Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 23 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2023&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mindig az egyenes utat választja. Amikor Pilátus megkérdezte Jézust, hogy Ő a zsidók királya, Jézus tudta, hogy ha igennel válaszol, kimeríti a rómaiak elleni lázadás vádját, és visszavonhatatlanul aláírja saját kivégzését. Mindennek ellenére igennek válaszolt, viszont Pilátus megérezte, hogy sem neki, sem a rómaiaknak nem kell tartani Jézustól. Veszélyesebbek voltak azok, akik Jézust a kezébe adták. Annak ellenére, hogy Jézus egyenesen megvallotta, hogy Ő a szidók királya, Pilátus kijelentette, hogy semmi vétket sem talál benne, sőt még Heródes sem.
2. Istenben nem lehet bűnt találni. Főleg, ha becsületes eszközökkel él a vizsgáló. Heródes és Pilátus nem találtak bűnt Jézusban, pedig nem igazán mondhatók becsületeseknek, de úgy tűnik, hogy becsületesebbeknek bizonyultak, mint a zsidó főpapok és főemberek, akiktől elvárható lett volna a becsületesség. És ők találtak hibát Jézusban. Ha nem ment becsületesen, hát akkor úgy, hogy hamis tanúkat állítottak ellene.
3. Istent meg tudja menteni saját magát. Jézus nem válaszolt az ellene felhozott vádakra. Egyesek úgy értelmezik, hogy azért hallgatott, mert értelmetlennek tartotta a védekezést, mert a zsidók amúgyis elszánták magukat a megölésére. Viszont érdemes elgondolkodni ennek az ellenkezőjéről is. Jézus nemcsak fizikálisan tudta volna megvédeni magát, vagy sok ezer angyalt hívni a védelmére. Jézusnak megvolt a hatalma, hogy megvédje magát, de a bölcsessége is, hogy az ellene felhozott vádakat cáfolhassa. Hányszor elhallgattatta az utána áskálódó farizeusokat és írástudókat. Vajon most képtelen lett volna erre? Dehogy. Tudta, hogy ha megszólal az isteni bölcsessége, kedves megnyerő modora, megszabadíthatta volna magát. Ezért inkább hallgatott. Leszállhatott volna a keresztről, de nem tette. Megvédhette volna magát, de nem tette. És ezzel győzött. Ezzel győzte le a gonoszt.
4. Isten tudja, hogy mire képes az emberi gonoszság. Amikor az asszonyok siratták, Jézus azt mondta, hogy ne Őt sirassák, hanem saját magukat és gyermekeiket. Ha az emberi gonoszság ezt művelte Vele az igazzal, a tisztával, az Isten Fiával, mit fog tenni majd velük és gyermekeikkel? Jézus aggodalma valóra vált. Mennyi szenvedést okoz ma az emberi gonoszság? A kérdés az, hogy hogyan bírja el a föld azt a mérhetetlen gonoszságot? És meddig?
5. Isten kész megbocsátani ellenségeinek. Jézus ellenségei megérdemelték volna, hogy a lesúlyosabb ítélettel sújtsa őket, hogy elmarasztalja őket, hogy vádolja őket, ehelyett imádkozott érettük, hogy az Atya ne tulajdonítsa nekik bűneiket és ne büntesse meg őket.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki hallgat, amikor önmagát kellene védeni, de nem hallgat, akkor, amikor mást kell megvédeni
b. aki eltűri, hogy kicseréljék egy lázadó gonosztevőre (lásd: Barabbás)
c. aki életed ad, miközben az Övét elveszik
d. aki nem szégyellte két lator között lenni
e. akinek elvették a ruháját, Ő pedig ruhát ad az embernek, a saját igazságának ruháját
f. akinek a halálát a természet is meggyászolta
g. akinek a halála sikerre vitte a megváltás művét
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne az emberi gonoszságnak adjon helyet életében, hanem az isteni egyenességnek, jóságnak kedvességnek, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 66-67 fejezet
67. fejezet – JAJ A FARIZEUSOKNAK (4. rész)
Jézus előre tekintett, és kijelentette, hogy a zsidók megtéretlensége és Isten szolgáival szembeni türelmetlensége ugyanaz lesz a jövőben is, ami a múltban:
"Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról városra üldöztök" (Mt 23:34). Prófétákat és hittel, Szentlélekkel teljes bölcseket - Istvánt, Jakabot és sok mást - fognak elítélni és lemészárolni. Krisztus égnek emelt kézzel beszélt bíróként az előtte állókhoz, miközben isteni fény ragyogta körül alakját. Hangja - mely oly sokszor gyöngéden kérlelt - most dorgált, elítélt. A hallgatók megremegtek. A szavai és tekintete által keltett benyomás sohasem törlődött ki emlékezetükből.
Krisztus felháborodása a képmutatás, a nagy bűnök ellen irányult, melyekkel az emberek saját lelküket pusztítják, becsapják a népet, tisztességtelenek Istennel. A papok és vezetők megtévesztő, lépre csaló okoskodásában meglátta a sátáni eszközök munkálkodását. Élesen, mélyenszántóan feddte meg a bűnt, de egyetlen szót sem szólt bosszúból. Szent harag töltötte el a sötétség fejedelmével szemben, de hangulata nem volt ingerült. Így az Istennel összhangban élő keresztény, akit a szeretet és irgalmasság édes érzelmei töltenek be, jogos felháborodást érez a bűnnel szemben, de nem viszi rá a szenvedély, hogy gyalázza az őt gyalázókat. Még ha olyanokkal találkozik is, akiket a mélység erői a hamisság fenntartására ösztönöznek, Krisztusban megőrzi nyugalmát, önuralmát.
Isteni szánakozás tükröződött Isten Fiának arcán, amikor egy sóvárgó pillantást vetett a templomra és a hallgatókra. Mély szívfájdalomtól elcsukló hangon, keserű könnyek között kiáltott fel: "Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad" (Mt 23:37). Ez az elválás küzdelme. Krisztus siralmával magának Istennek a szívét öntötte ki. Ez az Istenség hosszútűrésének titokzatos búcsúja.
A farizeusok és a szadduceusok egyaránt elhallgattak. Jézus szólította tanítványait, készült elhagyni a templomot, nem mint legyőzött, akinek vissza kell vonulnia ellenségei elől, hanem mint aki befejezte munkáját. Győztesként távozott a küzdelemből.
A Krisztus ajkáról azon a nevezetes napon elhangzó igazság gyöngyszemeit sokan elraktározták szívükben. Bennük új gondolatok keltek életre, új célkitűzések ébredtek, új történelem kezdődött. Krisztus megfeszítése és feltámadása után ezek az emberek előléptek, és a munka nagyságához méltó bölcsességgel és buzgósággal töltötték be isteni küldetésüket. Olyan üzenetet hordoztak, mely az emberek szívéhez szól, gyengítették az ezrek életét oly régóta megkötöző babonákat. Bizonyságtevésük nyomán az emberi elméletek, filozófiák balga meséknek tűntek. Hatalmas eredmények születtek a Megváltó szavai nyomán, melyeket az elámult, megrettent sokaságnak mondott a jeruzsálemi templomban.
Izrael, a nemzet azonban elvált Istentől. Az olajfa természetes ágai kivágattak: Jézus utoljára tekintett a templom belsejébe, s gyászos pátosszal mondta: "Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok. Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!" (Mt 23:38-39). Eddig Atyja házának nevezte a templomot, de most, amikor Isten Fiaként ki kellett vonulnia falai közül, Isten örökre visszavonja jelenlétét az Ő dicsőségére épült templomból. Ettől kezdve a templom szertartásai elveszítették jelentőségüket, és az istentiszteletek üres formává váltak.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés