Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 26. fejezet 1016. nap
A férfi dicsérte Istent a szabadításáért. Az a szem,
amelyben oly soká az őrültség tüze szikrázott, most értelmet sugárzott, és
hálakönnyekkel telt meg. A nép elnémult a csodálkozástól. Amint újból szóhoz
jutottak, így kiáltott egyik a másikának: "Mi ez? Micsoda új tudomány ez,
hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek
néki?" (Mk 1: 27)
A szerencsétlenség titkos oka - ami ezt az embert barátainak
félelmetes látvánnyá, önmagának is teherré tette - saját életében rejlett.
Elbűvölte a bűn gyönyöre, azt hitte, hogy élete egyetlen nagy karnevál lehet.
Nem is álmodta, hogy az emberek rettegését fogja kiváltani, s családja szégyene
lesz. Azt hitte, idejét ártatlan könnyelműséggel töltheti el. De miután
rálépett a lejtőre, gyorsan csúszott lefelé. Természetének nemes vonásait
mértéktelenség és léhaság rontotta meg, Sátán teljesen irányítása alá vonta.
A megbánás túl későn jött. Amikor a vagyont és az örömöket
is feláldozta volna elveszített emberi voltának visszanyeréséért, már
tehetetlenül vergődött a gonosz markának szorításában. Az ellenség területére
lépett, és Sátán összes képességeit birtokába vette. A kísértő elcsábította
káprázatos ajándékaival, ám mihelyt hatalmába kerítette a szerencsétlent, az
ördög könyörtelenné, kegyetlenné vált, szörnyű dühödt csapásokkal sújtotta. Ez
történik mindenkivel, aki a gonosznak engedi át magát: a kezdeti elbűvölő
örömök a kétségbeesés sötétjében vagy a tönkretett lélek őrültségében érnek
véget.
Ugyanaz a gonosz lélek kísértette Krisztust a pusztában,
amely hatalmában tartotta a kapernaumi megszállottat, és ez irányította a
hitetlen zsidókat is. Az utóbbiak esetében azonban a kegyesség látszatát
keltette, s be akarta csapni őket a Megváltó elutasításának indítékait
illetően. Állapotuk reménytelenebb volt, mint a megszállotté, mert nem érezték,
hogy szükségük van Krisztusra, s ezért Sátán erősen hatalmában tarthatta őket.
Abban az időszakban, amikor Krisztus személyesen
teljesített szolgálatot az emberek között, a sötétség országának erői is
lázasan tevékenykedtek. Sátán és gonosz angyalai évszázadok óta uralni akarták
az ember testét és lelkét, bűnt és szenvedést zúdítottak reá, azután minden
nyomorúságért Istent vádolták. Jézus kinyilatkoztatta Isten jellemét az
embernek. Megtörte Sátán hatalmát, szabadon bocsátotta foglyait. Mennyei erő,
új élet és szeretet munkálkodott az emberi szívekben, s a gonoszság fejedelme
felkelt, hogy megvívjon országának felsőbbségéért. Sátán összevonta erőit, s
lépésről lépésre támadta Krisztus munkáját.
Így lesz majd az igazság és hamisság közötti küzdelem végső
nagy csatájában is. Miközben föntről új élet, világosság és erő száll alá
Krisztus tanítványaira, új élet serken a mélységből is, és felfrissíti Sátán
alattvalóit. Feszültség lesz úrrá minden földi elemen. A gonoszság fejedelme az
évszázados harc során kicsiszolt ravaszsággal, álruhában munkálkodik. A
világosság angyalának öltözik, és tömegek követik "hitető lelkekre és
gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (lTim 4:1).
Krisztus idejében Izrael vezetői és tanítói képtelenek
voltak ellenállni Sátán munkájának. Figyelmen kívül hagyták az egyetlen
eszközt, mellyel védekezhettek volna a gonosz lelkekkel szemben. Krisztus Isten
Igéje segítségével győzte le a gonoszt. Izrael vezetői azt állították, hogy ők
hivatottak Isten szavának értelmezésére, de csak hagyományaik fenntartása és
ember-alkotta előírásaik kikényszerítése céljából tanulmányozták az Igét.
Értelmezésük alapján olyan felfogást fejezett ki az Ige, amilyet Isten sohasem
írt belé. Misztikus magyarázatuk homályossá tette, amit az Úr világosan
kijelentett. Vitatkoztak jelentéktelen alaki részleteken, miközben
gyakorlatilag tagadták a leglényegesebb igazságokat. Ezzel szétszórták a
hitetlenség magvait. Isten szavát megfosztották erejétől, a gonosz lelkek
kedvükre munkálkodhattak.
A történelem ismétlődik. Napjainkban számos vallási vezető
nyitott Bibliával a kezében vallja, hogy tiszteli e könyv tanításait, s eközben
lerombolja az abba, mint Isten szavába vetett hitet. Buzgón, aprólékosan
elemzik az igét, de saját véleményüket annak legvilágosabb állításai fölé
helyezik. Kezükben Isten Igéje elveszíti újjáteremtő erejét. Ezért rohamosan
terjed a hitetlenség, általános az istentelenség.
Amint Sátán aláásta a Bibliába vetett hitet, nyomban más
források felé irányítja az embert világosságért, és erőért. Így hízelgi be
magát. Aki elfordul a Szentírás világos tanításától és Isten Szentlelkének
meggyőző erejétől, az átadja a démonoknak az irányítást. A Szentírást bíráló
kritikák, elméletek nyitották meg az utat a spiritizmus és a teozófia számára -
ezek az ősi pogányság modernizált formái -, s talpalatnyi helyet akarnak
szerezni még a magukat a mi Urunk Jézus Krisztusénak valló egyházakban is.
Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan
elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak
bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van
szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá
kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni.
A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót
állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten igéjének korlátait, s
visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe
süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő
éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem
reménytelen.
Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött:
az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha
tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: "Megismeritek az igazságot, és
az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8:32). "Ha valaki cselekedni
akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról" (Jn 7:17). Az ígéretekbe
vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn
hatalmából.
Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom
uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy
ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak
Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra
talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba
önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny
Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének
gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: "Fogja meg erősségemet, kössön békét
velem, békét kössön velem!" (Ésa 27: 5) A sötétség szellemei minden
lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai
győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól:
"Elvétethetik-é a préda az erőstől és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
[...] Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a
kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg
fiaidat" (Ésa 49: 24-25).
Mai Bibliai szakasz: János
21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Úgy tűnik, mintha ez a
fejezet egy extra befejezése lenne az evangéliumnak, mert János bizonyos
értelemben már befejezi mondandóját a 20. fejezet 31. versében. Ezt a fejezetet
János annak szenteli, hogy világossá tegye a feltámadt Jézus missziós
küldetését a világ számára. Jézus a Tibériás-tenger partján találkozik a
tanítványaival, akik a csodálatos halászat alkalmával 135 halat fogtak.
Jeromos, a későbbi egyházatya rámutat arra, hogy ez egy tökéletes fogás, mert
abban az időben összesen 153 halfajtát ismertek. Számára ez a világszéles
küldetést jelentette, amit Jézus a tanítványaira bízott. Nekik emberhalászoknak
kell lenniük a világ minden nemzete között.
Elmegyek halászni –
mondta Péter, és másik hat tanítvány csatlakozott hozzá. Mivel Jézus már nincs
közöttük, visszatértek ahhoz, amihez értenek, de nem fognak egy halat sem.
Ekkor Jézus megjelenik a parton, és ezt mondja: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán” (6. vers). Ez egy
csodálatos halfogás volt, úgy hogy a hálók nem szakadtak el. Három és fél alatt
a tanítványok hozzászoktak a csodákhoz. Az első csodálatos halfogás alkalmával
a hálók szakadoztak és Péter kijelentette: „Menj
el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5:8). Jézus elhívta őket a
halászásból, hogy emberhalászok legyenek, és most eljön, hogy megerősítse a
küldetésüket, és helyreállítsa Péter elhívását, hogy kövesse Őt. Pétert teljes
nevén szólítja meg azért, hogy hangsúlyozza a kérdés komolyságát: „szeretsz-e engem?” Háromszor kérdezi
meg Pétert és Péter háromszor válaszol igennel, de a harmadik alkalommal
elszomorodik és egyszerűen így válaszol: „Uram,
te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged” (17. vers). Jézus így
válaszol neki: „Legeltesd az én
bárányaimat!”, „Őrizd az én juhaimat!”, „Legeltesd az én juhaimat!”
Igen, Jézus tudja, hogy
Péter szereti Őt, de vajon ez a szeretet magába foglalja-e az előtte levő küldetésnek
való engedelmességet? Szükség van a halfogásra, de a tanítvánnyá tevésre, a
bárányok és juhok táplálására is. A megtértekről gondoskodni kell. A hívőket
tanítvánnyá kell tenni. Jézus megjövendöli Péter halálát, amely által
megdicsőíti az Istent, és ez után ezt mondja: „kövess engem!” (19. vers). Péter felajánlása, hogy az életét is
odaadja, be fog teljesedni (Jn 13:37). A még mindig hirtelenkedő Péter tudni
akarja, hogy mi lesz János sorsa. Jézus azt mondja, hogy nem számít, te csak
kövess engem, és ne foglalkozz másokkal.
Az idők változnak, az
emberek alapjában véve nem. Annyira hajlamosak vagyunk arra, hogy mások életét
figyelgessük, hogy intézkedjünk és kidolgozzuk számukra a részleteket. De Jézus
egyszerűen azt mondja nekünk: „Te csak
kövess engem!” János befejezi az evangéliumát, az ő bizonyságtétele teljes,
de nem írt le minden tettet, amelyet Jézus cselekedett. Ám amire szükségünk van
ahhoz, hogy a Jézusban való hitre és életre eljussunk, azt leírta.
Christopher Bullock
142. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
26-27. fejezeteihez
(április 22 –28.).
Jézusnak az volt a
célja, hogy megmentsen mindenkit, akit csak lehet. Magához vonzotta az
embereket, nem az által, hogy megpróbálta magára felhívni a figyelmet, vagy
másnak lenni, mint a többiek, hanem az által, hogy az igazságot tanította
elrejthetetlen szeretettel. „Arcának szépsége, nagyszerű jelleme, és
mindenekfelett a tekintetében és hangjában megnyilvánuló szeretet Hozzá vonzott
mindenkit, akit még nem keményített meg a hitetlenség. Ha nem kedves,
együttérző lelkületet sugárzott volna minden pillantása és szava, nem vonzotta
volna magához az óriási tömegeket úgy, ahogyan tette.”
Sátán és a démonai
mindent megtettek, hogy eltereljék a figyelmet, előítéleteket keltsenek az
emberekben és becsapják őket, hogy ezáltal ne részesülhessenek az Igazságban,
amely szabaddá tenné őket. Ők ismét nagy erőkkel ezen fognak dolgozni Isten
végső munkája ellen. Azonban a Szentlélek is ki fog áradni nagy erővel. Isten
népe Jézus lelkével telik be, és ugyanazt a munkát fogja végezni, amit Jézus
végzett. És akkor Jézus eljön újra, hogy hazavigye gyermekeit.
Jeanne Johnson
Hermiston Hetednapi
Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés