2016. július 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 24 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 40. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 378. nap

40. Bálám

Básám meghódítása után visszatértek a Jordánhoz. Az izraeliták a folyó mellett - a Holt-tengerbe való beömlése fölött - táboroztak le Jerikó síkságával szemben, és itt készültek fel a Kánaánba való közvetlen benyomulásra. Pontosan Moáb határánál álltak. A moábitákat rettegéssel töltötte el a benyomulók közvetlen szomszédsága.

Moáb népét az izraeliták eddig nem háborgatták. Mindazáltal a moábiták rossz előérzettel figyelték mindazt, ami a körülöttük levő országokban történt. Az emoreusokat, akik elől ők meghátráltak, a héberek legyőzték, és a terület, amelyet az emoreusok a Moábtól elvettek, most Izrael birtokába került. Básán seregei meghátráltak a felhőoszlopba zárt titokzatos hatalom előtt és az óriási erődöket a héberek elfoglalták. A moábiták nem merték megkockáztatni, hogy támadást indítsanak ellenük. A fegyverekhez való folyamodás reménytelen volt a természetfeletti erővel szemben, mely az izraeliták érdekében működött. Elhatározták azonban, ahogy a fáraó is tette, hogy varázslattal megakadályozzák Isten munkáját. Átkot akartak hozni Izraelre.

A moábitákat szoros nemzeti és vallási kötelékek fűzték össze a midiánitákkal. Bálák, Moáb királya felébresztette a rokon nép félelmét és így akarta biztosítani együttműködésüket az Izrael elleni terv megvalósításában. Ezt üzente Midián véneinek: "Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját" (4Móz 22:4). A Mezopotámiában lakó Bálámról az a hír járta, hogy természetfeletti erőkkel rendelkezik. Ennek megfelelően Moáb és Midián vénei közül követeket küldtek Bálámhoz, hogy biztosítsák jövendöléseit és varázslatait a maguk számára Izrael ellen.

A követek azonnal felkerekedtek, hogy hosszú, magas hegyeken és sivatagokon átvezető útjukon eljussanak Mezopotámiába. Miután ott megtalálták Bálámot, átadták neki királyuk üzenetét: "Ímé nép jött ki Egyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben. Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz 22:5-6).

Bálám egykor jó ember és Isten prófétája volt. Később azonban elhagyta hitét és a mohóság, a kapzsiság lett úrrá rajta, de mégis a Magasságos szolgájának vallotta magát. Nem voltak előtte ismeretlenek Istennek azok a cselekedetei, amelyeket Izrael érdekében vitt véghez. Mikor a követek közölték vele megbízatásukat, jól tudta, hogy kötelessége szerint azonnal vissza kellene utasítania Bálák ajándékait, jutalmait és a követeket azonnal el kellene küldenie. Bálám azonban vakmerően játszani kezdett a kísértéssel. Meghívta a követeket, hogy maradjanak vele arra az éjszakára. Kijelentette, hogy nem adhat nekik határozott választ addig, amíg az Úr tanácsát ki nem kérte. Bálám tudatában volt annak, hogy átka nem árthat Izraelnek. Isten az ő oldalukon van, és addig, amíg hűségesek maradnak hozzá, nincs az az ellenséges hatalom sem a földön, sem a föld alatt, amely győzedelmeskedhetne ellenük. A követek szavai azonban hízelegtek hiúságának. "[...] akit megáldasz meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz" (4Móz 22:6). A megvesztegető értékes ajándékok és a kilátásba helyezett felmagasztalás, felcsigázták kapzsiságát. Mohón elfogadta a felajánlott kincseket és azután - miközben arról tett vallomást, hogy szigorúan Isten akaratának engedelmeskedik - megkísérelt eleget tenni Bálák kívánságainak. Azon az éjszakán azonban Isten angyala ezzel az üzenettel ment el Bálámhoz: "Ne menj el velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az!" (4Móz 22:12).

Reggel Bálám kelletlenül bocsátotta el a követeket, de közölte velük azt, amit az Úr mondott neki. Haragudott, hogy látomása a nyereségről és arról a megtiszteltetésről hirtelen eloszlott, ingerlékenyen kiáltott fel: "Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek" (4Móz 22:13).

Bálám "[...] a gonoszság díját kedvelte" (2Pt 2:15). A kapzsiság bűne - amit Isten bálványimádásnak jelent ki - köpönyegforgatóvá tette, és ez egyetlen bűnén keresztül Sátán teljesen uralma alá kerítette. Ez volt az, ami a vesztét okozta. A kísértő mindig világi nyereséget és tisztességet nyújt, hogy az Isten szolgálatából elcsábítson. Azt mondja nekik, hogy a túlságos lelkiismeretességük távol tartja őket a jóléttől, a boldogulástól. Így sokakat rávesz arra, hogy vakmerően térjenek le a szigorú becsületesség és tisztesség ösvényéről. Egy hibás lépés megkönnyíti a második hibás lépés megtételét és így egyre merészebbekké válnak. A legszörnyűbb dolgokat is meg merészelik tenni, ha egyszer a fösvénység és a hatalomvágy uralma alá adták magukat. Sokan azzal áltatják magukat, hogy egy időre letérhetnek a becsületesség útjáról valamiféle világi előny érdekében, de miután elérték céljukat, akkor változtathatják meg viselkedésüket, amikor csak nekik tetszik. Ezek belekeverednek Sátán hálójába és ebből a hálóból nagyon ritkán tudnak kiszabadulni.

A követek jelentették Báláknak, hogy a próféta nem volt hajlandó csatlakozni hozzájuk, de ugyanakkor nem közölték vele, hogy ezt Isten tiltotta meg Bálámnak. Bálák feltételezte, hogy Bálám csak azért vonakodott csatlakozni a követekhez, mert ilyen módon igyekezett nagyobb jutalmat biztosítani a maga számára. Ezért a király az előző követeknél még több és magasabb rangú főembereket küldött el Bálámhoz, magasabb megtiszteltetés megadásának ígéretével, sőt azzal a felhatalmazással, hogy teljesítsék mindazokat a feltételeket, amelyeket Bálám igényel. Bálák ezt a sürgető üzenetet, küldte Bálámnak: "Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám! Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!" (4Móz 22:16-17)..

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 12

Miután Roboám három évig követte Istent, csak két évbe telt, hogy elhagyja az Úr törvényét, és ezzel teljesen eljátssza az Úr oltalmát. Sisák, az egyiptomi király vezetésével 1200 harci szekérből, 60 000 lovasból és megszámlálhatatlan harcosból álló sereg vonult fel Júda ellen, és bevették az összes megerősített városukat.

Mikor majdnem elérték Jeruzsálemet, Semája prófétán keresztül Isten világossá tette, hogy miért történt mindez. „Mivel ti elhagytatok engem, én is Sisák kezébe hagylak jutni benneteket” (5. vers – új prot. ford.).

A fejedelmek és a király azonnal megalázták magukat. Isten a rá jellemző kegyelmességgel megkönyörült rajtuk, és azt mondta, hogy nem fognak elpusztulni. Azt is megígérte, hogy meg fogják tapasztalni, mi a különbség az Istennek való szolgálat és az idegen király, Sisák szolgálata között.

Felvonult tehát Sisák, és kifosztotta az Úr házát és a király házát, elvitt minden arany kincset, amit Salamon gyűjtött. Aztán alattvalóivá tette őket.

Beleestél már abba az ostoba hibába, hogy azt gondoltad nehéz az Úrnak szolgálni? Az Ő magas színvonalú mércéje gyakran inkább egy szabadságunkat korlátozó falnak tűnik, mint minket védő erődnek. Ha egyszer az ellenség a falakon belül kerül, világosabbá válik, hogy a bűn minden munkafelügyelők legkegyetlenebbike. Szolgálóinak csak a szívfájdalom, a szenvedés, a függőség és a halál bérét adja.

Összpontosítsd ma gondolataidat az engedelmesség örömeire, nehogy téged is megfosszon a Jézusban való szabadságodtól egy idegen Sisák hadjárata a lelki életedben!

Scott Griswold

52. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez (júl. 24-30.).

Ismerősek az események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.

Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.

Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni. Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból, csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének. Ehelyett átkot keresett.

Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő. Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten mellőzik Isten jóságát.

Kevin James
PARL Associate Director
Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése