Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 16. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2016&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem szereti a vakbuzgóságot. Isten várja, hogy lelkesen és buzgón szeressük Őt, de a vakbuzgóságot nem szereti. A tanítványainak elmondja, hogy lesznek olyanok, akik azért bántják és gyilkolják majd őket, mert tetszeni akarnak Istennek. Milyen önellentmondás! Valaki Isten iránti szeretetből és buzgalomból gyilkolja Isten legjobb barátait.
2. Isten egyre jobbat és jobbat ad. Isten előre megy, fölfele megy, jobbat ad. Jó volt az, hogy Jézus a tanítványokkal volt és velük élt. A tanítványok el sem tudtak volna képzelni ennél jobbat. Aztán Jézus azt mondta nekik, hogy jobb, ha elmegy, mert valami jobbról gondoskodik számukra, a Szentlélek jelenlétéről és segítségéről. Jézus mennybemenetelével és a Szentlélek eljövetelével Jézus közelebb került a tanítványaihoz, mintha nem ment volna el. A tanítványok ezen túl még bensőségesebb közösséget éltek meg Jézussal a Szentlélek által, mint, amikor fizikálisan köztük élt.
3. Isten megítéli a világ Fejedelmét. Azért is jobb, hogy Jézus az Atyához ment, mert ez a fejezet azt mondja, hogy ez jelentette a világ Fejedelmének megítéltetését. A világ Sátán vereségét várja, mert amíg ő létezik, nem vagyunk biztonságba. Viszont az, hogy Jézus az Atyához ment azt jelentette, hogy megszületett a győzelem fölötte. Ő már egy legyőzött ellenség, aki nemsokára el fog tűnni a világegyetem színpadjáról.
4. Isten kideríti az igazságot. Jézus azt mondta, hogy a Szentlélek meg fogja győzni a világot arról, hogy mi a bűn, mi az igazság és mit jelent az ítélet. Ezekre mind szükség van ahhoz, hogy Isten lezárhassa a bűn világának történelmét és elhozza az Ő országát.
5. Istent boldog találkozást ígér. Jézus elmondja a tanítványainak, hogy egy kis idő múlva el kell válniuk, de egy kis idő múlva újra láthatják egymást. Milyen szomorúak voltak a tanítványok, amikor Jézus azon a pénteken meghalt! És milyen boldogok voltak a feltámadás reggelén, amikor találkoztak! Milyen szomorúak voltak, amikor Jézus elköszönt tőlük, és milyen boldogok lesznek majd visszatérésekor, amikor újra találkoznak és újra együtt lesznek, hogy aztán soha többé ne kellejen elválniuk.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki felkészít a váratlan eseményekre
b. akit szintén elszomorít az elválás (Jézus szomorú volt, amikor készült elköszönni tanítványaitól)
c. aki tudja, hogy mennyit tudunk elviselni és pontosan annyit oszt meg velünk
d. aki gondoskodik arról, hogy eljussunk a teles igazságra
e. aki megadja nekünk azt, amit Fia nevében kérünk Tőle
f. aki szereti azokat, akik Fiában hisznek
g. akiben békességre lelünk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Te mindig jobbat és jobbat akarsz neki adni, és valami jobbról gondoskodsz számára, mint amit el tud képzelni, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (3. rész)
Mikor felfogták Krisztus szavainak a súlyos voltát és megemlékeztek arról, hogy Krisztus mondásai mindig igaznak bizonyultak, akkor félelem és bizalmatlanság, gyanakvás fogta el őket. A legfájdalmasabb érzéssel a szívükben egymás után tették fel a kérdést Jézusnak: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22). Júdás azonban továbbra is hallgatott. János végül mély fájdalommal azt kérdezte Jézustól: "Uram, ki az?" (Jn 13:25) Jézus azt felelte neki: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint megvan írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja, jobb volna annak az embernek, ha nem született volna meg" (Mt 26:23-24). A tanítványok közelről kutatva tekintettek egymás arcába, mikor azt kérdezték: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22) Júdás azonban hallgatásával most mindegyikük figyelmét magára vonta. A kérdések zűrzavara és a megdöbbenés kifejezése közben Júdás nem hallotta meg Jézus válaszát, amit János kérdésére adott. Júdás azonban most, hogy megszabaduljon a tanítványok fürkésző tekintetétől, feltette Jézusnak ugyanazt a kérdést, amit előzőleg a tanítványok is mind feltettek neki: "Én vagyok-e az, Mester?" Jézus komolyan így válaszolt néki: "Te mondád" (Mt 26:25).
Szándékának a kitudódása után Júdás meglepődve és megzavarodva felállt és sietve elhagyta a helyiséget. "Monda azért neki Jézus: Amit cselekszel, hamar Cselekedjed [...] Az pedig mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka" (Jn 13:27.30). Éjszaka volt az az áruló számára mikor elfordult Jézustól, és kiment a külső sötétségbe.
Júdásnak, amíg meg nem tette ezt a lépést, még mindig volt lehetősége a bűnbánatra. Mikor azonban elhagyta Ura jelenlétét és a tanítványtársai közösségét, akkor hozta meg végső döntését. Átlépte azt a határvonalat, amelyet visszafelé már soha többé nem léphetett át.
Egészen csodálatos, ahogy Jézus hosszú szenvedése alatt ezzel a megkísértett lélekkel foglalkozott. Semmit sem mulasztott el megtenni, amit megtehetett Júdás megmentése érdekében. Miután Júdás kétszer is elkötelezte magát arra, hogy elárulja Urát, Jézus még mindig adott neki lehetőséget a bűnbánatra. Jézus elolvasta az áruló szívének titkos szándékát és ezzel megadta Júdásnak istensége végső és meggyőző nyilvánvaló bizonyítékát. A hamis tanítvány számára ez volt a végső felhívás a bűnbánatra. Krisztus egyetlen olyan kérést, felhívást sem hagyott szótlanul, aminek a kimondására isteni-emberi szíve késztette. Ámbár az irgalmasság hullámai visszaverődtek Júdás konok gőgjének sziklafaláról, ezek a hullámok mégis ismételten visszatértek a legyőző szeretet egyre erősebb dagályával. Ámbár Júdást meglepte és megrettentette bűnének a felfedése, de ez nem késztette bűnbánatra, hanem csak még eltökéltebbé tette szándéka megvalósításában.
Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19). Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásnak el kellett jutnia élete szörnyű végéhez, akkor eszükbe jutott az a jajkiáltás, amelyet Jézus mondott ki az áruló felett.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés