha a lábmosás rendtartását ekképpen gyakoroljuk, akkor lángra lobban a vágy szívünkben egy magasabbrendű lelki élet után. Erre a vágyunkra az isteni Tanú válaszol majd. A lelkünk felemelkedik, és abban a tudatban vehetünk részt az úrvacsorában, hogy bűneinket Isten már megbocsátotta nékünk. Krisztus igazságosságának a napfénye betöltötte elménk rejtett kamráit és lelkünk templomát. Mi is meglátjuk azt, amit Keresztelő János meglátott: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29).
Azok számára, akik már megkapták a szolgálatnak ezt a lelkét, az úrvacsora sohasem válhat pusztán szertartási eseménnyé. A szolgálat lelkének ez lesz állandó leckéje a számunkra: "Szeretettel szolgáljátok egymást!" (Gal 5:13). Tanítványai lábának a megmosásával Krisztus nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy Ő elvégez minden szolgálatot, bármilyen megalázó lenne is az, amely tanítványait vele együtt örököseivé tenné a mennyei kincsek örökkévaló gazdagságának. Krisztus tanítványai ugyanennek a szertartásnak az elvégzésével hasonló módon elkötelezték magukat arra, hogy szolgálják embertársaikat. Valahányszor helyes lelkülettel ünneplik meg ezt az Úr által rendelt szertartást, mindannyiszor Isten gyermekei szent kapcsolatba kerülnek egymással azért, hogy kölcsönösen segítsék és támogassák egymást. Elkötelezik magukat arra, hogy életüket önzetlen szolgálatra adják oda. De nem csak egymásért. A munkamező számukra éppen olyan széles, terjedelmes, mint Mesterüké volt. A világ teli van azokkal, akiknek szükségük van a szolgálatunkra. A szegények, a tehetetlenek, a tudatlanok mindenütt kéznél vannak. Azok, akik közösségbe kerültek Krisztussal a felház szobájában az úrvacsora elfogyasztásával, úgy mennek ki onnan, és úgy mennek tovább, hogy hasonlóképpen szolgáljanak, ahogy Ő szolgált.
Jézus, akit mindenek szolgáltak, azért jött el, hogy mindeneknek a szolgája legyen. Mivel pedig Jézus mindeneket szolgált, őt is újból szolgálják és tisztelik majd mindenek. Azoknak, akik rendelkeznek Krisztus isteni tulajdonságaival és megosztják vele a megváltott lelkek látásának az örömét, követniük kell önzetlen szolgálata példáját. {DA 651.3}
Mindezt Jézus ezekben a szavaiban fogalmazta meg és foglalta össze: "Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek" (Jn 13:15). A Krisztus által elrendelt szolgálatnak ez volt a célja. Ezért mondja Krisztus első tanítványainak és persze nekünk is: "Ha tudjátok ezeket, - ha tudjátok, ha ismeritek a célját azoknak a leckéknek, tanításoknak, amelyeket én adtam nektek, akkor - boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13:17).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés