Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 40. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 378. nap
40.
Bálám
Básám
meghódítása után visszatértek a Jordánhoz. Az izraeliták a folyó mellett - a
Holt-tengerbe való beömlése fölött - táboroztak le Jerikó síkságával szemben,
és itt készültek fel a Kánaánba való közvetlen benyomulásra. Pontosan Moáb
határánál álltak. A moábitákat rettegéssel töltötte el a benyomulók közvetlen
szomszédsága.
Moáb
népét az izraeliták eddig nem háborgatták. Mindazáltal a moábiták rossz
előérzettel figyelték mindazt, ami a körülöttük levő országokban történt. Az
emoreusokat, akik elől ők meghátráltak, a héberek legyőzték, és a terület,
amelyet az emoreusok a Moábtól elvettek, most Izrael birtokába került. Básán
seregei meghátráltak a felhőoszlopba zárt titokzatos hatalom előtt és az óriási
erődöket a héberek elfoglalták. A moábiták nem merték megkockáztatni, hogy
támadást indítsanak ellenük. A fegyverekhez való folyamodás reménytelen volt a
természetfeletti erővel szemben, mely az izraeliták érdekében működött.
Elhatározták azonban, ahogy a fáraó is tette, hogy varázslattal megakadályozzák
Isten munkáját. Átkot akartak hozni Izraelre.
A
moábitákat szoros nemzeti és vallási kötelékek fűzték össze a midiánitákkal.
Bálák, Moáb királya felébresztette a rokon nép félelmét és így akarta
biztosítani együttműködésüket az Izrael elleni terv megvalósításában. Ezt
üzente Midián véneinek: "Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket,
amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját" (4Móz 22:4). A Mezopotámiában
lakó Bálámról az a hír járta, hogy természetfeletti erőkkel rendelkezik. Ennek
megfelelően Moáb és Midián vénei közül követeket küldtek Bálámhoz, hogy
biztosítsák jövendöléseit és varázslatait a maguk számára Izrael ellen.
A
követek azonnal felkerekedtek, hogy hosszú, magas hegyeken és sivatagokon
átvezető útjukon eljussanak Mezopotámiába. Miután ott megtalálták Bálámot,
átadták neki királyuk üzenetét: "Ímé nép jött ki Egyiptomból, és ímé
ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben. Most azért kérlek jöjj
el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek
rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit
megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz
22:5-6).
Bálám
egykor jó ember és Isten prófétája volt. Később azonban elhagyta hitét és a
mohóság, a kapzsiság lett úrrá rajta, de mégis a Magasságos szolgájának
vallotta magát. Nem voltak előtte ismeretlenek Istennek azok a cselekedetei,
amelyeket Izrael érdekében vitt véghez. Mikor a követek közölték vele
megbízatásukat, jól tudta, hogy kötelessége szerint azonnal vissza kellene
utasítania Bálák ajándékait, jutalmait és a követeket azonnal el kellene
küldenie. Bálám azonban vakmerően játszani kezdett a kísértéssel. Meghívta a
követeket, hogy maradjanak vele arra az éjszakára. Kijelentette, hogy nem adhat
nekik határozott választ addig, amíg az Úr tanácsát ki nem kérte. Bálám
tudatában volt annak, hogy átka nem árthat Izraelnek. Isten az ő oldalukon van,
és addig, amíg hűségesek maradnak hozzá, nincs az az ellenséges hatalom sem a
földön, sem a föld alatt, amely győzedelmeskedhetne ellenük. A követek szavai
azonban hízelegtek hiúságának. "[...] akit megáldasz meg lesz áldva, és
akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz 22:6). A megvesztegető értékes
ajándékok és a kilátásba helyezett felmagasztalás, felcsigázták kapzsiságát.
Mohón elfogadta a felajánlott kincseket és azután - miközben arról tett
vallomást, hogy szigorúan Isten akaratának engedelmeskedik - megkísérelt eleget
tenni Bálák kívánságainak. Azon az éjszakán azonban Isten angyala ezzel az
üzenettel ment el Bálámhoz: "Ne menj el velök, ne átkozd meg azt a népet,
mert áldott az!" (4Móz 22:12).
Reggel
Bálám kelletlenül bocsátotta el a követeket, de közölte velük azt, amit az Úr
mondott neki. Haragudott, hogy látomása a nyereségről és arról a
megtiszteltetésről hirtelen eloszlott, ingerlékenyen kiáltott fel:
"Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy
elmenjek veletek" (4Móz 22:13).
Bálám
"[...] a gonoszság díját kedvelte" (2Pt 2:15). A kapzsiság bűne -
amit Isten bálványimádásnak jelent ki - köpönyegforgatóvá tette, és ez egyetlen
bűnén keresztül Sátán teljesen uralma alá kerítette. Ez volt az, ami a vesztét
okozta. A kísértő mindig világi nyereséget és tisztességet nyújt, hogy az Isten
szolgálatából elcsábítson. Azt mondja nekik, hogy a túlságos
lelkiismeretességük távol tartja őket a jóléttől, a boldogulástól. Így sokakat
rávesz arra, hogy vakmerően térjenek le a szigorú becsületesség és tisztesség
ösvényéről. Egy hibás lépés megkönnyíti a második hibás lépés megtételét és így
egyre merészebbekké válnak. A legszörnyűbb dolgokat is meg merészelik tenni, ha
egyszer a fösvénység és a hatalomvágy uralma alá adták magukat. Sokan azzal
áltatják magukat, hogy egy időre letérhetnek a becsületesség útjáról valamiféle
világi előny érdekében, de miután elérték céljukat, akkor változtathatják meg
viselkedésüket, amikor csak nekik tetszik. Ezek belekeverednek Sátán hálójába
és ebből a hálóból nagyon ritkán tudnak kiszabadulni.
A
követek jelentették Báláknak, hogy a próféta nem volt hajlandó csatlakozni
hozzájuk, de ugyanakkor nem közölték vele, hogy ezt Isten tiltotta meg
Bálámnak. Bálák feltételezte, hogy Bálám csak azért vonakodott csatlakozni a
követekhez, mert ilyen módon igyekezett nagyobb jutalmat biztosítani a maga
számára. Ezért a király az előző követeknél még több és magasabb rangú
főembereket küldött el Bálámhoz, magasabb megtiszteltetés megadásának
ígéretével, sőt azzal a felhatalmazással, hogy teljesítsék mindazokat a
feltételeket, amelyeket Bálám igényel. Bálák ezt a sürgető üzenetet, küldte
Bálámnak: "Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám! Mert igen-igen
megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért
kérlek, és átkozd meg értem e népet!" (4Móz 22:16-17)..
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 12
Miután Roboám három évig követte Istent, csak
két évbe telt, hogy elhagyja az Úr törvényét, és ezzel teljesen eljátssza az Úr
oltalmát. Sisák, az egyiptomi király vezetésével 1200 harci szekérből,
60 000 lovasból és megszámlálhatatlan harcosból álló sereg vonult fel Júda
ellen, és bevették az összes megerősített városukat.
Mikor majdnem elérték Jeruzsálemet, Semája
prófétán keresztül Isten világossá tette, hogy miért történt mindez. „Mivel
ti elhagytatok engem, én is Sisák kezébe hagylak jutni benneteket” (5. vers
– új prot. ford.).
A fejedelmek és a király azonnal megalázták
magukat. Isten a rá jellemző kegyelmességgel megkönyörült rajtuk, és azt
mondta, hogy nem fognak elpusztulni. Azt is megígérte, hogy meg fogják
tapasztalni, mi a különbség az Istennek való szolgálat és az idegen király,
Sisák szolgálata között.
Felvonult tehát Sisák, és kifosztotta az Úr
házát és a király házát, elvitt minden arany kincset, amit Salamon gyűjtött.
Aztán alattvalóivá tette őket.
Beleestél már abba az ostoba hibába, hogy azt
gondoltad nehéz az Úrnak szolgálni? Az Ő magas színvonalú mércéje gyakran
inkább egy szabadságunkat korlátozó falnak tűnik, mint minket védő erődnek. Ha
egyszer az ellenség a falakon belül kerül, világosabbá válik, hogy a bűn minden
munkafelügyelők legkegyetlenebbike. Szolgálóinak csak a szívfájdalom, a
szenvedés, a függőség és a halál bérét adja.
Összpontosítsd ma gondolataidat az
engedelmesség örömeire, nehogy téged is megfosszon a Jézusban való
szabadságodtól egy idegen Sisák hadjárata a lelki életedben!
Scott Griswold
52. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez
(júl. 24-30.).
Ismerősek az
események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz
szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita
küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és
átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton
indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve
az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak
áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte
Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.
Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett
Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága
elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott
volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.
Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is
célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni.
Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból,
csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő
győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól
rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is
hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó
szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael
Istenének. Ehelyett átkot keresett.
Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak
Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő.
Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten
mellőzik Isten jóságát.
Kevin James
PARL Associate
Director
Southern Union
Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése