Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 25. fejezet 1011. nap
25.
Elhívás a tengernél
Hajnalodott a galileai tenger felett. A tanítványok,
kimerülten az egész éjszakai eredménytelen munkától, még halászhajóikon voltak
a tavon. Jézus odajött, hogy egy csendes órát töltsön el a vízparton. Kora
reggel lévén, egy kis nyugalomra vágyott a nap mint nap Őt követő sokaság elől.
Ám az emberek hamarosan gyülekezni kezdtek körülötte. A tömeg rohamosan nőtt, s
minden oldalról szorongatták Őt. Eközben a tanítványok partot értek. Jézus,
hogy mentesüljön a sokaság nyomásától, belépett Péter csónakjába, s megparancsolta
neki: egy kicsit húzzon kijjebb a parttól. Így mindenki jobban láthatta és
hallhatta Jézust, aki a csónakból tanította a parton álló sokaságot.
Micsoda képet szemlélhettek az angyalok! Dicső Parancsnokuk
egy halászbárkában ül, amelyet ide-oda himbálnak a nyugtalan hullámok, s
hirdeti az üdvösség örömüzenetét az Őt hallgató sokaságnak, amely a víz széléig
nyomult! Ő akit a menny tisztelt, a szabad ég alatt ismerteti országának nagy
dolgait - közönséges embereknek. Mégsem találhatott volna alkalmasabb helyet
munkájához. A tó, a hegyek, az elterülő mezők, a napfényben fürdő föld
mind-mind tanításait szemléltették, az emberek elméjébe írattak. Krisztus
egyetlen tanítása sem maradt eredménytelen. Az ajkáról elhangzó valamennyi
üzenet az örök élet igéjeként érintette az emberek lelkét.
A tömeg percről percre sokasodott a parton. Botjukra
támaszkodó idős emberek, szívós hegyi parasztok, a tavon dolgozó halászok,
kereskedők, írástudók, gazdagok és műveltek, öregek és fiatalok hozták el
betegeiket, a szenvedőket, tolongtak, hogy hallják az isteni Tanító szavait.
Ilyen jelenetekre tekintettek előre a próféták, s így énekeltek:
"Zebulonnak földje
és Naftalinak földje,
a tenger felé, a
Jordánon túl,
a pogányok Galileája,
a nép, amely
sötétségben ül vala,
láta nagy világosságot,
és akik a halálnak
földében és árnyékában ülnek vala,
azoknak világosság
támada" (Mt 4:15-16).
Jézus, amikor a tengernél beszélt, a Genezáret partján álló
tömegen kívül másokat is látott maga előtt. Végigtekintett a századokon, s látta
hűséges követőit börtönben, ítélőszék előtt, kísértések között, elhagyottan
szenvedve. Az öröm, a küzdelem, a kétségek minden jelenete lejátszódott előtte.
A köré gyűlteknek szóló szavakkal e lelkeknek is elmondta ugyanazokat az
igéket, amelyek a remény üzenetét szólják majd számukra a próbában,
vigasztalást a bánatban, mennyei fényt a sötétségben. Az a hang, amely a
halászbárkáról szólt a galileai tengeren, a Szentlélek által az idők végezetéig
békességet fog mondani az emberi szívnek.
Beszéde végeztével Jézus Péterhez fordult, és
megparancsolta neki, hogy evezzen beljebb a tengerre, s vesse ki hálóját. Péter
azonban csüggedt volt. Egész éjjel semmit sem fogott. Magányos óráiban
Keresztelő János sorsára gondolt, aki elhagyottan sorvadt a börtönben. Jézusnak
és követőinek kilátásaira gondolt, a sikertelen júdeai küldetésre, a papok és
írástudók rosszindulatára. Még foglalkozása is cserben hagyta: amint üres
hálóit nézte, a jövőt sötétnek, riasztónak látta. "Mester, - mondotta -
jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a te
parancsodra levetem a hálót" (Lk 5: 5).
A tó tiszta vizén az éjszaka volt az egyetlen halászásra
alkalmas időszak. Miután egész éjjel hiába fáradoztak, reménytelennek tűnt,
hogy hálójukat nappal vessék ki, de Jézus adta a parancsot, és a Mesterük
iránti szeretet engedelmességre indította a tanítványokat. Simon és testvére
leengedték a hálót. Amint megpróbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a
hal, hogy a háló szakadozni kezdett. Kénytelenek voltak Jakabot és Jánost
segítségül hívni. Mikor zsákmányuk biztonságban volt, az mindkét csónakot
annyira megterhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett.
Mai Bibliai szakasz: János
16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézus távozik! A
tanítványok rettegnek. A Mester jelenléte adott nekik békességet, és Ő ennél is
többet ígért (Jn 14:27). Életükben az volt a legfontosabb, hogy Vele legyenek
(Mk 3:14) és megismerjék Őt, hogy tudják cselekedni az Atya dolgait (Jn
6:28-29). Most pedig kijelenti nekik: „Eljön
az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző
szolgálatot végez” (16:2 – új prot. ford.). Majd azt is mondja: „De most elmegyek ahhoz, aki elküldött
engem” (16:5a). Képzeljük el a tanítványok kétségbeesését és zavarát! Talán
ezt kérdezgették magukban: „Ő elmegy, mi pedig maradunk, hogy megöljenek
bennünket?”
Jézus azonban feltárja
előttük a terv következő részletét, mégpedig azt, hogy elküldi hozzájuk a
Közbenjárót, a Vigasztalót. A görög parakletos
szó azt jelenti: „aki mellettünk jön”. Ez pedig a tanítványok javára történik
(16:7). Vajon meggyőződtek már erről? Jézus így szól hozzájuk: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de
most nem tudjátok elviselni” (Jn 16:12). „Na, várj csak, Jézus! Éppen most
mondtad, hogy az emberek meg fognak ölni bennünket Isten nevében, Te pedig nem
maradsz velünk?” Mit érezhettek a tanítványok abban a pillanatban?
Nekünk is vannak ilyen
pillanataink, igaz? Ha nem látjuk tisztán ISTEN terveit, és összezavarodunk
emiatt, az bizony nagyon kimerítő lehet. Hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket?
Gyengül a hitünk, vagy erősebben kapaszkodunk Jézusba, mint bármikor? Ha az
élet hétköznapi kihívásai közepette gyakoroljuk a hitünket, ez által
felkészülünk a nagyobb próbákra, amelyek utunk során várnak ránk. Milyen próba vár rád most? Erősen kapaszkodsz
Jézusba? A Szentlélek veled van, ha kéred. Az Atya megad mindent, ha Jézus
nevében kérjük. „… kérjetek és
megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (16:23-24).
Jézus megjövendöli,
hogy tanítványai szétszóratnak majd, de megígéri nekik: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A
világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Küzdesz
most valamivel? Légy bátor, fogadd be az Ő békességét és a Szentlélek kenetét,
kapaszkodj Jézusba, mert Ő legyőzte a világot!
Christopher Bullock, M.Div.
141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
24-25. fejezeteihez
(április 15 –21.).
Jézus visszatért a
gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az
életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely
a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven
szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a
„prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők
kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon
beteljesedtek Ő általa.
Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)
Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.
Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés