Higgyetek az Ő prófétáinak - július 10 - VASÁRNAP - 1 Krónikák 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 36. és 37. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 36. fejezet 364. nap

36. A pusztában

Izrael gyermekei majdnem negyven évig elvesztek a szemünk elől a puszta homályában. "Az idő pedig" - mondja Mózes - "amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záreb patakán, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amíg megesküdt az Úr nékik. E felett az Úrnak keze is vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig" (5Móz 2:14-15).

Ez évek alatt a népnek állandóan emlékeznie kellett arra, hogy isteni büntetés alatt van. A Kádesben kirobbant lázadásban elvetették Istent, és egy időre Isten is elvetette őket. Mivel hűtleneknek bizonyultak Isten szövetégéhez, ezért nem kaphatták meg a szövetség jelét, nem részesülhettek a körülmetélés szertartásában. Az a kívánságuk pedig, hogy térjenek vissza a rabszolgaság földjére, méltatlanná tette őket a szabadságra. Így a szabadulásuk emlékére rendelt páska szertartást sem tarthatták meg.

Csak a sátorban tartott istentiszteletek folyamatossága bizonyította, hogy Isten nem hagyta el teljesen népét. Isten gondviselése még mindig ellátta őket mindazzal, amire szükségük volt: "Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában" - szólt nekik Mózes, mikor újra elmondta vándorlásuk történetét, - "tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben" (5Móz 2:7). A léviták himnusza, amelyet Nehémiás jegyzett fel, élénken ecseteli azt a tényt, hogy Isten az elvetés és a száműzetés évei alatt is gondot viselt népére: "És a te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana az úton, melyen menének. És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságukban. És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának" (Neh 9:19-21).

A pusztai vándorlást Isten nem csak ítéletként rendelte el a lázadókra és a zúgolódókra. A pusztai vándorlás a következő nemzedékek nevelését és fegyelmezését is szolgálta, előkészületkén az ígéret földjére való bemenetelükre. Mózes a következőket jelentette ki nekik: "Gondold meg azért a te szívedben, hogy amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened." "És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az Ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz 8:5.2-3).

"Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét" (5Móz 32:10). "Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban (Ésa 63:9).

Egy alkalommal egy izraelita asszonynak és egy velük együtt kivándorolt egyiptomi férfinak - aki az elegy sokaságból származott - a fia felszedte sátrát, elhagyta a táborban nekik kijelölt területet és beköltözött az izraeliták számára kijelölt táborhelyre, mert igényt tartott arra, hogy sátrát ott verhesse fel. Ezt az isteni törvény tiltotta. az egyiptomiak leszármazottait ugyani a harmadik nemzedékig kizárták a gyülekezetből. Vita keletkezett közte és egy izraeli között. Az ügyet a bírák elé utalták és azok az isteni törvény megsértője ellen döntöttek.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 27

Krónikák első könyvének 27. fejezete röviden Izráel katonai és polgári nyilvántartásáról szól. Bár régebben nagyrészt a léviták vállán nyugodott a felelősség, hogy a nép jóléte zavartalan legyen, ám rajtuk kívül is szükség volt más vezetőkre, akik támogatták a királyságot.

Az év minden egyes hónapjában egy 24000 fős hadtest volt elérhető, akik a nemzeti őrségben szolgáltak. Az egységek folyamatos cseréje lehetővé tette, hogy még több ember kapjon kiképzést. Ezért bármilyen fenyegetés esetén egy hatalmas, jól képzett hadsereg volt kéznél. Mivel a szolgálat ideje egy hónap volt, az év nagy részében a katonák rendes családi életet élhettek.

Azért, hogy a király könnyebben kezelhesse a nyilvántartást, fejedelmeket állítottak a törzsek élére. Az emberek irányítása mindig összetett feladat. Ezek a fejedelmek a királynak segítettek azzal, hogy a kormányzásuk alatt levő földrajzi területről gondoskodtak, lakosainak szükségleteit kielégítették, és megoldották a problémás helyzeteket.

Negyven év kormányzás alatt Dávid jelentős vagyont halmozott fel. Tizenkét felügyelőt választott, hogy ügyeljenek a földekre, munkásokra, állatokra, mezőgazdasági termelésre és a király javaira.

A fejezet az összefoglalásban megemlíti Dávid néhány személyi tanácsadóját.  Jonatánt, az írnokot bölcs és tanult emberként említi a feljegyzés. Jéhiel a király gyermekeinek tanításáért felelt. Jóáb a hadsereg vezéreként, Akhitófel, Jójada, és Abjátár a király tanácsosaiként szerepelnek. Dávid sikereinek nagy részét e hűséges tanácsadóknak köszönhette.

Dávid a polgári és katonai területek szakértőivel vette körül magát. Ha mi is arra vágyunk, hogy sikereket érjünk el, jó barátokkal és tanácsadókkal kell körülvennünk magunkat.

Szerető Istenünk, köszönjük a magasztos terveket, amiket számunkra tartogatsz. Segíts, hogy együttműködjünk Veled ezeknek a terveknek a teljesítésében!

Jobson Santos

50. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 36. és 37. fejezeteihez (júl. 10-16.).

Ahogyan átnézem a napi/heti olvasnivalót, mindig „morzsákat” keresek, amelyeket meg tudok osztani a közösségi médiában.

* „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.” Ézsaiás 63:9

* „A rosszindulat keltette kijelentések Isten ellen nagy vétkek.”

* „Isten neve nagy tiszteletben tartandó.”

* „A szándékos szombatrontás… egy kifejezése annak, ha valaki semmibe veszi Isten tekintélyét.”

* „Az isteni áldások színig telt kelyhét elvette ajkuktól a bűn.”

* „Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg.” Zsolt 78:38

* „Árad az üdvösség folyama az elveszett emberiség számára Krisztusból.”

* „Azoknak, akik kegyelmének áldásai keresik, csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében.”

* „Krisztus összekapcsolja a kettő: Ő a szikla, Ő az élő víz.”

* „Mielőtt Isten megengedte volna, hogy Kánaán földjére lépjenek, meg kellett mutatniuk, hogy hisznek ígéreteiben.”

* „Az igazságot sem szabad ingerülten vagy türelmetlenül odavágni.”

* „Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonított magának, amely egyedül Istené.”

* „Mivel önmagukra néztek és megbántott önérzetükre hallgattak, öntudatlanul maguk is vétkeztek.”

* „A múlt hűsége nem törölhet el egyetlen gonosz cselekedetet sem.”

* „Az önfelmagasztalás szelleme, a testvérek vádolásának hajlandósága nem kedves Isten előtt.”

* „Mindazoknak, akik istenfélőnek vallják magukat, legszentebb kötelességük, hogy őrködjenek lelkükön, és önuralmat gyakoroljanak a legnagyobb kihívások közepette is.”

* „Sátán gyenge pontjainkon támad, de nem szükségszerű, hogy legyőzessünk.”

Te miket találtál?

Cindy Tutsch

Nyugalmazott társigazgató

Ellen G. White Intézet

                    Fordította: Gősi Csaba